Nézegettem a fotóinkat, akkor vettem észre azokat a januári képeket, amiket egy művészeti-gasztronómiai eseményen készítettünk Dórával a G13 Gelériában. Az estét a Central European Business Center szervezte, ami általában vezérigazgatói találkozókat, energetikai konferenciákat és jótékonysági bálokat hoz tető alá, most viszont valamiért úgy döntöttek, hogy különösebb fogalom nélkül megtömnek minket kajával.

Az este két okból volt érdekes: egyrészt a fogásokat Segal Viktor készítette, aki az ország egyik legtehetségesebb mesterszakácsa, másrészt, mert a falatokat Baráth Áron festőművész képeivel együtt szolgálták fel.

Ők ketten egyébként már dolgoztak együtt a Színek és ízek című szakácskönyv összeállításakor, amiben Baráthra ugyanaz a feladat hárult, mint a G13 Galériában: fejezetválasztó képeivel megteremtette az atmoszférát a falatokhoz, a festmények és a falatok egymás erősítve indították el az olvasó nyálelválasztását. Meg azért volt itt más is: összekötve a műalkotásokat azt is rögzítették mindenkiben, hogy a gasztronómia ugyanolyan művészet tud lenni, mint a festészet, csak épp más irányból ostromolják az ember szépérzékét.

Aznap este a falatok többsége remek volt, Segal fúziós mániája tettenérhető volt számos fogásban, amik közül a legjobban a "hideg kacsasaláta zöldcitromos csicsóka salátával", valamint a pitában töltött sertésszűz ízlett.

Különösebb kommentár nélkül következzenek tehát a képek és a falatok egymás után: