Néhány részes posztsorozatot kezdünk Budapest retró címmel. Ez alá a név alá gyűjtöttük a közelmúlt olyan élményeit, amiket régóta működő, kicsit megkopott, de nagyon is szerethető üzletekben szereztünk.

A Király utcában sokszor elhaladtam mellette, nappal és este is felhívja magára a figyelmet ez a bejárat. Kicsit olyannak láttam, mint egy mammutcsontvázat. Szép. Tavaly le is fotóztam, gondoltam, maradjon meg ennyi a múltból.

Filmkölcsönző, c'est la vie, a letöltés korában. Legálisan, illegálisan, a lényeg, hogy a legtöbben ki sem mozdulnak, inkább online filmkritikát olvasunk, online ajánlások alapján nézzük meg az online trailert, és döntünk a moziról vagy a pár kattintásos letöltésről. Egy filmkölcsönző nem élheti ezt túl, papíron legalábbis nem.

Aztán mégis ott maradt. Nem mozdult. Nemrég az Odeon Puskin videotéka dobta fel a pacskert, engem igazolva, de James Dean még kitart. Szívósan.

Ezért úgy gondoltam, megérné egyszer bekukkantani nekem is. Ha már ez a hely ennyire tartja magát, megpróbálni ellesni a titkot. Egyáltalán, megtudni, mi folyik itt. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy egy kíváncsi blogger megy be, és és filmkölcsönző-tag jön ki az ajtón. Mert nagyjából ez történt.

De ne szaladjunk előre, lássuk a metamorfózis egyes stációit.

Kezdjük ott, hogy voltam régen kölcsönző-tag, sokáig és sokat jártam videotékákba a kilencvenes években. Főleg olyan filmeket kerestem, amiket nem vásárolt meg minden hely, ezért aztán válogattam, kialakultak a szokásos tékák, ahová jártam. Aztán egyre kevesebbet mentem, egyrészt nem értem rá annyi filmet megnézni, másrészt a mozik, az ezer forintos dvd-k és a havertól áttöltött filmek korszakába léptünk. Sorra zártak be a tékák.

Mindezt csak azért mesélem el, hogy az átalakulásom érthetőbb legyen. Volt bennem egy természetes igény arra, hogy filmkölcsönzőbe járjak, csak elfelejtettem ezt az igényt. A hangulatot, ahogy bóklászol a dobozok között, leemelsz egyet, aztán egy másikat, rákérdezel az eladónál, milyen - ahogy beléptem ide, rögtön emlékeztem rá:

Ma csak egy nagyon apró részletet mutatunk a megfejtendő épületből, de ez annyira jellegzetes, hogy szerintem sokaknak nem lesz probléma a megfejtéssel.

Aztán lehet, hogy csak nekem nagy a pofám, mert elém van írva a válasz. A nehézséget így aztán csak tippelem, majd ti eldöntitek inkább.

Szóval a kérdés továbbra is: hol járunk? (A fotó kattintásra nagyobb felbontásban is elérhető)

Nehézség: 3/5

A válasszal ez a poszt frissül este, kábé vacsi után.

A képet továbbra az aranykezű Anita készítette, a checkmybudapest.blogspot.hu oldal készítője.

Megoldás: ez bizony a Deák téri evangélikus templom csücske, a képről jól kivehető a torony nélküli templom tetőíve, másrészt az arany színben csillogó sarokdísz. A klasszicista épület Krausz János és Pollack Mihály tervei alapján épült 1799-1808-ban, de az 1856-ban elkészült főhomlokzat Hild József munkája. Az eredeti Krausz János-terveken még így fest a templom, a tornyot 1875-ben statikai okokból el kellett távolítani:

Ma pedig már így néz ki:

(via Wikipedia, Budapest Főváros Levéltára)

A nyár utolsó heteire beterveztem még pár fagyis hely meglátogatását, egyik a Szamóca, amit sokan ajánlottatok. Főleg akkor örültem meg, amikor megláttam, merre található. A városközponttól távol, főleg egy előnytelen helyen található üzlethelyiségben ugyanis csak jó minőségű cuccal lehet túlélni. A gyrosra már bebizonyítottuk ezt a tézist, és a fagyi sem lehet kivétel.

