Írtam itt a blogon néhány olyan emberről, akik a hétköznapi munkájukat is nagyon komolyan veszik, sőt, sokkal több energiát tesznek bele, mint azt a munkakör megkövetelné. "Hétköznapi példaképek" témájú rovatunkban először Józsi bácsit ismertük meg, a legendás mekis takarítót, aztán Sándort, aki egy budapesti zebránál önkénteskedik nap mint nap.

Ezután keresett meg olvasónk, Lili, aki elmondta: a zuglói SXL edzőteremben, ahová jár, a takarítónő is egy hasonló jelenség. Erzsike nem csak takarít ott, hanem barátnője, tanácsadója, konzulense, nevettetője és cukrásza az oda járó hölgyeknek.

Nehéz dió. Mivel Erzsike mindig pörög, és nem hiszem, hogy a férfi öltözőben tenne-venne, amikor történetesen férfiak vannak odabent, meg egyébként sem vagyok az edzőteremben tag, nehezen tudtam volna megközelíteni őt. Amikor azonban megkértem Lilit, hogy gyűjtsön össze minél több embertől saját élményt vele kapcsolatban, elöntöttek az élménybeszámolók. Annyi ember írt és olyan sok jót, hogy így látatlanban is kénytelen voltam belátni: Erzsike tényleg egy különleges jelenség lehet.

Hogy lehet ez? Mit tesz vajon Erzsike, amivel ezt a sok szeretet kapja?

A beszámolókat elolvasva azt láttam, hogy Erzsike a takarítás mellett nagy energiákat összpontosít arra, hogy mindenki jókedvű legyen, vagy ha nem az, akkor legalább megkérdezze, mi történt. Ez nem szokványos takarítónői hozzáállás, különösen, hogy az élménybeszámolók alapján úgy tűnik, ez legalább annyi energiát felemészt, mint maga a szerződés szerinti munka.

Valakivel leül néhány percre, ha látja, hogy lehangolt, ha szakított valaki a barátjával, ő ellátja pár tanáccsal. Egyébként inkább az jellemző, hogy ahogy térül-fordul, úgy szól maga körül a többiekhez:

Gyerünk lányok, ha az ablakhoz értetek megfordítjuk a padot, hogy utána a másik irányba is fussatok egy keveset!

- mondja a futópadok mellett. Nagy nevetés kíséri. De egyébként mindenkihez külön-külön is szól, “mindenkit meghallgat és mindenre emlékszik”, miközben teljes gőzzel végzi a munkáját. Gondolom, látni egy ilyen energikus hölgyet a reggeli edzés környékén egyébként is feltölt energiával.

Ha rossz kedvünk van, meghallgat és felvidít. Még reggelit is készít. Ha nincs nálunk valami, amire szükségünk van, megszerzi. Ha segítségre van szükség, rá mindig lehet számítani. Erzsike állandóan jelen van. Becsületes, szorgalmas, jólelkű ember, olyan, amilyenből nem sok van.

Erzsike azonban nemcsak az edzőteremben, otthon is folytatja a munkáját: mivel szeret sütni, sokszor hoz be az edzőterembe a süteményeiből, amiből fitnesz-verziót is készít azoknak, akik diétáznak.

Ünnepnapokon kis meglepetéseket visz be, azokat osztja szét.

Majdnem minden reggel edzés után, általa elnevezett "mosolygós reggelivel" fogad

- írja Lili. Hogy mi az a mosolygós reggeli? Ez:

Van, hogy edzés után mosom meg a meglehetősen hosszú hajam. A hajszárításra egyszer már alig maradt időm, tél volt, és nekem időre be kellett érnem a munkahelyemre, szóval 10 percem volt. Mikor Erzsike meglátta a riadalmat az arcomon, rögtön ott termett mellettem, egy hajszárítóval a kezében, és nyugtatgatott, hogy „ne izguljak, vele is rendszeresen előfordul, hogy késésre áll hasonló helyzetben, de ilyenkor a két hajszárító csodákra képes”, és ezzel a lendülettel elkezdte szárítani a hajam. Én is felkaptam a másik hajszárítót és valóban pikkpakk kész lettünk, aznap nem késtem el a munkahelyemről, hála Erzsikének.

