Az elektromos rollerek megjelenése Európában és Budapesten meghatározta a 2019-es évet "városkép" témában. Ugyanazok a folyamatok zajlódtak és zajlódnak le nálunk is, mint amik egy-két évvel korábban San Franciscóban és úgy általában Kaliforniában, a bérelhető elektromos rollerek szülőhazájában.

Ezt úgy lehetne összefoglalni, hogy a jármű népszerű, mert mindenhol elérhető, könnyen kibérelhető, és mindenféle jogosítvány és különösebb fakszni nélkül használható anélkül, hogy félnünk kellene az általunk a rollerben okozott anyagi kár mértékétől. Az olcsó elérhetőséget szándékosan nem említettem, Magyarországon a szolgáltatás ára túlságosan magas az alternatívaként elérhető tömegközlekedés vagy e-robogókhoz képest. Így aztán mindenki sajátot vásárol, folyamatosan hiánycikkek a jobb modellek.

Ezzel párhuzamosan egy másik jelenség kíséri a rollerek terjedését. Ez pedig a rollerek iránti gyűlölet, és a bérrollerek elpusztítására indult szórványos háború. Egy Scoot Networks nevű cég elárulta, hogy az indulás utáni KÉT HÉTBEN a beállított 650 rollerből 200-at elloptak vagy megrongáltak San Franciscóban (a többi cég inkább elhallgatja ezeket a számokat, de el tudjuk képzelni). Egy hónap alatt 60 robogót dobnak be a Lake Merritt tóba, amit aztán önkéntesek halásznak ki onnan, mert baromira környezetszennyező. Aztán ahogy átjött Európába a bérroller, jött vele a géprombolás is. Budapesten is megfigyelhető jelenség lett a rollerek kukába dobása, kettétörése (van, hogy helytelen használat miatt), és olyan is akad, hogy a Dunában végzik a járművek. Úgy tűnik, hogy ez szabály: ahol megjelennek az elektromos rollerek, ott rövid időn belül felüti a fejét az ellenük érzett pusztító utálat.

Az a logika pedig, ami ilyenkor felkiált, hogy “akkor nem kell!”, sehová sem vezet. Akkor ne legyen utálat! Ja, hogy van? Akkor ne legyenek rollerek! Ja, hogy igény van rá? Akkor ne legyen rá igény! És így tovább, vissza az időben, mintha lenne valami nyugalmi alapállapot, amit vissza lehet állítani. De nincs olyan. Helyette viszont létezik olyan jelenség, ami nagyon szabályszerű és szélsőséges reakciókat szül.

Miért nem akarjuk inkább megismerni?

Kezdjük a fonal innenső végén. Minden gyűlöletben - és ennek legszemléletesebb példája a rasszizmus - közös, hogy az egyszerűbb utat választják. Nem kellően pontosan definiálnák a problémás személyeket, hanem olyan könnyen azonosítható dolgokat keresnek, mint bőrszín, hajléktalanság, származás, öltözet. Miután megvan a kiszemelt csoport, rögtön megszüntetni akarják a velük kapcsolatos jelenséget, nem megoldani. Pedig ha valami már létezik, akkor azt nem lehet többé eltüntetni, csak feloldani. Az elektromos rollerek esetében ugyanez a helyzet: rossz célpontot választottak az indulatoknak, és rossz megoldást választottak a probléma megoldására.

Azt gondolom, hogy az indulatok nagyon fontos indikátorok, és ugyanúgy nem ér ellenük semmit a rendőri büntetés, a kitiltás, mint ahogy a rollerek terjedése ellen sem ér semmit a Dunába hajigálás. Ehelyett meg kell érteni, miért utálják sokan az e-rollereket. Én úgy látom, két oka van:

1. a parkoló rollerek elfoglalják a járdákat
2. a rollerekkel veszélyesen közlekedők veszélyeztetik a gyalogosok testi épségét

Lássuk az elsőt. Itt egy jó példa, amit a Kéthly Anna téren fotóztam le, miután majdnem átestem a járművön:

