Az örök kérdés: hol készül a szaloncukor?

Nem a télapó gyárában, nem is Holle anyó csomagolja őket. Gyártósorokon utaznak, mártóznak meg, lifteznek fel, töltődnek először papírba, aztán zacskóba, az országban elfogyasztásra kerülő több százmillió, karácsonyfán lógó édesség fele pedig egyetlen gyárban születik meg, méghozzá Budapesten.

Fontos, hogy megkülönböztessük az olcsó, többnyire zselés, kilóra kapható szaloncukorat a csomagolt társaiktól, előbbieket többnyire vidéki, gyors szétszerelésre specializált gyártósorokon készítik, a drágább, minőségi kategóriás édességek azonban legnagyobb mennyiségben a fővárosban, öt percre a Boráros tértől készülnek, steril körülmények között, az önmagában is gusztusos nevű Vágóhíd utcában.

Itt jártam én is, nevezetesen a Bonbonetti gyárába kaptam belépési és fotózási engedélyt a „szaloncukorszinten”. Az év ezen szakaszában ugyanis egy egész emelet ennek a tevékenységnek szentelt terület, akad itt egy csokiszeleteket gyártó berendezés is, de karácsony előtt 150 millió darab szaloncukrot kell lenyomni, így nagy a hajtás, nincs idő másra.

A szaloncukrok nagy része itthon fogy el, külföldön is inkább a magyarlakta területeken vásárolnak az édességből. Igazi hungarikumról beszélünk tehát, még ha a szaloncukor őse, a fondantcukor receptje Franciaországból érkezett el hozzánk. Mi meg minden évben újabb variációit hozzuk létre, és persze ami a legfontosabb: fényes papírba csomagoljuk, két oldalán leragasztva vagy megcsavarva, és tányér helyett inkább fenyőfáról esszük.

Egy videót vágtam össze nektek, hogy lássátok, hogy megy ez manapság Magyarország - és így a világ - legnagyobb szaloncukorüzemében. A vajkaramellás szaloncukor születése következik (vigyázat, sokkoló képek a télapó készítette cukorka híveinek):