A népi gyógyítás eszközeit is ismeri:

Bármim fáj, mindenre van egy csodaszere. Ő egy két lábon járó orvosi lexikon. Legutóbb panaszkodtam neki, hogy fáj nagyon a mellkasom, mire ő kinyitotta a csodaszekrényét és kivett belőle egy olajat, hogy azzal kenegessem, holnapra kutya bajom sem lesz. És valóban! Másnap már jól voltam, hála az olajának.

Éljen Erzsike, éljenek az energikus, pozitív személyiségek, akik mindig csak adnak, mindig másokra figyelnek. Mert a nap végére mégiscsak az ő életük lesz szép, őt szeretik annyian, hogy élménybeszámolóikkal elárasszák az Egy nap a városban blogot.

"Hétköznapi példaképek" témájú rovatunk újabb taggal bővült. Ha ismersz még hozzájuk hasonlóan lelkes embereket, alkalmazottakat, akik sokkal többet adnak a környezetüknek, mint az elvárható lenne, írjatok nekem a jobb hasábban látható email-címre.

Gödöllővel egy ideje szoros a kapcsolatom, eléggé megismertem az elmúlt két évben - szinte napi rendszerességgel megfordulok itt -, gondoltam, nincs jobb alkalom erre: jöjjön az Egy nap Gödöllőn! Egy kirándulás esetén ugyanis tudok nektek használható tippeket adni, és amúgy is jön a tavasz, és a környék épp ilyenkor mutatja a legszebb arcát.

Szóval Gödöllő.

Az egyetlen magyar város, amit egyszerre két autópálya is összeköt Budapesttel: az M3 és a 2010-ben átadott M31 is itt ér véget. A Nyugati pályaudvaron egy külön váróterem áll a mai napig, ahol Ferenc József és Sisi várta a gödöllői vonatot. Autóval fél óra, tömegközlekedéssel három különféle módon is eljuthatunk ide: busszal, HÉV-vel és vonattal a Keletiből. Hétköznapokon Budapestről 25 vonat, 38 HÉV-járat és 49 busz, összesen tehát 112 jármű indul ide. Naponta.

Nem egy kimondottan nyüzsgő város, fél nap alatt mindent meg lehet nézni, amit érdemes. Ezért persze nyilván kapok a fejemre a hozzászólásokban, hiszen Gödöllőn erős lokálpatrióta érzelmek élnek.

Először is: érkezz kerékpáron. Nem azt mondom, hogy tekerj ki a 3-ason, az nem annyira szép út, inkább tedd fel egy vonatra vagy HÉV-re a bicajt, és eleve azzal szállj le. Gödöllőn nincs kerékpár-kölcsönzés, kevés biciklissel találkozhatunk az utakon egyébként is - ezt nem is értem -, de lerakóhely a belvárosban akad. Autóval is érkezhetsz, de a város amilyen kicsi, annyira átgondolatlan a közlekedése (a HÉV például kétszer megy át egy kilométeren belül egy igen forgalmas útvonalon), így csúcsidőkben lassan fogsz áthaladni.

Végigettem a város összes komolyan vehető - és sokszor még azon is túl - éttermét, sajnos rossz hírt kell közölnöm: nincs igazán jó hely. Oké, a Solier a la carte dolgai egész jók voltak régebben (a cukrászda részt egyáltalán nem ajánlom), ma már inkább unalmas. A viszonylag nemrég nyitott gluténmentes Smarni étterem is ugyanez az erős (és az idő múlásával egyre gyengébb) közepes, csak mondjuk szebb körítéssel, egy hatalmas, szépen renovált épülettel.

De ha valahová mégis beülnénk, ez a kettő jöhet szóba, a Smarniban - Ági (az Egy nap a városban túráinak szervezője) ajánlásának és meghívásának hála - a névadó smarnit is sikerült kipróbálnom, ami viszont tényleg félelmetesen jó. Gluténmentes, tehát van van benne kukoricaliszt is, rajta karamellizált cukor, gríz viszont egy szem sem.

Klasszikus vonalból ajánlott a Kemencés vendéglő, ők ugyan egy percig sem vádolhatóak a modern konyhatechnológiával vagy alapanyagokkal, de a kemencében sült cuccokat, halakat, sülteket korrektül elkészítik.

Ha meg streetfood, akkor van itt egy különleges hely: a Gulyásbomba.

Ezt a Petőfi udvarban találjuk, pörkölt kifliben, ugyanitt egy elég jó Dűlő nevű borszaküzlet is található, meglepő borakciókkal, amikor elég jó tételeket lehet elhozni 2-3 ezer forintos áron. Az út másik felén pedig A Sonkást találjuk, ahol minőségi felvágottakat, bivalymozzarellát és kimért olívabogyót találunk. Ha rám hallgattok, és tavasszal, nyáron érkeztek, ezt teszitek:

• vesztek pár pörkölt-kifli kombót a Gulyásbombában
• egy üveg finom bort a Dűlőben, csavarzárast, poharat vigyetek
• pár fajta olívabogyót, sajtot a Sonkásnál
• és elmentek a Gödöllői Kastély kertjébe

Ide ugyanis ingyen be lehet menni, nem kell belépőt venni a Grassalkovich Antal, Mária Terézia bizalmasa által épített, tulajdonosváltások után Ferenc József és Erzsébet királyné koronázási ajándékaként is ismert kastélyba. Persze nem azt mondom, hogy nem érdemes belépőt venni, hiszen ez Gödöllő fő látványossága, és elég mozgalmas a történelme is, de a kastélypark, azon belül is az északnyugati részen található Királydomb nálam gyakoribb cél, a pavilon mellett a hatalmas mammutfenyő alá telepedve remek rögtönzött pikniket is lehet tartani.

Desszertet és kávét egy helyen érdemes kérni a városban, a Pure kávézó a város egyetlen speciality kávézója, amit egy chocolatier hölgy nyitott. La Marzocco gép, szuper kávék és helyben készült, díjnyertes bonbonok, nekem túlságosan is rokokós környezetben. A fagyit nem javaslom, ezt egyébként eddig egy beszállítóra bízták (Hisztéria).

A főtéren nemrég adták át az új játszóteret. Na, ha gyerekkel jövünk, ez egy kimondottan élvezetes célpont nekik: a meredek lejtőre épült nagy csúszda, mászókák elég jók, mindig tele van a hely, és meg is értem. Korábban a városháza csúnya épülete volt itt, amit szerencsére a földig lebontottak. A Sisi fagyizó egy köpésre van innen nyáron, a városban nekik a legjobb a fagyijuk. Erős közepes.

Csütörtöktől nem messze lehet bejutni a piacra, ahol egész jó kovászos kenyereket és bio zöldség-gyümölcsöket vehetünk. Itt fel tudunk tankolni az útra, mert mostantól tekerünk, egy kicsit többet, mint eddig.

Menjünk kelet felé a 3-as főúton tovább, a cél Máriabesnyő. Egyébként egy sokat koptatott útvonalon megyünk most, Grassalkovich Antal idejében Aszód és Gödöllő között rendszeres látvány volt a mulató urakkal teli kocsik döcögése. Nem ismerek még egy családot, ami ilyen kevés generáción ilyen felemelkedést, majd ezt követően ilyen meredek züllést mutatott volna be, mint a Grassalkovich-ék. Az kastélyt építő Antal fiát és uokáját is ugyanígy hívták, de Grassalkovich II. Antal felélte apja vagyonát, Grassalkovich III. Antal pedig még hatalmas adósságokat is képes volt felhalmozni. Az itteni templom, ahol a Grassalkovich kripta is található, és ahol Grassalkovich I. halála után sokat forgolódott, nagyon jellegzetesen bukkan elő az út mellett:

A ma már kis bazilika ranggal is büszkélkedő, földrajzilag Gödöllőhöz tartozó, a török által elpusztított Máriabesnyőn található templomot szintén a gróf alapította. Egy legenda szerint isteni sugallatra megtalált régi Mária-szobor miatt fontos zarándokhely is, vasárnaponként pedig egy tűt nem lehet leejteni, annyian vannak a misén. De nem ezért írok róla, hanem mert van valami megmagyarázhatatlanul megnyugtató a templom kertjében, környezetében. Nem vagyok hívő, hat év katolikus gimnáziummal a hátam mögött mondom ezt, de itt sétálgatva megmagyarázhatatlan nyugalom száll meg mindig, és tényleg egész más szemmel nézek a problémáimra. Nem tudom, hogy ez mindenkire hatással van-e, a feleségem szintén ugyanerről számol be, és sokan állítják ugyanezt, így érdemes kipróbálni. Gödöllő központjától egy negyed óra alatt idetekerhetünk.

A templom mögött (a 3-as főútról egy lakópark bejárata felé fordulva könnyebben elérhetjük) nem messze találjuk a máriabesnyői temetőt, ahol furamód egy egykori magyar miniszterelnők sírját is megtaláljuk. Nem olyan, mint amilyennek egy miniszterelnök sírját elképzelnénk:

Teleki “numerus clausus és második zsidótörvény” Pál sírja ez, aki végül kétszer volt miniszterelnök, összesen nem egészen három évig volt hatalmon 1920 és 21, valamint 1939 és 1941 között. Nagy valószínűséggel öngyilkos lett, sírfelirata szerint ”dolgozott a cserkészetért, és életét adta a magyar nép becsületéért”.

Ha pedig már itt vagyunk, a Gödöllői dombság területén, a természetvédelmi környezetben, túrázzunk tovább. Gödöllő északkeleti irányban egy határozott dombban és erdőben ér véget, ez már a Gödöllői Dombvidék Tájvédelmi Körzet része. Babat a tatárjárásig önálló település volt, jelenleg a gödöllői egyetem részeként működik, mint tanüzem. A besnyői temetőtől egy Mária-ösvényen jutunk el ide, de ha nem akarunk annyit gyalogolni vagy bicajjal jöttünk, a 3-as főútról sem lehet eltéveszteni a Babati Horgásztó melletti lezárt sorompót, táblákat. Itt autóval nem juthatunk be, hacsak nem lovaglóórára jöttünk az egyetemhez tartozó lovardába - ez is egy lehetséges bejutási lehetőség -, de gyalog vagy kerékpárral simán feltekerhetünk az istállókastélyig.

Igen, istállókastély.

Bizony isten megpróbáltam utánajárni jobban ennek az épületnek, még a gödöllői könyvtár helytörténeti gyűjteményét is átnéztem, de alig találtam valamit. Amit biztosan tudni, hogy I. Grassalkovich Antal építette a XVIII. században (1750 körül), a család egy nőtagjának (máshol egyértelműen írják, hogy a lányának), aki tüdőbetegségben szenvedett. Mivel az orvosok erre a komoly betegségre határozottan istállószagot írtak fel, ezért egy különleges, U alakú épületet terveztek. Középen helyezkedett el a lakosztály, a két szélen az istállók, amik nyitottak voltak a lány lakása felé. Ott volt istállószag rendesen, arról nins tudomásunk, hogy végül segített-e a tüdőbetegségen a juhok kipárolgása. Az épület mindenesetre már ránézésre is különös, istállónak túl díszes, emberi tartózkodásra túl istálló. (Mai formája III. Grassalkovichnak köszönhető, aki a barokk épületet klasszicizáló stílusban átépítette.)

Ha továbbmegyünk, és újra megmásszuk a következő dombot, majd leereszkedünk, következik Domonyvölgy és a Lázár testvérek hatalmas lovas birtoka.

Itt három nagyobbacska tavat találsz, horgászási, fürdési lehetőségekkel - fürdeni csak nyáron -, több lovardát, ahol lovagolhatsz.

Ha Domonyvölgyről lesétálsz a 3-as főútra, a busszal közvetlenül a Stadionokhoz mehetsz, a kirándulás végeztével. Ha bicajjal jöttél, akkor irány vissza Gödöllő, a vasútállomás vagy a HÉV.

Az Egy nap a városban túrakülönítménye már kidolgozott egy hihetetlenül izgalmas vidéki túrát, isten háta mögötti puszta-megmérettetéssel, inkognitóban mulatozó királynővel, szuper kajával, olyan céges csapatoknak, akik kivételesen kiszakadnának a nagyvárosi környezetből, és elmerülnének a városi környezet és a vadregény metszetében. Ha érdekel gödöllői - domonyvölgyi túránk, keress minket az elérhetőségeinken.

Hét óra körül sétáltam a Wesselényi utcában, amikor az egyik sarkon hívogató fényt láttam meg. Odabent zárásra készülő személyzet, meg néhány megmaradt, árválkodó rétes a pulton. Hiszen ez a Strudel Hugó - gondoltam magamban, amit már mióta ki akartam próbálni. Így hát bementem.

A Strudel Hugó az első rétesező Budapesten, ami ad a névre, ami modern módon állt hozzá a kérdéshez, és így meg tudja magát különböztetni. Mert hogy néz ki a többi híresebb, és jobb rétesező?

Házi rétesbolt

Személyes kedvenceim voltak eddig, a nevük és arculatuk ellenére tényleg finom cuccokat adnak, Újliótvárosban a Pozsonyi úton és Budán, a 6-os végállomás mellett is. Elegáns arányokkal és ízekkel készített réteseket adnak.

Rétesbolt anno 1926

Itt is jó a rétes, bár maga a rétesező eléggé kiesik. A Lehel út és Hungária kereszteződéshez vannak közel, legutóbbi ottjártamkor még erősen retró berendezésekkel, de történelmi foglalatossággal. Itt volt a leghangulatosabb nézni, ahogy nyúlik a tészta:

93 éve van nyitva ez a rétesező, ebből 33 évet a jelenlegi tulajdonos vitt. Lánya nyitott egy másik egységet a Vas utcában is, erről akkoriban írtunk is.

Rétes sziget

A Csángó utcában vannak, szintén elég jó cuccot adtak legutóbb.

Kézzel nyújtott házi rétes

A Vásárcsarnok népszerű pontja, főleg a turisták jönnek ide, de nem csalódnak.

(A normafai rétesezőt csak azért említem meg, hogy oda nem ajánlom. A legrosszabb volt életemben eddig.)

Ugye, hogy a nevek nem éppen fejeznek ki egyediséget?

Van ilyen, sajnos több jó helynek az a legnagyobb baja, hogy nem egyeztettek egy jó marketingessel, merthogy a termék eladja magát. (Igen, ha már ettek belőle, akkor tényleg. És ha még nem ettek?)

És eljutottunk végül a Strudel Hugóig, aminek tulajdonosa Nagy András újságíró, és joggal mondhatjuk, életművész. A 168Órában részletesen leírják életútját, a lényeg, hogy a rétesező nem az első pályaváltása, és talán nem is az utolsó. Egy hatvan melletti faluból származó néni árulta el neki a mostani receptet.