Ez egy parkoló eszköz, nyugalomban. Órákig így állt ott. Legszívesebben belerúgtam volna a rollerbe, amikor rájöttem, hogy nem a rollerrel van a baj. Hülye lennék rajta kitölteni a frusztrációmat. Mintha a lusuxautóra és a luxusautó gyártójára haragudnál azért, mert két parkolóhelyet foglal el. A baj azzal van, aki parkolt. Aki parkolt, az egy bunkó. Meg lehet büntetni, de akkor is bunkó lehet. Forduljunk meg, és nézzük meg, látunk-e még rollert:

Láthatjuk, mi a különbség a bérbiciklik és a rollerek között. A bicikliken nem látszik, hogy bunkó parkolta-e le oda, vagy egy figyelmes ember. Tök egyformán áll mindegyik. A biciklik csodásan lefegyverezték a bunkókat, tanulni kellene tőlük inkább.

A rollerekkel bárhová lehet parkolni, a biciklikkel csak a várossal előre meghatározott pontokra. Meg tudja valaki mondani, hogy ez miért van így? Nekem fogalmam sincs. Senki nem vehet el a köztérből egy fél négyzetméternyi területet, saját használatra, különösen nem üzleti használatra. A rollereket kínáló céget mégsem kötelezi senki, hogy töltőpontokat létesítsenek, ahol a járműveket kötelezően parkoltatni kell. Értem, hogy annak az egy embernek, aki használja a járművet, ez valamivel kényelmesebb, csak közben nagyon is valódi dühöt vált ki belőlünk, akik átesnek a bunkóságon. Mennyi az összhaszon? Pozitív egyáltalán? Dehogy az.

Lássuk a második okot a gyűlöletre: veszélyesek a rollerek. Ezt is lehet többfelé bontani. Lehet, hogy a használó nem hajlandó szabályszerűen használni a járművet, mert talán - és itt ismételnem kell sajnos magam - bunkó. Lehet, hogy nem tudja jól használni, mert, valljuk be, ezek a rollerek nem kellően biztonságosak. Mindenki tudja ezt, aki használta már őket: a fék nem fog kellően erősen, a fékkar meghúzásához pedig félig el kell engedni a kormányt, ami instabillá teszi a járművet.

A rollerek fejlesztése sok problémát megoldhatna. Egyrészt be lehetne építeni egy Segway-hez hasonló rendszert, ami a súlypont hátsó lábra helyezésével egy hatékony fékezést valósít meg. Értem, hogy a bowdenes tárcsafék olcsóbb, de basszus, a statisztikák (Austin, Texas) szerint 100.000 utazásra 20 baleset jut, ennek fele súlyos. A profitot sem érinti túl jól az utálat, hiszen a balesetekkel együtt szintén exponenciálisan növekszik az ellentábor (minden balesetet szenvedettnek van egy nagy családja, akik érintettek lesznek), a folyamatos rongálás miatt pedig a rollerek tervezett élettartama nevetségesen alacsony.

Be lehetne építeni érzékelőket, kamerákat is, amik elejét veszik a helytelen vagy veszélyes használatnak. Stream-elhetnék a felvételeket, hogy egy machine learning algoritmus kiértékelje, mi történik, és leállítsa a járművet, ha helytelenül használnák, vagy járdára hajtanak vele. Le lehetne korlátozni a maximális sebességet, maximum 10-15 km/h-ra. Tök felesleges 20-25-tel hasítani, ehhez instabil a jármű, és alig valahol lehet biztonságosan 20 felett haladni. Ez utóbbi mondjuk még olcsó is lenne.

Ennél is fontosabb azonban, hogy mind a járművek megjelenését, mind azok elleni ellenszenvet komplex jelenségként kezeljük. Létező dolgoknak, amik rámutatnak valami fontosra. Az alternatív járművek - nem csak a roller - térhódítása ugyanis egyértelműen a városok közlekedésének átalakulását, az autók belvárosi jelentőségének csökkenését jelzi, egyben ordít olyan utakért, amiken alternatív járművek haladhatnak (dedikált bicikliutaknak is nevezhetjük őket), anélkül, hogy a gyalogosokra vagy az autóforgalomra veszélyt jelentenének. Be kell hálóznia a várost ezeknek, akár az autós forgalom kárára.

