A múlt héten a Nobuban ebédeltem, ami egyfajta áttörést jelent a gasztronómiai tekergéseimben. Kettő plusz egy étteremről tudtam, hogy kiemelkedik, kiemelkedhet a hazai mezőnyből: a Costesről, a Chateau Viszről, meg a Noburól. Az előbbi kettőről egyszerűen tudni lehet, hogy jó, így amikor kipróbáltam őket, számos írás, kritika segítette a dolgomat. A budapesti Noburól viszont alig olvastam még valamit, nem jelent meg róla elemzés valamelyik gasztroalmanachban, tökéletesen magamra voltam hagyva. 

Ezt a tök új helyet első körben a neve és az alapítója adja el, aki elvileg valamiféle garanciát jelent arra, hogy a pesti étteremben sem fognak romlott halat tömni belénk. Matsuhisa Nobu ugyanis egyfajta trademark, aki az Egyesült Államokban hozta létre azt a spéci fúziós konyhát, amelyikben a tradicionális japán fogások keverednek a dél-amerikai alapanyagokkal. Ezt hozták el nekünk is pár hónappal ezelőtt.

A hazai megnyitó óriási esemény volt, a (fenti képen is látható) tulajdonos, Andy Vajna olyan sztárokat villantott, mint Robert De Niro, Jeremy Irons, Brad Pitt, vagy Pittné Jolika. Kaptam is meghívót a vörös szőnyeges felvonulásra, de úgy gondoltam, hogy sem engem, sem titeket nem fog érdekelni a Nobunak ez az oldala. Arra viszont határozottan kíváncsi voltam, hogy a világ huszonharmadik, a moszkvai után Kelet-Európa első Nobuja (tiszta McDonald's) felér-e a Las Vegas-i vagy a két londoni étteremhez, amik Michelin csillagot kaptak 2009-ben.

Figyelem, figyelem. Ismét egy fantasztikus nyereményjáték az Egy nap a városban blogon. Ezúttal egy jegyet sorsolunk ki a Facebookos rajongóink között a Cirque du Soleil szerdai, budapesti előadására. Aki szeretne közelebbről megismerni minket, és nem fél az artistáktól sem, lájkolja a nyereményjátékról szóló bejegyzést a Facebookon.

Kedden 17 órakor sorsolunk.

Aki rendszeresen olvassa a blogot, tudja, hogy nem vagyok elfogult a Ferihegyi repülőtérrel, ha valami jót látok, ugyanolyan szívesen megírom, mint amikor valami bosszant. Következzen most egy olyan poszt, amit kimondottan lelkesen írtam.

Előzmények: az elmúlt hónapokban többször is repültem Ferihegyről, és mindig nagyon érdekelt, hogy néz ki belülről az épülő SkyCourt. Ez lesz az új váró, ahol az utasok eltölthetik az indulásig hátralévő időt, és ahol rengeteg pénzt költhetnek majd a március végi nyitás után. El is kezdtem keresni a lehetőséget a látogatásra, már megvolt annak a fickónak a telefonszáma, akin keresztül bejuthattam volna, amikor teljesen váratlanul meghívást kaptam magától a reptéről egy kis bejárásra.

Bárcsak minden ilyen egyszerűen menne az életben.

Mivel ilyen helyre nem minden nap jut be az ember, meg szerettem volna nektek is átélhető élményeket adni, magammal vittem Takács Istvánt, aki szuper gömfotókat készít (a honlapja tele van jobbnál-jobb hazai helyszínekkel), és aki aztán megállás nélkül nyomogatta az exponálógombot az új váróban.

Na de akkor csapjunk a lecsóba: a 75 milliárd forintos beruházáson belül kábé 20 milliárdból épült új váró egyrészt másodpercekre van attól, hogy késznek lehessen nevezni, másrészt akkora evolúciós ugrást jelent a jelenlegi szegényes de túlárazott váróhoz képest, mintha az első csalánozó váratlanul Monica Belluccit szült volna.