És hát tényleg baromi jó. De nem csak a rétestészta miatt, amivel láthatóan sokat törődtek, hogy ne legyen belőle pergamen, hanem egy szaftos, de szépen lepirult keretet adjon a tölteléknek, de maga a töltelék is.

Sok is meg jó is!

Tényleg, kicsordul a rétesből, aztán meg a szádból is, a szilvásban konkrétan vagy három nagy szilva bele van metélve. A csokisban a csoki nem valami íztelen bevonó, hanem rendes, ütős cucc, a túrósban a túró meg rendesen savanykás, amit a kellő mennyiségű lekvárral ütnek helyre. Igen, hármat, hármat ettem meg ott együltő helyemben, pedig épp csak arra jártam.

Amikor nem épp zárás van, egy csomó édes és sós, különleges töltelékű példány van itt. Záráskor ez a három volt, és jött még be mellém egy hölgy, aki szintén evett, és az ajtóból meg visszapattant egy komplett társaság. Lehet, hogy érdemes lenne nyolcig nyitva tartani, mint a Rétesbolt anno 1926-nak? Vagy tízig? Vagy mindig? Ki tudja, ki tudja?

Egy rétes 390 forint, egyébként a Strudel Hugóban, Budapest első arculattal rendelkező rétesezőjében, amiben viszont, nagy kár, nem látunk néniket nyújtani tésztát a pult mögött. A tésztakészítés hátul történik, ráadásul ottjártamkor egyetlen néni sem volt jelen.

Valahogy keverni kellene a profi arculatot a Hatvan melletti nénik fizikai jelenlétével, és akkor azt hiszem, a rétes PR-ja elérhet a csúcsra.

Strudel Hugó
Cím: 1072 Budapest Kertész utca 22. 

A posztban szereplő képek, amik nem a Strudel Hugóban készültek, 2015-ösök.

Ha az M3-as elején szálunk le a vidéki buszról, és átsétálunk a Kisföldalatti végállomásához - ez történt velem is -, akkor az aluljáróban a rácsra akasztott ruhákba botlunk, valamint egy dobozra, amiben sokszor étel is van. Aki nem találná, a doboz lelőhelyét feliratok is jelzik:

Ez a Kétfarkú Kutya Párt kék szekrénye, amit korábban kék mikrónak is hívtak. Azért hívták így, mert eredetileg tényleg egy régi, kékre festett mikrohullámú sütő volt a mostani fémszekrény helyén, de azt megrongálták, úgyhogy kicserélték egy strapabíróbbra.

Az ügy egyszerű: a dobozba ételt tehetsz, te is. A szegények, hajléktalanok időnként erre jönnek, és ellenőrzik, van-e benne étel. Egy másik doboz is van az ételes mellett, a "csajos doboz", ebbe nők számára lehet betenni tisztálkodási szereket. Így nőnap környékén ennek szomorú aktualitása is van.

Kis kutakodás után kiderül, hogy ez a gerilladoboz, noha a párt első ilyen kezdeményezése, az országban egyáltalán nem példa nélküli. Vannak szervezetek, akik ugyan a gerillázást nem pártolják (általában senki sem ajánlja, mert ennél vannak fenntarthatóbb, tisztább megoldások). A magánterületre kihelyezett dobozokat viszont, amiket így mindenféle önkormányzati engedély nélkül is ki lehet tenni, nagyon is támogatják.

Petrovics Tamás, a Social Point Alapítványtól elmondta, hogy már 2005-ben megjelent egy ilyen irányú erőfeszítés, Salgótarjánban. Aztán hosszú szünet, és 2015-ben Pécsen jelent meg egy hasonló doboz.

A magyarországi Ételdobozok eredete bizonytalan, tudomásunk szerint valamikor 2005 tájékán jelent meg Magyarországon, azon belül Salgótarján városában. Újkori története a pécsi Morvay Imre Pio atya kezdeményezésében 2015 januárjában indult, ezt követően négy hónap alatt további 11 ilyen doboz került országszerte kihelyezésre.