Egy városnak reagálnia kell arra, ahogy a benne élők érzik magukat. Ha a benne élők egy része szeret felpattanni egy e-rollerre, hogy a dugót kikerülve alacsony CO2 kibocsátás terhe mellett utazzon, segítse ezt minél jobban. Ha a benne élők másik része felhúzza magát, kezelni kell a dühüket kiváltó okokat. Nem a rollerek miatt dühösek. Ki az ördög lenne dühös egy roller miatt? Attól dühösek, mert félnek. És attól dühösek, mert ez, nem rend, még akkor sem, ha párhuzamos:

Ha megnézzük a kaliforniai eseményeket, láthatjuk a jövőnket. Ott egy-két évvel minden korábban történt, mint nálunk. Volt düh, volt tagadás, aztán visszafogadás, a szolgáltatók megszűrése. A fenti szankciók szabályba foglalása például sokat segítene. De én még egyszer sem hallottam olyan reakcióról, ami a kellő távolságba lépett volna hátra a probléma előtt, és megpróbálta volna a teljes képet nézni.

Az emberek változást akarnak. Próbálgatják, hogyan közlekedjenek a jövőben, amiben nem az autó a legfontosabb városi eszköz. Sőt, az nem is igen jön szóba. Mert miért is jönne?

Milyen városban akarunk élni? Milyen lehetőségeink vannak? Milyen technológia válik hasznára a teljes közösségnek és milyen nem? Válaszoljuk meg a kérdéseket.

Vagy… hagyjuk, hogy kaliforniai startupok olyan dolgokat tálaljanak ki nekünk, amiknél csak a megtérülés volt szem előtt, és próbáljuk kezelni a velük mindenhol végigtomboló indulatokat úgy, hogy büntetjük a dühös embereket, és kitiltjuk a közlekedőket.

Emlékeztek még a La Nube-ról szóló posztomra? A Móricz Zsigmond körtér közelében nyitott helyről akkor azt írtam, hogy az azt vezető házaspár miatt érdemes meglátogatni. Timi bohókás hajszíne, amik a mindenféle színre festett tonetteken is visszaköszönt, ahogy barátként üdvözöltek mindenkit, mély vendégszeretettel, sőt eljátszották kérésre szerelmes dalukat (itt hallgatható) - ultraédesek voltak. De pénzügyileg nem kimondottan nyereségesek.

A helyet végül átvették spanyol befektetők, akik újranyitották a La Nube-ot. Timi egy ideig még ott dolgozott, aztán eljött. De még egyszer meg akarta próbálni, kockáztatni, megtalálni magát egy helyen, ahol embereknek kínálhat valami jót. Önmagából valamit.

Ez a második hely lett az Anomália. Használt ruha, régiség, új dizájner cuccok, használt dizájner cuccok. Olyan dolgok, amiket Timi érdekesnek tart.

A pincében már rá is kezdek a régi strófámra, amire akkor szoktam, ha jó női cuccokkal találkozok: miért nincs ilyen férfiaknak is? Hogy lehet, hogy mindenhol konzervatív, a középszerűtől minimálisan eltérő ruhákat árulnak, és meg kell nézni száz terméket, hogy legalább valami értékelhetően érdekes momentumot találjak egy ruhán? Miért ne tudnának a férfiak is izgalmasan öltözni? Miért nem foglalkozik ezzel valaki?

Ekkor láttam meg, hogy a pincében nagyrészt férfiruhák vannak.

Az évek óta ismételt mantrám meghallgatásra talált, és itt testet is öltött. Különleges színek, izgalmas formák. Néha nem tudtam megmondani, tényleg férfiruha-e, amit nézek, mert azért Timi becsempészett lentre is pár nőit is, de ha úgy vagyunk a ruhaválogatással, mint Freddy Mercury - mármint hogy a nőiből is simán veszünk -, rácsaphatunk. Én mondjuk itt nem tartok, lélekben élénk színeket akarok hordani, de a konzervatív doh még rajtam ül.

