Három éve jártam először a La Nubéban, a Bartók Béla út melletti igazi spanyol-magyar szerelemkávézóban. A helyet egy pár nyitotta, és azért írom le, hogy “szerelmes”, mert tényleg sütött róluk. És süt a mai napig.

Akkor előkerült egy gitár, és elénekelték nekem a közös dalukat, kettejük megismerkedésének emlékét, ami betöltötte a teret, annak ellenére, hogy egyáltalán nem volt hangos.

Az utcán megálltak az emberek, és benéztek, mosolyogva.

Timit és Ivant nemrég meglátogattam újra, és megkértem őket, hogy az emlékeimben olyan szépen élő dallamot énekeljék el újra, ezúttal nektek is. Sajnos a háttérzaj és a kis mikrofon nem adja vissza azt az atmoszférát, amit teremtettek vele, de azért szerintem értitek a lényeget:

Ez május végén történt. Pár nappal később bezárták a La Nubét, a három éves bérleti szerződésük lejárt, én pedig rácsodálkoztam, hogy eltelt ez a viszonylag sok idő. Nyitás után voltam náluk először, akkor hallottam meg a szerelmes dalt, meg most, három évvel később.

Szerettem volna jó hírekkel szolgálni nektek már akkor, de nem tudtam.

Végül azonban nemrég bizonyossá vált: újranyitnak.

Egy spanyol befektető viszi tovább a helyet, megújult konyhával, és változatlan névvel. Sőt, Timi, a hely bájosan színes lelke a pultban áll majd ezután is, és szervezi a programokat. Szeptembertől mehetünk az új La Nubéba, de remélem, az érkező nagyobb profizmus mellett azért lesz helye az emberi vonalnak is. Mert a La Nubéban ezt szerettem eddig a legjobban.

Egyébként amit énekelnek, Pedro Guerra Dibujos Animados című száma, a dalszöveget itt lehet megtalálni.

A La Nube Facebook oldala, ahol tájékozódhattok, itt található.