Hogy el tudjuk valahol helyezni a SkyCourtot: a bejáratok ugyanott lesznek, mint eddig, a 2A és 2B terminálokon. A csomagokat is ugyanott adjuk fel, itt azonban kettéválik a jelen és a jövő: eddig a csomagfeladó háta mögé osonva estünk át az útlevél ellenőrzésen, most akármelyik terminálon vagyunk, a középen található SkyCourt felé vesszük az irányt, a biztonsági ellenőrzés, testüregmotozás már az új épületben lesz. Nagy előrelépés, hogy eddig csak kilenc kapu volt, mostantól 12 lesz, amit bármikor 14-re lehet bővíteni, a sorok tehát rövidebbek lesznek, az egész procedúra kevésbé lesz kellemetlen.

A kialakításnál főleg arra koncentráltak, hogy a burkolati elemek visszafogottak, elegánsak legyenek, ezek adják a hátteret a színes kereskedelmi egységekhez, amik egy hónapon belül megkezdik a beköltözést.

Igazság szerint a Heinemann már itt is van, a német cég adja majd a Duty Free shopot, amin minden utas áthalad, hiszen azt a biztonsági ellenőrzés és a váró közé ékelték. Ezzel a módszerrel állítólag minden negyedik utas rávehető a vásárlásra, míg egy kevésbé nyomulós boltban talán ha minden tizedik kezd költeni.

A Duty Free után aztán belépünk a főcsarnokba, és alaposan meglepődünk: ez tényleg beszarás jó. Láttam persze a terveket, tudtam, hogy mi az elképzelés, de egészen más mindezt élőben látni. Az arányok jók, az épület a hetven méteres tartóíveknek köszönhetően könnyed, szellős, világos, akárhol megállná a helyét Európában, a burkolatként használt sima, reflexiós elemeket a repülőgépek orra ihlette. De nézzétek meg inkább István baromi jó 360 fokos képét (a jobb alsó nyilakra bökve átugrik teljes képernyőre, csak bátran):

Ma reggel a Mammut 2-ben megnyílt Budapest második Starbucks üzlete. 118 négyzetméteren 30 ülőhely várja a mínusz 4 fokból érkező vendégeket.

Fél évvel tehát a WestEndes Starbucks megnyitása után máris itt a második, és bármiben le merném fogadni, hogy ezek után rögtön a harmadik üzlet megnyitója következik. A hírnek alapvetően én és Csaba is megörültünk, aztán mikor észrevettük, hogy ismét plázában gondolkoztak, rögtön legörbült a szánk. Ez olyan béna - mondta Csaba. Ez olyan béna - válaszoltam én.

Akit viszont csak a kávé érdekel, és bevásárlás közben menő helyet szeretne ehhez találni, hát itt keresse. Mi továbbra is várjuk az utcán megjelenő Sturbucks logót.

Folytatódik a Budapest különös arcai fotósorozatunk, a cél továbbra is a minket megmosolyogtató, a napot felvidító pillanatok megörökítése. A második részhez már olvasói levelet is kaptunk, lássuk, Patrik napját mi dobta fel.

Az első kép egy megfeszített munkafázist örökít meg a Ferenciek terén, a második pedig óriás karácsonyi gömböket az Aréna plázában.

Ancsa is küldött nekünk képet, tegnap elstartolt az ünnepi kettes villamos, ami Budapest legszebb vonalán szállítja az utasokat krampuszostul, télapóstul.

Én is hozzáteszek egyet, ami ugyan nem kimondottan Budapest, de közel van hozzá. Az M1-es Budapest-közeli szakaszának egyébként rendkívül időszerű és örömteli felújításának tervezésekor volt egy jó pillanata a mérnököknek (vagy nem tudom, kinek, akinek van infója, ossza meg velünk), és sárga smiley-táblákat helyeztek el: 4 kilométerre a felújítás végétől egy szomorú, 2 kilométerre egy közömbös, és a végén egy boldog arcot. Ezzel egycsapásra megoldották a sokszor elmaradó tájékoztatást, és a vezető oldali esetleges idegbajt is kezelték. Mindenki boldog, és igazán nem kellett sok hozzá.

Láttál te is olyat, ami feldobta a napodat? Volt nálad fényképezőgép, de legalább egy kamerás mobil? Fotózz, a képet pedig küldd ide, hadd mosolyogjunk mi is.