Én ugyan nehezen tudtam elképzelni, hogy pont a budaörsi Tescónál kéne keresnem a legjobb gyrost a fővárosban, de addig erősködtetek a kommentekben, amíg autóba ültünk, és elzarándokoltunk a Pyrgosba. Amennyire tudom, ezt az éttermet is görög család üzemelteti, ami jó jel, hiszen a sorozat eddigi legjobb szereplőjének, a Gyradikónak is hasonló a háttere.

Az ügy kiválóan indult: a kedves kiszolgáló elmondta, hogyan rakja össze a gyrost, hogyan rétegezi a szószt, a húst, meg a többit, és nem is hányta össze fél perc alatt az ételt, hanem elmolyolt vele néhány percig. Ennek megfelelően a gyros jó lett, bár gyradikói magasságokba nem sikerült eljutni.

A pita ugyan itt is finom volt, sokkal jobb mint az átlag pesti mezőny (5 pont), a zöldségek viszont nem győztek meg: a gyros tetejére szórt saláta jellegtelen, szerintem az iparilag szeletelt, előre csomagolt verzióval volt dolgunk (3 pont).

A hús jó volt, combból és tarjából készült, így rendben volt a zsírtartalom is, de nekem kissé sótlan volt, és időnként túl nagy szeletekkel is találkoztam, amik nem is voltak nagyon átsülve (4 pont). Az elrendezés viszont a Pyrgosnál is tökéletes, minden falatba jut minden, máshogy nem is lenne szabad gyrost csinálni (5 pont).

A saját csípős nem volt nagyon csípős, de finom volt (4 pont), a tzatziki megint az erősebbek közé tartozik (5 pont), az adag hatalmas (5 pont), a 690 forintos ár meg átlagos (3 pont).

Összességében 34 pontot adunk a 40-ből, amivel a Pyrgos a második helyre jött fel a sorozatban. De hátravan még négy nap!

Ha tudni akarod, hol vannak a legjobb budapesti gyrosok, vagy hogy mit érdemes felkeresni, milyen programra érdemes elmenni a városban ahhoz, hogy jobban szeresd Budapestet, csatlakozz a facebookos csoporthoz, ahonnan minden új írásról értesülsz!

View Pygros in a larger map

Arról engem már senki sem fog meggyőzni, hogy ezek időre elkészülnek: elvileg április vége az átadási határidő, de az tisztán látszik, hogy itt még bőven lesz min dolgozni a következő hetekben, hónapokban. Hogy mást ne mondjak, a villamosközlekedésnek elvileg még 2010-ben helyre kellett volna állnia, de még mindig csak az Astoriáig lehet eljutni, aki a Deákra tart, az gyalogolhat, vagy átszállhat buszra.

Ezzel persze nem azt akarom sugallni, hogy az egész projekt legalább négy hónapos mínuszban van, hiszen időközben átalakították az ütemtervet, és most már nem lesz akkora különbség a villamospálya és a teljes szakasz átadása közt, mint eredetileg tervezték, de az biztos, hogy a Kiskörút sem lesz üdítő kivétel, ez is csúszik, mint nálunk minden.

Ez a dolog idegesítő része. A jó hír viszont az, hogy a munkák befejezése után sokkal szerethetőbb lesz a belváros, mint eddig. Már látszik, hogy nagyjából mi fog kialakulni a Deák és az Astoria között, és a végeredmény nekem tetszik: az új főutca-szerű modern, ötletes, de letisztult, ezért a régi környezetbe is illeszkedő útszakasznak hála Budapest belvárosa egységesedni látszik. Hiszen most már a Kiskörút, a Március 15. tér és az új főutca is hasonló koncepció mentén alakult át, amire alig-alig volt korábban példa az erősen eklektikus Budapesten. 

Pedig egységes koncepcióra, arculatra szükség van.

A munkák mindenesetre már a finisben vannak, felkerült a díszburkolat, elültették a fákat, rendezik a környezetet, a visszaszámlálás megindult. 

Kérdés, hogy hányas számtól.

