Elérkeztünk sorozatunk utolsó versenyzőjéhez, a Bosnyák téri gyrosost szintén sokan ajánlottátok, mint Budapest legjobb gyrososát. Elöljáróban csak annyit, hogy nem az utolsó napra marad a titkos nagyágyú, viszont egy erős középmezőnybeli gyrosossal zárjuk két heti kalandjainkat.

A város legislegjobb shawarmája a Bosnyák tér templommal szembeni sarkán kapható, egy kis fehér vityillóból árulja egy iraki meg egy algériai srác, egymást váltva.

"Milyen húsból van?" "Teve" - válaszol az eladó. Hitetlenkedve nézek rá, aztán hozzáteszi nevetve, hogy inkább akkor pulyka. A hústorony tetején észreveszek olyat, ami talán a titkos fegyvere lehet a helynek: citromkarikákat szeleteltek a pulykára. Megkóstolva a gyrost egyből észre is lehet venni a savanykás ízt, és ez igencsak jót tesz a néhány helyen túlsült és kiszáradt, erőteljes fűszerezésű húsnak (4 pont).

A pita átlagos (3 pont), a zöldségek közül az uborka jó minőségű, a paradicsom kevésbé (3 pont). A csípős szósz végig csíp (4 pont), a fehér színű lötty semmilyen (2 pont). Az adag átlagos, de mivel a sok hús - kevés zöldség elve szerint rakták össze az adagot, laktató (4 pont). Az elosztás is átlagos (3 pont). Az ára 600 forint (5 pont).

Összességében 28 pont jár a 40-ből, ami nem is rossz teljesítmény a középmezőnyben. Holnap összefoglalót írunk a két hét tapasztalatairól, és győztest hirdetünk, ne menjetek messzire.

Ha tudni akarod, hol vannak a legjobb budapesti gyrosok, vagy hogy mit érdemes felkeresni, milyen programra érdemes elmenni a városban ahhoz, hogy jobban szeresd Budapestet, csatlakozz a facebookos csoporthoz, ahonnan minden új írásról értesülsz!

Cím nélküli nagyobb térképen való megjelenítése

Hát ha az volt a cél, hogy jót röhögjetek rajtunk, akkor gratulálok, összejött: vagy egy tucatnyian küldtetek minket a Lónyai utca Soroksári felőli végén található gyrososhoz, hogy az milyen jó, bár nevet egyikőtök sem írt, amit nem is nagyon értettem. Aztán amikor tegnap meglátogattam a helyet, megvilágosodtam: azért nem írtatok nevet, mert olyanja nincs a helynek.

Ettől persze még lehetne jó.

Odabent jókedvű, szimpatikus fickó szolgálja ki a vendégeket. Eddig rendben is volna. Amikor viszont rákérdeztem a tzatzikira, és az ember a híg lére mutatott, már kezdtem gyanakodni. Kiszolgálás közben ránéztem az árra, ami szintén gyanúsan alacsony volt. És a körbeforgó csirke sem volt meggyőző. Lehet, hogy szórakoznak velem az olvasók? - gondoltam.

Aztán megkaptam a gyrost, és kiderült, hogy minden bizonnyal: az itteni verzió már-már alulról nyaldossa a középmezőnyt, amire a sorozatban talán csak egyszer volt példa, a Mester gyrosnál. Egy pillanatra azt is hittem, hogy odakerültem, és kétségbeesve hívtam Ádámot, hogy tisztázzam, hol is vagyok. De kiderült, hogy ott, ahol lennem kell.

Vegyük végig. A pita átlagos, ezt kapjuk mindenhol (2 pont). A hús jellegtelen, többé-kevésbé átsült csirke (2 pont). A joghurtos szósz észrevehetetlen (2 pont), a csípős úgyszintén (2 pont). A zöldségek átlagosak (3 pont), leszámítva, hogy ipari mennyiségű csalamádészerűség került a pitába, volt olyan falat, hogy csak ez került a számba. A hozzávalók elrendezése egyébként közepesen sikerült (3 pont), az adag átlagos volt (4 pont), az 550 forintos ár meg szuperalacsony (5 pont).

Összességében 23 pont a 40-ből. Nem ez a legjobb budapesti gyrosos, az biztos.

View Gyros in a larger map

Nézegettem a fotóinkat, akkor vettem észre azokat a januári képeket, amiket egy művészeti-gasztronómiai eseményen készítettünk Dórával a G13 Gelériában. Az estét a Central European Business Center szervezte, ami általában vezérigazgatói találkozókat, energetikai konferenciákat és jótékonysági bálokat hoz tető alá, most viszont valamiért úgy döntöttek, hogy különösebb fogalom nélkül megtömnek minket kajával.

Az este két okból volt érdekes: egyrészt a fogásokat Segal Viktor készítette, aki az ország egyik legtehetségesebb mesterszakácsa, másrészt, mert a falatokat Baráth Áron festőművész képeivel együtt szolgálták fel.

Ők ketten egyébként már dolgoztak együtt a Színek és ízek című szakácskönyv összeállításakor, amiben Baráthra ugyanaz a feladat hárult, mint a G13 Galériában: fejezetválasztó képeivel megteremtette az atmoszférát a falatokhoz, a festmények és a falatok egymás erősítve indították el az olvasó nyálelválasztását. Meg azért volt itt más is: összekötve a műalkotásokat azt is rögzítették mindenkiben, hogy a gasztronómia ugyanolyan művészet tud lenni, mint a festészet, csak épp más irányból ostromolják az ember szépérzékét.