Timi kávét is főz.

Ez megmaradt a vendéglátásból, a régi La Nube-ból, de csak ennyi. Ezen az új helyen jobban magára talált, mert a személyisége fontosabb talán, mint egy kávézó-bisztróban, és Timi színes, örömteli jelenléte megérdemli ezt a figyelmet. Én visszamegyek majd, és olyan öltözködős vásárlást csapok majd itt, amit élvezni is fogok. Nem keveset röhögni is tervezek.

A karácsonyi bevásárlás-őrületben egy nyugodt sziget ez a bolt, nemrég nyílt, nincsenek sokan, és egyébként sem szól mindenkinek.

Anomália - vintage, design & coffee
Cím: 1088 Budapest, Kőfaragó u. 15.
(ugyanott, ahol korábban a Kabinet Galéria volt, akiket viszont sajnálok, hogy elmentek)

Ha annyit autózunk kifelé a városközponttól, hogy már elérünk egy repteret (mátyásföldi), Airsoft-pálya és sporttelep vesznek körül minket, meg olyan nevezetességek, amiket sosem láttunk még (na, Reformátorok tere, kinek volt meg?), és kertes házak veszik körbe a panel-negyedeket, ott nem sűrűn találkozunk olyan gasztronómiai élményekkel, ami úgy kezdődik:

a város legjobb…

Mondjuk gyrosban pont tudok ilyet, a Leonidasz hasonló helyen van. Ettől függetlenül ritka. Erre most ezt:

A 15. kerületi Kemencésről már írtam, ez annak a testvére. Feri, a hely “szelleme”, a pizzáját fáradthatatlanul tökéletesítő, szakmájában könyörtelen pali testvérével lökte itt be a második boltot, még évekkel ezelőtt. Azóta a testvér visszaköltözött Pécsre, hogy ott nyisson egy szuper pizzériát az itt tanultakkal (szerintem ha arra jártok, azt se hagyjátok ki), Feri pedig beköltözött ide. És elkezdett fejleszteni, ahogy szokott.

Úgyhogy a kézzel épített fatüzelésű kemence, az alkalmazottakból kipréselt - de most már az idővel szelídült, könnyedebb hangnemben kipréselt - precizitás itt is megtalálható. Mivel a tulajdonos pár éve is elmondta, hogy nem szereti a nyüzsgést, szereti ismerni a törzsvendégeket, így érthető a helyszínválasztás. Végül is elég sokan élnek itt, a jó pizzát meg mindenki szereti, de azért a reggeli elég erős rizikó.

A minőségi reggelinél belvárosibb jelenség kevés van Budapesten.

Annyira, hogy aki azon kívül - akár XI. kerület - akar jó reggelit venni, meg kell izzadnia, hogy sikerüljön a munkába menet beugrani érte.

A helyzet az, hogy Feri nem őrült meg, kicsit a kényszer adta a helyzetet. Visz ugyanis egy pizzázót az Állatkertben is, csakhogy ott a reggeli-délelőtti órákban felesleges jelen lenni. Az alkalmazott pedig, akinek így felszabadul az ideje, máshol vethető be. Igen: itt, reggelik készítésére. A jó minőségű alapanyagok, porchetta, szalámi, gorgonzola, mozzarella, zöldségek megvannak, ezeket bepakolják két jó minőségű buciba, majd rendeléskor, ha kérjük, kap egy kis kemence-meleget.

A másik óriási dobás a kávé. Legutóbb már elmondtam, mennyire unom a hipszteres, alig pörkölt, savas kávékat, és mennyire tudok örülni egy feketére pörkölt keserűnek, HA JÓ (előbbi feltétel gyakran teljesül, utóbbi kitétellel együtt viszont fehér holló). Fontos persze, hogy a keserűség mellett a savak és a test is kellően nagy legyen. Ahogy a borban is egyensúlyt teremt a sav, a test, az alkohol (esetleg cukor), vagyis a korty eleje, közepe és vége, úgy a kávéhoz ugyanígy állok, ha az alkoholt / cukrot keserűségre cserélem.

Feri kávéjában nagyon magas a sav és a keserű, hihetetlen gazdagok az egyéb aromák is, így a test egy leheletnyivel alacsonyabb a kelleténél. Ezt úgy kell érteni, hogy egyébként nem alacsony, de a többi olyan eszeveszett magasságot produkál, hogy nehéz velük lépést tartani. A Pall & Yotz pörkölőből vásárol, amit egy hasonló self made gasztroember visz, mint Feri: Pál József egy indexes kávés fórumból indult, innen kezdte kitanulni a szakmát sok éve, és ő is folyamatosan tökéletesíti a termékeit, amiket kviisz a megrendelőknek.

A kávégépet is érdemes megemlíteni: a megszűnt Európa kávéházból szerezték meg, kézzel kell átpréselni a vizet. Az ilyen gépekről azt tartom, hogy ugyanabból a kávéból kábé kétszer jobb italt tud készíteni, mint az űrtechnológiás automata, nyomásbeállításos presszógépek (legutóbb a Fagelben láttam ilyet, ott is meglepődtek, mennyivel finomabb itt ugyanaz a kávé, mint a pékségben).

Egyelőre nem mondhatni, hogy elkapkodják a reggelit. A pizza megy, bejáratott, ismerik. A kávé menni fog, mert csak egyszer kell megkóstolni valakinek, hogy értse. A helyzet az, hogy ha ilyeneket tudsz, akkor lehetsz a Rákos-patak egyik hídján is, úgyis menni fog. A Kemencés pizzája, az általa képviselt minőség instant zarándokhely, akárhol is.

(Ja, és épp készül a tökélyre fejlesztett saját rétes is, tesztüzemben azt is megkóstolhatjuk. Látatlanban érdemes)

Kemencés 16
Cím: 1163 Budapest Katóka utca 60.

Nyilván nem kell bemutatnom senkinek a Reflexshopot: a Nyugati közelében, az Eötvös utcában indult boltjukban olyan játékok voltak, hogy bármelyik megkeseredett felnőtt csillogó szemmel ment ki, és megint gyereknek érezte magát. Akkor volt, hogy először rájöttem: nem onnantól számít valaki felnőttnek, hogy nem játszik élvezettel.

A kis üzletet később kiegészítette a tágas, budai üzlet. A Horvát utcában már volt elég hely arra, hogy az eladók szobabumerángozzanak, jojózzanak (nem egy jojóbajnok is szolgált már ki minket), vagy hogy mi is kipróbálhassunk akár több társast is, amiket az asztalokon kinyitva találunk.

Az eladók minden játékot ismernek, sokszor maguk is valamelyik játék magas szintű művelői. Tudnak segíteni abban, hogy 

konkrétan a te családodban, az életkorotok és érdeklődésetek figyelembe vételével mit érdemes választani úgy, hogy mindenki élvezze a dolgot.

A legjobb gyerekjáték az, amivel a felnőtt és a gyerek egyformán élvez játszani (és egyébként nagyon). Az agyatlan, értelmetlen játékok a gyereket is csak ideig-óráig kötik le, de a minőségi és szép társasok, amik ugyan nem bonyolultak, de élvezhetőek mindenkinek, az a család emlékezetes együtt töltött pillanatait gyarapíthatják. Ezt de szépen mondtam.

A Harry Potter pedig ebből a szempontból jó témaválasztás. Azok, akik még gyerekként élvezték az első Harry Potter könyvet - vagy esetleg a filmet - ma már 25-35 éves felnőttek, sok esetben Harry Potter kompatibilis korú gyermekkel. És ahogy kinyitod a dobozt, megérzed újra azt a bizsergést:

Hányszor kívántad, hogy bárcsak meg nem történtté változtattad volna, hogy elolvastad a kedvenc könyvedet, vagy könyvsorzatodat? Ránézel a polcon, és szeretnéd újra kezdeni, de már nem lehet. A társasban, ahogy meglátod a hét különálló dobozt, és rájössz, hogy mindegyik egy külön, egymásra épülő játéksorozatot rejt, akkor ismét megcsap a titokzatos történet szele. 