Hát a Szamóca remek tesztalany. A 3-as főúton kell kifelé menni, hogy megtaláld, és jól mutatja a kihívást, hogy amikor elérsz az Őrsre, még sehol sem vagy. Mátyásföldig kell menni, majdnem Cinkotáig, ott pedig egy kis utcába befordulni jobbra. Ez pedig a Bökényföldi út, ami simán elmenne egy Tolkien-mese fordításába is. Hogy ott laktak a babók, ilyesmi.

A helyet viszont nem lehet eltéveszteni. Hatalmas, az előbb elkezdett mesefonalra remekül illeszkedő felirat éktelenkedik a sarkon, autók váltják egymást az üzlet előtt. Tipikus zarándokhely, ahová legalábbis a környékbeliek eljönnek fagyiért, sütiért, de azt is el tudom képzelni, hogy messzebbről is útra kelnek. Kíváncsi lettem.

Kértem - az eddigi metodika alapján - egy csokit és egy különlegességet, jelen esetben gyümölcsös sajtot.

Hatalmas gombócokat kaptam, pontosabban gömböket - itt debreceniesen mondják. A kiírás szerint ez ugyanúgy 4 deka, mint bárhol máshol, vagyis vagy szabadon kezelik a fagyizók ezt a súlymérés dolgot, vagy a Szamóca fagyijának sűrűsége alacsonyabb a többinél. A képen nem látszik, de higgyétek el, nagy.

A sűrűségelméletre az első nyalásnál igazolást kaptam. Egyáltalán nem mondom, hogy szétfolyik, vagy lyukacsos, rendes fagyi ez. De azért érezni lehet, hogy nem áll annyira ellen, mint a korábban kóstolt kézműves fagyik. Gyorsan is kezd olvadni, folyni a tölcsér oldalán, pedig nem is hatalmas hőségben érkeztem.

Ez viszont egyáltalán nem áll rosszul neki. Az íz ugyanis koncentrált, a gyümölcsös sajt legalábbis nagyon ízletes, a lágy textúrában amaréna-, narancs- és finoman jelen lévő sajtdarabok váltakoznak, ahogy meg tudtam ítélni, sőt még hajszálvékony csokidarabok is jutottak az összeállításba. Izgalmas.

A csokifagylalt gyermekkorom csoki íze, azonnal visszaröpített az időben. Ezt az akkor elterjedt "olcsó tejcsoki" ízesítéssel érték el, de ezt egyáltalán nem bánom a nosztalgia miatt. Szerintem tudatosan keresték ezt az ízt.

A fagyik helyben készülnek, áruk gömbönként 250 forint. Klasszikus ízeket találunk a kínálatban, néhány meglepetéssel. Hétfőtől vasárnapig 10:00-tól 21:00-ig vannak nyitva.

A legjobb budapesti fagyi nyomában 2 nagyobb térképen való megjelenítése

Cikksorozatunk első három részében megbeszéltük, hogy mekkora uniós forrásból gazdálkodhat a főváros, és hogy ebből a pénzből HÉV-vel összekötött 2-es metrót, 5-ös metrót és új villamos útvonalakat építene a BKK.  Az utolsó, negyedik részben a kisföldalatti megújulásával foglalkozunk.

Bár a járműveket a kilencvenes években felújították, ezek alapvetően a hetvenes években készült szerelvények, szóval néhány közülük már elmúlt negyven éves. Éppen ezért lassan cserére szorulnak, ami közel sem egyszerű meló, a kisföldalatti ugyanis speciális jármű: egyrészt alacsonypadlós, másrészt nagyon szűk alagútban közlekedik, harmadrészt felsővezetékes üzemben dolgozik. Jobban emlékeztet villamosra, mint metróra, éppen ezért mindenképp egyedi járműre van szükség.

Itt a fővárosi tömegközlekedés megújítási terveinek harmadik darabja: az első részben a kettes metró és a HÉV összekötését tárgyaltuk, a másodikban az ötös metrót, most nézzük a villamoshálózat fejlesztéseit.

Alapok: a kiadásokat uniós forrásokból fedezik, a forrást a 2014-2020-as EU-s költségvetés nyújtja, és a BKK-nál azért kezdték már most el a munkát, hogy mire pályázni lehet, kész terveink legyenek. Részletek itt.

A kiszivárgott tervezet ezen epizódja tehát a villamoshálózat komplex fejlesztésében gondolkodik, és ezernyi elemből áll. A tervek szerint fejlesztenék a trolihálózatot is, a 82-es egy kilométer pluszt kapna, a 77-es 1,2-t, a 74-es 350 métert, és a 9-es autóbuszból meg trolit faragnának.