Egyik posztunk után az Europark utáni lakótelep előtti bódésorra küldtetek minket az Üllői út és Lehet utca sarkára, de ez az ajánlás igazán érzékletesen mutatta be, miért kell a tegnapi gyradikós poszt után Kispestre mennünk.

A lakótelep előtti bódésor pont úgy festett, mint ahogy hangzott, a gyrosos nem keltett túl jó benyomást. Időnként megállt egy-egy autó a bódénál, gyorsan vettek egy-két csomagot, és robogtak tovább partizni.

A kis ablakon benézve viszont egy igen gusztusosan festő húshegyet pillantottam meg, a kép nem is adja vissza, milyen szépen tört meg a fény sok-sok helyen a nyársra húzott csirkehúsokról, és noha este kilenckor ez az adag hatalmasnak tűnik, az éjjel-nappal nyitva lévő helyen szerintem reggelre leszeletelték az utolsó húsdarabokat is.

A gyros rekordidő alatt készült el, megkezdtem a második érzékszervi vizsgálatot. Röviden: nagyon rendben volt.

A pita jó ízű, vastag és puha, és ez az érzés végig megmarad az evés során, ahogy a hőmérséklete is állandó volt (5 pont). A hús íze hű maradt a látványhoz, erőteljesen, de jól lett fűszerezve, friss, izgalmas (5 pont). Ami még hatalmasat dobott az összképen, az a joghurtos szósz, én most először ettem gyrost, ahol tényleg számított valamit, van-e rajta ilyen (5 pont).

A zöldségek egészen a káposztáig frissek voltak, ez utóbbival azonban a fiúk sajnos hibáztak: keserű, szerintem enyhén romlott alapanyagot használtak, amiért sajnos le kell pontozni őket (2 pont). Az összetevők elosztása hozta az átlag budapestit (3 pont).

A csípős nem sok vizet zavart, nem is csípett (3 pont). Az adag átlagos (3 pont), az ár 570 forint (5 pont).

Összességében 31 pont jár az Adri gyrosnak a 40-ből, nagy kár azért a káposztáért. Egyébként nagyon tisztességes ételt árulnak, érdemes kinézni.

Ha tudni akarod, hol vannak a legjobb budapesti gyrosok, vagy hogy mit érdemes felkeresni, milyen programra érdemes elmenni a városban ahhoz, hogy jobban szeresd Budapestet, csatlakozz a facebookos csoporthoz, ahonnan minden új írásról értesülsz!

Egyre többet járok a különféle befogadó színházak előadásaira, egyrészt azért, mert a hangulat utánozhatatlan, másrészt azért, mert izgalmas felfedezni, mihez tudnak kezdeni a lelkes emberek minimális pénzből, úgy, hogy egyáltalán nem nehezedik rájuk a színház intézményének elvárása. Na nem áltatom magam, a zabolátlan csapongás, az alternatív rendezés és a csapat akaratának nyilván nagyobb súlya miatt sokszor erőltetettséget, sőt kifejezett hibákat is fel lehet fedezni, de ezek miatt lehet még izgalmasabb a dolog. Nevel minket a hibák észrevételére.

Nemrég a Laboratorium Animae Színházi Társulat Játsszunk Oidipust! című előadásra mentünk el, egy éve játsszák ezt a darabot telt ház előtt, ami úgy negyven-ötven embert jelent a Sirályban. Szophoklész drámáját dolgozták fel, húztak rá mai köntöst, de egyáltalán nem úgy modernizálták, mint elsőre gondolnánk. Az eredeti Babits Mihály fordítást szavalják, de amikor a nézők elkezdenek egymásra sandítani, hogy mi ebben az alternatív, egy-egy hirtelen poénnal vágják el a klasszikus történetet, az egészet a szándékos anakronizmussal együtt teszik élvezhetővé.

Így aztán belefér egy mónikashow-s megöllektebüdöskurvázás, ha Oidipusz már kikeseregte magát, aztán a megszokott módon keressük tovább Laiosz király gyilkosát. Valamiért eszembe jutott Woody Allen 1995-ös Hatalmas Aphroditéje, a film felütése és átvezető részei a görög kórus szabadon értelmezett változatával sokkoltak, és ez az előadás is hasonló érzelmeket váltott ki.

Atya. Úr. Isten.

Ezt írtam sms-ben Licának, miután elindultam hazafele a Gyradikóból, számban a gyros ízével. Lica magyarázta el, hogyan kell eljutni a helyre, amit egyébként pont ti ajánlottatok a sorozat múlt heti kezdőepizódjában, és ami visszaadta a gyrosba vetett hitem.

A környezet kellemes: a Pünkösdfürdő utca és a Királyok útja kereszteződésében van a Gyradiko, igazi strandszakasz ez már, kicsit úgy is érzi magát az ember, mintha a Balaton közelében, és nem Észak-Budán lenne.

Az étterem előtt egy öreg bácsi filozofál nyugodt, megfontolt hangon, odabent a görög származású tulajdonos veszekszik a görög származású személyzettel, mindent áthat a jól elkészített, finom húsok illata, és a latin betűk mellett folyton feltűnik a görög ábécé is: a Balaton partról egyetlen lépéssel Görögországba kerültünk, de legalábbis elkapunk valamit abból a hangulatból, ami miatt imádnak a magyarok a mediterrán országba utazni.

Persze nem ez a lényeg, hanem a kaja, és a szigorú zsűrinket nem lehet holmi görög hókuszpókkal megbabonázni. A gyrosszal már annál inkább, az ugyanis olyan jó a Gyradikóban, hogy utoljára Görögországban ettem ilyet.

Nem viccelek.

Kezdjük először a hússal, amiből egyrészt bőségesen jutott, másrészt ennek még örülni is tudunk, mert baromi jó az íze: tökéletesen fűszerezték (5 pont), alaposan átsütötték (5 pont), elszégyellhetné magát majdnem a teljes budapesti mezőny, és kimehetne Észak-Budára, hogy megtanulja, hogy kell ezt.

Zöldségből nem került túl sok a gyrosba, de azok legalább oda, ahova valók: alulra a paradicsom, felülre a joghurtos szószba a reszelt uborka, és nem kellett a csalamádés hamburger gyrosos verziójával, a lilakáposztával, meg egyéb felesleges térkitöltőkkel és térfogatnövelőkkel küzdeni. Bár a paradicsom nem tűnt nagyon frissnek, és némi zöldséges könnyítést el tudtam volna még képzelni, helyes volt ez az elgondolás is (3 pont).

Ráadásul tökéletesen sikerült rétegelni a hozzávalókat: alulra a krumpli és a paradicsom, fölé a hús, legfelülre a szósz került, így minden falatnak ugyanolyan volt az íze, és nem kellett egyszer vega, másszor a ragadozó szerepébe beleélnünk magunkat (5 pont).

És akkor beszéljünk a joghurtos mártásról, amit itt bátran nevezzünk tzatzikinek, vagy dzadzikinek, mert ez tényleg az: erről szól a gyros, ettől a masszától lesz könnyen ehető a nehézkes, húsokkal tömött tészta, erről van szó (5 pont), nem a híg léként lecsurgó konkurens próbálkozásokról.

Az utolsó összetevő a pita, de még ezt sem sikerült elrontani, mert a jó ízű, jó vastagságú tészta még arra is tökéletesen alkalmas, hogy kényelmesen együk belőle a gyrost: jól rétegezhető, és nem mállik szét, mire az utolsó falathoz érünk.

A mennyiség is teljesen rendben van, a vastag, kitömött gyros a leglaktatóbbak közé tartozik Budapesten (4 pont), éppen ezért megdöbbentő, hogy még olcsó is a Gyradiko kajája: csak 600 forintba kerül, ami az egyik legalacsonyabb ár a mezőnyben (5 pont).

Összességében 37 pontot sikerült elérni a 40-ből, őszintén meg vagyunk lepődve, hogy ilyen magasságokba is el tudtunk jutni Budapesten.

Ha tudni akarod, hol vannak a legjobb budapesti gyrosok, vagy hogy mit érdemes felkeresni, milyen programra érdemes elmenni a városban ahhoz, hogy jobban szeresd Budapestet, csatlakozz a facebookos csoporthoz, ahonnan minden új írásról értesülsz!

View Gyradiko in a larger map