A játék azonban nem történet alapú, nem szerepjáték. Az egyes számú dobozban egy külön játék van, a kettest csak akkor lehet kinyitni, ha ott átjutottunk. Az első doboz viszonylag sima: jönnek a gonoszok, ártani akarnak, de Harry és a többiek visszaverik őket, és végül jó esetben le is győzik egy csata során. Minden körben megtámadnak minket, mi pedig minden körben közös munkával jutunk előre. Minden játékos jó arc, összedolgozik. Összeveszés kizárt.

Későbbi dobozokban egyre nehezítik a játékot, az első játék még alapvető varázslatokkal operál, és bevezet az úgynevezett pakliépítő játékok világába, a hetedik játékra pedig már mind játéktéren, mind varázslatok terén igazán profiknak érezhetik magukat a játékosok. 

Itt már előbukkannak kockák is, és a szereplőkön is meglátszik az idő. Itt az első pakli Harryje az utolsó pakli Harryje mellett:

Az benne a jó, hogy a végén egy viszonylag bonyolult játékot is megtanulnak a kicsik is, mert fokozatosan viszi be őket a játék, miközben minden szint önmagában élvezetes. A szintek 40-50 perces játékot adnak, így ha egy csapat együltő helyében akarja végigvinni a csatákat, akkor 5-6 órát biztosan eltöltenek az asztalnál. De az a jó, hogy ezt simán hétfelé is lehet bontani, egy hétig játszani, úgy, hogy minden nap valami egészen újat ígér. Látni a karakterfejlődést a filmekből vett fotókon, és annak ellenére, hogy a játékban nincsenek karakterfejlődések, melléképzelhetjük. 

2017-ben Mensa Select társasjátékdíjas játék. És olyan ütemben veszik, hogy tényleg sietned kell, ha ezt akarod a fa alá, mert úgy tűnik, ez 2019 karácsonyának sikertársasa.

A Harry Potter: Roxforti csata (11+) elérhető itt, ára 15.990 forint.

Ha mégis elfogyna, vagy fiatalabb gyereknek szánsz ajándékot, itt van még néhány izgalmas tipp.

Toaster Pets rajzfilmkészítő stúdió szett
5+

Ha te is aggódsz az óvodás influenszerek eljövetelétől - főleg ami a sajátodat illeti -, de szeretnéd, ha a gyereked kiélhetné a filmkészítési vágyait, akkor ez a nektek való. Ártalmatlan, játékos, egyszerű. Annyira egyszerű a kezelése, hogy a lista elején, az ötéveseknek is ajánlható kategóriában szerepel. 

A játék maga egy összeszerelhető “stúdió”, amire egy okostelefont kell applikálni. A mai ötévesek pedig már két éve tudnak okostelefont használni, így ezzel nem lesz gond. Le kell tölteni egy appot, aminek a kameráját egy tükör fölé kell helyezni (tablet is ráfér az állványra), és innentől a film már csak gombnyomogatások kérdése. 

• csak egy stúdió szettre és egy telefonra van szükség hozzá,
• külön forgathatók klipek, amiket az applikáció automatikusan összevág,
• a gyermek csak rendező és szinkronszínész, így nem problémás a megjelenése sem.

Ha benyúlsz oldalról, és mozgatod a szereplőket, akkor a videón is mozognak, anélkül, hogy a kezed látszódna, a program pontosan kivágja. Váltogathatod a kameranézeteket, a helyszíneket, és mindenhol igénybe vehetsz interaktív eszközöket: írhatsz a táblára, kinyithatod az ajtókat, meggyújthatod a tábortüzet. Miután megnyomod a Felvétel gombot, mozgathatod a szereplőt, rákattintva beszéltetheted az állatot: amit mondasz, az lesz a videón hallható szöveg, a szereplő szája is mozog ilyenkor. A felvételt lehet szüneteltetni, megbeszélni, mi lesz a következő jelenet, majd azt is rögzítve lassan felvenni a filmet. Vágni nem kell, a szüneteltetett-újraindított, kamera-váltott felvétel egymás után maga a kész videó, amit pedig meg lehet osztani, vagy lementeni.

Elérhető itt, ára 8.990 forint.

Macska Mancs Brancs logikai játék
8+

Ez egy egyszemélyes logikai játék: macskákat kell elhelyezni egy táblán úgy, hogy minden rendelkezésre álló négyzetet elfoglaljanak az állatok. Rengeteg pálya van, különböző nehézségekkel: egy pálya megadja, melyik macskákat kell használni, valamint hogy hány szintes az adott pálya. Igen, több pályán is három dimenzióba kell összerakni a bábukat, olyan, mint egy 3D-s Tetris, macskákkal.

Vaaaaagy, kutyákkal!

Aki épp elvonul kicsit az ünnepi forgatagból, ezzel a konyhaasztalon elbabrálgathat fél órát. De játszhatják többen is, mert a nehezebb pályákon mindenki önkéntelenül odamondja az okosat, hogy szerinte hogyan kell, és melyik macskát hova rakni, hogy kijöjjön.

Elérhető itt, ára 3.790 forint.

Cat Lady
12+

“A macskák az új zombik” - mondta Tom Vasel a cicarajongók egyik új kedvencéről, a Cat Lady-ről készült kritikájában. És tényleg, az elmúlt években ellepték a polcokat a cuki cicás játékok, amik közül a legtöbb belépő szintű, könnyed társasjáték. Ilyen a Cat Lady is: ez egy nagyon szép rajzokkal elkészített pakliépítő játék. Baromi aranyos. Alapszabály, hogy ha van macskád, azt etesd is meg, különben mínusz pontokat kapsz. Ha kaját szereztél, de nem ette meg senki, azért is levonást kapsz. De nem mindent eszik meg minden macska… 

Gyors játék, és nagyon könnyed - ez a jelző tökéletesen ráillik -, negyed óra alatt vége, és simán együtt tud játszani vele egy kisiskolás és egy tinédzser.

A Cat Lady elérhető itt, ára 5.990 forint.

KLASK

A Klask ötlete eredetileg egy dán faiparos mester fejéből pattant ki. A játék egy gombfoci-pálya-szerűségen zajlik. Mindenki egy bábúval van, a bábuk egy golyót lökögetnek. A cél, hogy a golyó betaláljon az ellenfél kapujába, vagy hogy az ellenfél elessen, esetleg két mágneses csapda ráragadjon.

Igen, a játék eléggé mágneses. A bábunkat például az asztal alól, a kezünkben tartott mágneses rúddal irányíthatjuk. Amíg nem próbáltad, nem tudod, mennyire addiktív. A Reflexshop Horvát utcai boltjában ki van téve egy, ha két ember elkezd vele játszani, nincs megállás. Minimum negyed óra, amíg le tudsz kattanni. 

Többszörösen díjnyertes partijáték, tényleg minden korosztálynak. Elérhető itt, ára 14.990 forint.

Ezek tehát a legjobb Reflexshop-játékok most a családnak, ha szeretnénk, hogy életkortól függetlenül mindenki szívesen játsszon a másikkal. És higgyétek el, nincs jobb módszer a hangulatoldásra, a kínos csendek megtörésére és az emberek kezéből a telefon kiemelésére, mint a játék. Hiszen George Bernard Show is megmondta (és ez a Reflexshop mottója is):

“Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani.”

További játékok (galéria):

Disclaimer: a Reflexshop az Egy nap a városban hirdetője

A Fővám tér, úgy tűnik, kapott egy kis flancot. Nem messze onnan, ahol a város legkorábban nyitó kocsmája volt, hogy a hajnalban érkező kofák még éppen találkozhassanak az éjszakai tivornya végén a biliárdasztalon alvó lumpokkal (ez a mostani Burger King helyén állt a csarnok nyitása után), több olyan hely is nyitott, ami nem az egyszerű megjelenésével hódít.