Hogy miért? Mert nagyon egyszerűen és kis befektetéssel tud segíteni: egy platformot ad arra, hogy az emberek, mi, vagyis a társadalom, segíteni tudjon azokon, akiket nem ismer, sokszor nem is lát. A szegényeken. Az adományodat beleteszed a dobozba, és azt majd kiveszi onnan valaki, akinek kell.

"A társadalom mi vagyunk, ez a dolog a mi felelősségünk is" - állítja Tamás, aki 2016-ban már ételosztásokat szervezett, 2017-ben pedig SPájz néven indított el ételdoboz-kihelyezéseket. Egyre több doboz jelent meg Budapesten és vidéken, ezzel a logóval.

Egy SPájz doboz itt: CEDEK EMIH Izraelita Szeretetszolgálat 1083 Budapest, Baross u. 61.

Később a SPájz kettévált, az egyik csoport új egyesületként továbbra is tömegesen helyezte ki a dobozokat, míg a másik csoport inkább azokat támogatta, akik maguk szeretnének kihelyezni ilyet. Közben más civilek is elkezdtek dobozolni országszerte, pártok is helyeznek ki ilyet (az MSZP-nek is van kint egy az Andrássy úton), egyházak is indíthatnak ilyen kezdeményezést, mint például Békéscsabán, de előfordul olyan is, hogy mindenféle szervezés és segítség nélkül magánszemélyek is legyártatnak ilyen dobozokat, és kiteszik, mint legutóbb a győri buszvégállomáson egy Zsigmond nevű jótétlélek.

Mára már nagyjából 160 doboz van kint szerte az országban. Nem is annyira Budapest a fő lelőhely, itt inkább gócszerűen találhatóak ilyen pontok, Zuglóban három, a XXII. kerületben öt, miközben csak Győrben is már négy doboz található. Sokszor boltok, pékségek mellett, hogy az ott keletkezett maradék is belekerülhessen. A szervezetek a saját dobozaikat kommunikálják, de egyelőre nincs egy központi hely, ahonnan az összes doboz helye fellelhető lenne.

Erre az igényre most a Social Point Alapítvány egyik kezdeményezése, a Free Food Hungary válaszolt, ők elkezdték gyártani a térképet, és felvinni minden szekrényt, amit akár csak egy ember, csendben, önszorgalomból, akár egy szervezet, tömegesen tett ki. Így mindenki tudhatja, hol keressen ételt, vagy adományozási lehetőséget. Ők publikálnak hamarosan egy kisokost is, amit elolvasva mindenki képbe kerül, hogy megy egy ilyen doboz kihelyezése, minek kell meglenni, mit kell intézni hozzá, és mik azok a körök, amik feleslegesek.

Különös volt a történet felgöngyölítése során, hogy az egyik, dobozokat kihelyező egyesület határozottan elzárkózott attól, hogy megjelenjenek olyan anyagban, amiben más szervezet is feltüntetésre kerül. Elkedvetlenítő volt látni, hogy egy ilyen egyszerű tevékenység, mint a barkácsáruházban 15-20 ezer forintért megvásárolható szekrény megvásárlása, és felfúrása egy erre felajánlott falra, ilyen megosztottságba csaphat át. De a lényeg, hogy ez az egész alapvetően ez egy alulról szerveződő dolog, bárki megszervezheti, nem kell ehhez szervezethez tartozni.

A dobozkihelyezés törvényileg még mindig nem kellően szabályozott az önkormányzatok, Nébih részéről, ráadásul maguk a szervezetek sem mindig értenek egyet abban, hogy például szabad-e meleg ételt kihelyezni, vagy inkább a tartós, jól zárt élelmiszerek javasoltak csak, az egészségügyi és egyéb kockázatok miatt. De azért a sok éves tapasztalat már létrehoztak egy elég jó know-how-t, amit a Social Point Alapítvány weboldalán (most épp nem elérhető pár napig) és a Free Food Hungary Facebook oldalán megtalál az érdeklődő, és igényelhet dobozt is a szervezettől.