Aznap este a falatok többsége remek volt, Segal fúziós mániája tettenérhető volt számos fogásban, amik közül a legjobban a "hideg kacsasaláta zöldcitromos csicsóka salátával", valamint a pitában töltött sertésszűz ízlett.

Különösebb kommentár nélkül következzenek tehát a képek és a falatok egymás után:

Most én jövök, a Gyradiko-poszt után szabadon: Te. Jó. Isten.

Őszintén nem hittük, hogy a Gyradiko magasságait bárki is komolyan ostromolni fogja a két hetes tesztünk végéig, de tegnap este ellátogattam Pestszentlőrincre, a Nefelejcs utca-Ráday Gedeon utca sarkára, a Big Gyros Tavernához. Szintén ti ajánlottátok, és volt egy jó megérzésem, mint a hamburgeres sorozatnál a Ring esetében.

Azt hiszem nem sértek meg senkit azzal, ha azt mondom, hogy pénteki versenyzőnk igencsak a nyúlon túl van, és akkor finom voltam, mondhatom ezt azért, mert a belvárostól én is hasonló távolságban lakom, magamat meg mégsem sértegethetem. De tényleg, már majdnem Ferihegy, és arrafelé is viszonylag eldugva. Na itt kell jó gyrost készíteni, hogy megélj belőle.

Amíg a készülő gyrost vártam, már sejtettem, hogy valami más is készül. Egyrészt a makulátlanul tiszta sütőlapra helyezett pita vastag, nagy, tekerős példány volt, alatta a hűtőben egymás hegyén álltak a görög joghurtok, a görög ábécé betűivel felszerelkezve. Előttem a saláták: tzatziki, valódi, sűrű, kemény, uborkás - nem esik le magától a kanálról, csak ha rázzák. Mellette a répasaláta, majd a zöldfűszeres saláta feta sajttal. Amellett 3 sajtos saláta, és ezek végül mind a csirkecombból készült húson találták magukat.

Az összkép pedig messze elhagyja a hagyományos budapesti gyrosok színvonalát, ugyanis az egyedi és eredeti alapanyagokon kívül van még valamije, ami másnak nincs: van koncepciója. Hogy ez a koncepció, a főleg a sajtok aromájával megtámogatott, egyedi fűszerezésű csirkehús kinek hogy jön be, azt már csak a kóstolás dönti el. A minőség és az ötlet elvitathatatlan, és ez az, amit egy tesztben értékelni lehet.

Akkor lássuk sorban. A hús fűszerezése egyedi, a csirkét nagy gonddal vágták és válogatták, helyenként azonban picit szárazra és keményre sült (4 pont). A tzatziki hibátlan, egy bekezdéssel korábban már áradoztam róla, abszolút fontos szerepet kap az összképben (5 pont). A többi saláta egyedi, különleges, egyedül az róható fel, hogy a füstölt sajt túl erőteljes az összképben (5 pont). Ja, és burgonya (szándékosan) nem került bele a pitába, az eladó szerint az már csak egy turistakori hóbort, viszont a többi alapanyag a hajtogatás előtt gondosan el lett oszlatva, hogy kábé ugyanaz legyen minden falat (5 pont).

Apropó pita, Görögországból szerzik be, grillezik, hibátlan (5 pont). Friss zöldségből nem sok került az ételbe, inkább csak a salátában és a gyros tetején találkozunk velük, de ott jó minőségben (4 pont). Az ár 650 forint (4 pont), a méret pedig az eddigi legnagyobb, amit ettem (5 pont).

Hát akárhogy is nézem, ez 37 pont a 40-ből, vagyis megtaláltuk a második budapesti gyrosost, ami számunkra eddig elképzelhetetlen minőségben kínálja ezt a - belvárosban leginkább meggyilkolt - ételt.

Ha tudni akarod, hol vannak a legjobb budapesti gyrosok, vagy hogy mit érdemes felkeresni, milyen programra érdemes elmenni a városban ahhoz, hogy jobban szeresd Budapestet, csatlakozz a facebookos csoporthoz, ahonnan minden új írásról értesülsz!

Cím nélküli nagyobb térképen való megjelenítése

Lecsekkoltam az új elnevezést kapott terek listáját, és mivel Kossuth Lajost nem találtam a névváltoztatók között, bátran hivatkozok rá a megszokott módon. Pedig vissza lehetne változtatni a nevét például Tömő térré, a 19. században így hívták, miután a "naplopókkal és csavargókkal" feltölttették a teret, hogy építkezni lehessen rá. A feltöltés előtt beépítetlen, gödrös terület volt, ahová a pesti lakosság hordta a szemetét. Bezony, a Kossuth Lajos tér leginkább szeméttelep volt 1844-ig.

Péter és Nóra is elküldte nekem ezt a tippet, a tér északi oldalán található lakóházat ajánlották, saját maguk által készített fotókkal. Nóra a saját blogján ráadásul állítása szerint be is előzött minket ezzel a képpel, hiszen kétségkívül ez _Budapest_ _legszebb_ _lépcsőháza_. Naná hogy meg kellett néznem.