Miután végleg megszabadultunk a Szentendrei úttól, és tisztáztuk, mi is az a jó burger, a hét hátralévő részében határozottan és céltudatosan válogatni fogunk. Ha a halvány jelét látjuk a mikrós, bolti húspogácsának, vagy csak nem látjuk az eladói szemekben a hamburger intézménye iránti határtalan rajongást, azonnal távozunk.

Következő utunk az Iguana Bar & Grillbe vezetett, az 5. kerületbe, a Szabadság tér melletti Zoltán utcába. Szerencsére itt az első pillanattól éreztük a vallásos hangulatot, a mosolygós, asztalhoz kísérő lány szemében ugyan még csak friss emlékként látszódott a beavatás, a pincér kérdése egyértelművé tette a szentély funkcióját: "mennyire süssük át a húst?"

Sajtburgert kértem, amit itt is cheddar sajttal ígértek. A burgerre legfeljebb tíz percet vártam, valószínűleg a közepesen átsütött húspogácsa vont le a szintidőből. Gyakorlott burgertesztelőként először elkezdtem darabokra szedni a cuccot, hogy utána módszeresen, félköríves harapásokkal kivégezzem az áldozatot.

A húspogácsával alapvetően nem volt gond, az én hibám, hogy félig átsülve kértem, így egy kicsit krémes állagú maradt a belseje, amit nem tudtam megenni. Legközelebb jól átsütve rendelem. Egyébként a hús nagy, friss, fűszerezett, de nem vágja ki az ízbiztosítékot, négy pont.

A zsemlével kapcsolatban érdekesség, hogy a belső tartalmat felülről és alulról is zsemletetővel tették zárójelbe, aminek az alapanyag minősége lehet az oka. Látszik, hogy ez az a szétázós fajta tészta, aminek az alsó szelete rendszeresen és módszeresen eltűnik a hús alól. Kíváncsi vagyok, az utánam rendelő vajon két aljjal kapta-e a burgert, vagy esetleg ezeket a nap végén tejbe áztatva a dolgozók fogyasztják-e el. Három pont.

A zöldségköret egy kicsit unalmasra sikerült, ráadásul a paradicsom ízétől és állagától sem dobtam hátast, de tetszett, hogy a hagymát (nyersen) a tányér szélére pakolták, hátha nem kéri az illető. Négy pont.

Szószt nem fedeztem fel a cheddar sajtnak álcázott olvadék mellett sem, ez sajnos ismét egy pont, az adag átlagos, három pont, az 1690 forintos ár is közepesnek mondható (az alapburger kábé egy százassal olcsóbb), három pont.

Ez így összesen 18 pont, a szószon vérzett el a burger, amit egyébként a középkategória tetejére sorolnék.

Ha tudni akarod, hol vannak a legjobb budapesti hamburgeresek, vagy hogy mit érdemes felkeresni, milyen programra érdemes elmenni a városban ahhoz, hogy jobban szeresd Budapestet, csatlakozz a facebookos csoporthoz, ahonnan minden új írásról értesülsz!

Tök egyszerű a kérdés: melyikkel érdemes közlekedni Budapesten? A BKV-sok szerint a tömegközlekedésnél még a fény sem gyorsabb, a magyar főváros különben is jól el van látva buszokkal, villamosokkal, metrókkal (haha), értelmetlen bármilyen más eszközt választani. A biciklisek persze nem hajlandók semmire sem ülni, amin két keréknél több van, a dugóban ücsörgő autósok meg csak röhögnek a buszon egymás hónalját szagoló utasokon, meg a bicikliseken, akik lefagynak a bringáról.

Rendhagyó a mai posztunk a hamburgersorozatban abból a szempontból, hogy nem egy kis kézműves éttermet tettünk próbára, hanem a franchise-rendszerben működő, amerikai gyökerekkel rendelkező T.G.I. Friday-t. Több étterem is van a városban, mi a Westendben találhatót szúrtuk ki, itt rendeltünk meg a hamburgerünket.