Az egészben az a jó, hogy egyszerű, olcsó és gyors kialakítással létrehozható, onnan meg a társadalom dolga, hogy működtesse (persze azért kell egy felelős, aki vagy ami hivatalosan üzemelteti). Általában olyan helyre kerülnek ki a szekrények, ami elérhető a szegényeknek, de azért nem annyira látható, hogy szégyelljék magukat, ha használják. Akik adni akarnak, azok pedig egy olyan lehetőséget kapnak, ahol nem kell további kutatásokat végezni, hogy a étel célba jusson.

Amikor Londonban jártam, úgy éreztem, a hamburgerrel nem nagyon tudok melléfogni. Ha nyitott szemmel választok helyet, akkor szinte biztos, hogy a közepesnél jobb burgert adnak. Párizsban a croissant-tal meg a vörösborral voltam ugyanígy. És még sorolhatnám a közhelyeket.

Amikor a minap a Dohány utcában jártam, a Körúton kívül, elhaladtam egy Vaslap nevű büfé mellett. Már mentem volna tovább, amikor benéztem, és meglepetésemre egy igényes berendezést láttam. Vaslapon sült húsokkal készített hamburgert kínáltak, amin mosolyogtam, mert hát mi máson sütnék ki azt a szerencsétlen marhát, de mindenesetre jól hangzik. Jobb, mintha Mikrónak hívnák a helyet, nem?

Úgyhogy egy életem, egy halálom, bementem.

A srác a pult mögött szakácsruhában volt, kedvesen és nyitottan beszélgetni kezdett velem, nem tűnt olyannak, mint aki sokat használ mikrót. Szakács is volt korábban, de most saját utakat keres. Mindent elmondott a burgereiről, hogy a zsemlét a Bazsalikom pékségtől szerzi - mint oly sokan -, a húst profi hentesek készítik el neki előre - mint oly sokaknak -, ő a szószokért, a sütésért és a zöldségekért felel. Ettől még lehet szuperjó a hamburger, ugye, legfeljebb nem egyedi. Csak amennyire a szósz engedi, meg a vaslap.

Végül ezt kaptam:

És elég jó volt a cucc. A hús mellett cheddar sajt, bacon, paradicsom, lilahagyma, jalapeno, hagyma chips, házi chipotle szósz, amivel tényleg sikerült egy egyediséget belecsempészni. A baconnel meg valami szokásosnál is vastagabb sósságot, ami eleinte zavart, aztán leöblítettem. Gondolom, ezért szeretik annyira a vendéglősök a sót meg a bacont.

Nem fogok itt hosszú elemzéseket leírni, ez a cucc egyszerűen jó volt. Tartalmas, szaftos, jó minőség. Nem mondhatja el magáról, hogy minden elemében egyedi vagy tökélyre csiszolt, mert nem, hiszen a három közül a két legfontosabb elemében másra - de legalább jó szakemberekre - hagyatkozik. De így ahogy van, ez néhány éve toplistás lett volna a burgertesztünkben.

Ami nem azt jelenti, hogy milyen szerencsésen botlottam a helybe. Nem az a lényeg, hogy "már ilyen is van", hanem hogy

már ilyen is van, csak úgy, az utcasarkokon, ahová csak úgy bemész, mert épp ott lettél éhes.

És ez a streetfood forradalom valódi értelme. Nem az éttermesedés, nem a felvonulás.

Amúgy a kaja nem volt kimondottan olcsó, 1850-et fizettem csak a hamburgerért. Szóval nem tudom, az ár-érték arány rendben van-e itt, de én tutira ettem ezért egy kellemes burgert.

Vaslap burger
Cím: 1074 Budapest Dohány utca 59.