A Váci utcai forgatag egyik fontos kiömlésénél, az egyik nagy budapesti turistanevezetesség, a Központi Vásárcsarnok előtt állunk, így számíthatunk rá, hogy az egyszer beköszönő vendégek felülreprezentáltak lesznek. Az egyik itteni étterem facebookos véleményei például szinte kizárólag idegen nyelven íródtak. Aki ide jön tehát, az jól tudja, kiket akar megszólítani, és az csak részben az itt élő közösség.

Így aztán az Up & Down név tökéletesen passzol ebbe az elgondolásba. Nehéz lett volna olyan nevet választani, amiről több vendég tudja, mit jelent. Már csak az a szó, hogy “étterem”, eleve leszűkíti a kört a felére. Aki egy idegen városban el akar igazodni, és meg akarja érteni az útbaigazítást, legalább az irányokat jelölő szavakat ismernie kell angolul. Kivéve Olaszországban, ott kár tudni bármit, bárhogy, az olaszon kívül.

Elég menő helyen van az étterem, és a berendezés is eléggé ott van. Első ránézésre úgy érzed, hogy ez valami nagyon drága hely, nem is hinnénk, hogy van például ebédmenü, és nem is olyan unalmas, “adj valami ezeröté” fajtából, ami egyébként is kezd teljesen kiveszni a belvárosból. Steak, friss halak, rákok, szarvasgerinc mellett olyan hagyományos magyaros ételek is kérhetőek, mint a töltött káposzta gulyás vagy mangalica pofapörkölt. Mint mondtam, a turisták...

De nemcsak a flanc van itt, hallottam hírét olyan tojásos nokedlinek, aminél a tojássárgáját használták csak fel, és carbonara-szerű nokedlis ételt faragtak belőle, természetesen fejes salátával. Amikor azonban egy ilyet kértem volna, a pincér közölte: már nincs az étlapon ez, és a séf is más lett azóta. Ilyen hamar séfváltás? Nem hangzik úgy, mint egy száz éves pályafutásra ácsingózó hely. De lehet, hogy csak pech, kértem az ebédmenüt.

Közben elmentem a mosdóba, amihez egy lépcsőn kellett lemenni az alsó részbe. Én azt hittem, hogy odalent legfeljebb egy raktárat találok (a látványkonyha helyét belépéskor láttam), de meglepetésemre odalent a fentivel megegyező méretű pincébe jutottam. Nem is akármilyenbe:

Micsoda kontraszt! Nézzük csak meg egymás mellett, milyen fent és lent. Up & Down:

Állítólag amikor kikukázták a lenti részt, találták a falra kihelyezett berendezések, gépek, mérők, csövek, egyebek nagy részét. Persze a börtönajtót máshonnan akasztották, de a teherlift ajtaja - ami most a raktárat rejti - itt volt. Rendezvényekre adják ki.

A vécében ezt találtam:

Nem tudom, a nőiben mi lehetett, nem akartam benyitni.

Az ebéd milyen volt? Nem rossz. Az előétel kocsonya pirítóssal, egészen kellemes állaggal, fürjtojással, nyers, bölléres ízekkel. A csirkemell supreme megfelelő minőségű volt, kissé szűkös adag, a mellé adott hajdinás "rizottó" köret is meglepően jól működött, annak ellenére, hogy a hajdinát nem is szeretem. A desszertet viszont nem tudtam értelmezni, a mézes krémesnek elvileg a krémes és a ropogós állagot kellett volna játékosan kevernie, de inkább száraz volt és kellemetlen. De a konyha láthatóan igyekszik, és vannak jó pillanataik.

Viszont a hely maga egy vidámpark igényével bizonyította be, hogy a névadás nem üres frázis, hanem játékos látványosság, ennek pedig nagyon örülök. A kilátás pazar, a hely maga igényes, így érdemes elmenteni magunknak, ha találkozót beszélnénk meg a környéken.

Up & Down
Cím: 1056 Budapest Fővám Tér 1.