A légkör hibátlanul amerikai, pontosabban kaliforniai, egyedül ott éltem át azt a bárgyú kedvességet, amit a budapesti étteremben, és amitől pár óra után a falra tudnék mászni. Az eladók mindenhol boldogok, mosolyognak, arról érdeklődnek, hogy hogy vagyunk, és biztosítanak minket arról, hogy csodálatos az élet, akár róluk, akár rólunk legyen szó. Ez a póz engem Kaliforniában is zavart, mert nem volt mögötte őszinteség, sem belátás, de a cinikus Európában, és azon belül az extracinikus Budapesten a túlzott kedvesség nemcsak idegesítő, de tájidegen is.

Miután a keresztnevén bemutatkozó alkalmazott a helyünkre kísért, és küldte a keresztnevén emlegetett kollégáját, hogy az túláradó szeretettel felvegye a ledarált marhára vonatkozó rendelésünket, már csak húsz percet kellett várni a 2650 forintos, tehát nagyon drága barbecue burgerre.

Ebben grillezett hús van olvasztott sajttal, saját BBQ szósszal és cajun fűszeres hagymakarikákkal. Az adag hatalmas, rosszullétig lehet enni belőle (nekem ez konkrétan sikerült is), és az ízekkel sincsenek gondok, a T.G.I. Friday burgere tehát a jobbak közül való.

A fogyasztó igényeire sütött húst (én mediumra kértem) ügyesen grillezték, ami, ha nem is ér olyan magasságokba, mint például a Manga Cowboy húsa, egyértelműen legalább négypontos darab. A zsemlét jól sütik, kicsit felpumpált buciról beszélünk, de egyértelmű a négypontos kategóriáról. A zöldségekkel már több baj van, ezeket fogyasztva vált egyértelművé, hogy franchise-rendszerben működő étteremről van szó, mert a paradicsom és a saláta körülbelül olyan volt, mint a Burger Kingben. Két pont.

Az adagra nem lehet panasz, ez bizony egy ötpontos burger, van törekvés némi saját szószra is, amire két pontot tudok adni, de sajnos az ár szintén megáll két pontnál, mert háromezer forinthoz közeledve azért már villog a pofátlanságriasztó.

Összességben 19 pont jár a 30-ból, az árnál sajnos elvérzett az egyébként jó burgeres. 

Ha tudni akarod, hol vannak a legjobb budapesti hamburgeresek, vagy hogy mit érdemes felkeresni, milyen programra érdemes elmenni a városban ahhoz, hogy jobban szeresd Budapestet, csatlakozz a facebookos csoporthoz, ahonnan minden új írásról értesülsz!

Múlt hét csütörtökön a World Press Photo megnyitóján jártam, egy rendhagyó évértékelő vándorkiállításon, ahol sajtófotókkal mutatják be évről évre, mi történt a világban. A kiállítás tematikája ennek megfelelően a szélsőségek között csapong, hol sokkol, hol mosolygásra buzdít. A szervező független, nonprofit szervezet 1955-ben, Hollandiában alakult meg, a legenda szerint egy híres sportfotó adta az ötletet, hogy értékelni kell a világ elé tükröt, lencsét állító emberek munkáját.

Egy nemzetközi zsűri összesen 167 képet válogatott ki az idei év terméséből, ezek 45 országot járnak be, és történelmi jelentőségű vagy hétköznapi pillanatokat, a sportban elért vagy művészeti eredményeket, természetfotókat mutatnak be.

Idén már nem nagyon lesz jó idő, ma még összejön 17 Celsius fok Budapesten, aztán jön az ősz, 11-12 fok körüli maximumokkal. Az utolsó alkalmat ragadom tehát meg, hogy egy kellemes piknikezős, sétálós programot ajánljak.

Múlt héten történt, hogy nem akartunk korán hazaérni, ültünk Dórával a ház előtt a kocsiban, és úgy döntöttünk, hogy inkább autózunk egyet. Nem jutottunk messze, a Nemzeti melletti zöldterülethez hajtottunk, előkaptunk egy takarót, felvágottakat, jófajta sajtot, meg spenótos péksüteményt és piknikeztünk egyet.

Amikor jóllaktunk, sétálgattunk a környéken, és megint rácsodálkoztunk arra, hogy a színház finoman szólva is eklektikus formájához képest milyen telitalálat a körülötte található park. Én már sétáltam erre néhányszor, Dóra viszont mindig csak úgy látta a térelemeket, hogy előadásra szaladtunk, most először tudott alaposabban körülnézni, és végül megállapodtunk abban, hogy tök jó hely Budapestnek ez a része.