Van ez az oldal, a végső határ, ahonnan nincs visszatérés, a nyúlon túl, két világ között, ahol bármit megkérdezhetsz, a tagok válaszolnak. Alapvetően persze remek fórum ez arra, hogy megérts átláthatatlan helyzeteket, hogy a pubertás környékén őszinte választ kapj a behatolást érintő kérdésekről, vagy ötven évvel később a péniszpumpa helyes használatáról, a kettő közt meg mindenről, ami művészetet, elektronikát, nyaralást, evést, egyszóval bármit érint.

Nem is ez a lényeg, hanem: az oldal évente ötvenszer kiküldi a hét legérdekesebb kérdéseit, ami már-már zavarba ejtően pompás olvasmány. Most megosztom veletek is a legújabb kedvenceim:

Állítólag 2012-ben kihalunk, ti mit csináltok addig?

Fontos! A tescoban kapható gyömbéres sütemény (bolletje 500g) mennyire jó? Ettetek már?

2,16g/cm3 mennyi kg/dm3?

1 millió forintból kijön egy igényes mellfelvarrás + nagyobbítás?

1 teljes verzios photoshop cs4 et honnan lehet letolteni? 

Hogy lehetne gumimaszkot csinálni?

Kellemes hétvégét mindenkinek!

Az örök kérdés: hol készül a szaloncukor?

Nem a télapó gyárában, nem is Holle anyó csomagolja őket. Gyártósorokon utaznak, mártóznak meg, lifteznek fel, töltődnek először papírba, aztán zacskóba, az országban elfogyasztásra kerülő több százmillió, karácsonyfán lógó édesség fele pedig egyetlen gyárban születik meg, méghozzá Budapesten.

Fontos, hogy megkülönböztessük az olcsó, többnyire zselés, kilóra kapható szaloncukorat a csomagolt társaiktól, előbbieket többnyire vidéki, gyors szétszerelésre specializált gyártósorokon készítik, a drágább, minőségi kategóriás édességek azonban legnagyobb mennyiségben a fővárosban, öt percre a Boráros tértől készülnek, steril körülmények között, az önmagában is gusztusos nevű Vágóhíd utcában.

Itt jártam én is, nevezetesen a Bonbonetti gyárába kaptam belépési és fotózási engedélyt a „szaloncukorszinten”. Az év ezen szakaszában ugyanis egy egész emelet ennek a tevékenységnek szentelt terület, akad itt egy csokiszeleteket gyártó berendezés is, de karácsony előtt 150 millió darab szaloncukrot kell lenyomni, így nagy a hajtás, nincs idő másra.

A szaloncukrok nagy része itthon fogy el, külföldön is inkább a magyarlakta területeken vásárolnak az édességből. Igazi hungarikumról beszélünk tehát, még ha a szaloncukor őse, a fondantcukor receptje Franciaországból érkezett el hozzánk. Mi meg minden évben újabb variációit hozzuk létre, és persze ami a legfontosabb: fényes papírba csomagoljuk, két oldalán leragasztva vagy megcsavarva, és tányér helyett inkább fenyőfáról esszük.

Egy videót vágtam össze nektek, hogy lássátok, hogy megy ez manapság Magyarország - és így a világ - legnagyobb szaloncukorüzemében. A vajkaramellás szaloncukor születése következik (vigyázat, sokkoló képek a télapó készítette cukorka híveinek):

A közelmúltban a Thai királyság díszvacsoráján voltam. Minden év decemberében tartják, szeretett királyuk születésnapját ünneplik aznap, én meg a családi kapcsolatoknak hála idén már másodszor vettem részt az eseményen. Minden a szokásos koreográfia szerint zajlott: a bejáratnál kézfogás a nagykövettel, meg a követség egyik vezetőjével, Pruthipong Poonthrigobóval, aki a tapasztalatom szerint minden körülmények közt elképesztően jól végzi a dolgát.

Utána jött az ünnepi köszöntő a thai és a magyar himnusszal, aztán a minden alkalommal eljárt nemzeti tánc:

Tegnap elmentünk a Cirque du Soleil Saltimbanco előadására a Papp László Sportarénába. Sikerült a világhírű montreali cirkusz előadássorozatának első napján bejutni, és nagy várakozásokkal telve, a gyermekké válásra felkészülve helyet foglalni éppen biztonságos távolságra a porondtól.

Ha nekem azt állítanák, hogy valaki több mint 60 éve ugyanazzal foglalkozik a mai napig, még készséggel elhinném, ebben még semmi különös nincsen. Ha ehhez hozzátennék, hogy budapesti családokhoz járó házi varrónőről van szó, így 2010 vége felé már felvonnám a szemöldökömet. De leginkább azt tartanám hihetetlennek, hogy ez a valaki ugyanazokhoz a családokhoz jár 60 éve, ma már azoknak az unokáihoz, akik 1948-ban felfogadták.

Ez a valaki a nagymamám. Így hát kénytelen vagyok elhinni, hogy mindez szóról szóra igaz.