Ha annyit autózunk kifelé a városközponttól, hogy már elérünk egy repteret (mátyásföldi), Airsoft-pálya és sporttelep vesznek körül minket, meg olyan nevezetességek, amiket sosem láttunk még (na, Reformátorok tere, kinek volt meg?), és kertes házak veszik körbe a panel-negyedeket, ott nem sűrűn találkozunk olyan gasztronómiai élményekkel, ami úgy kezdődik:

a város legjobb…

Mondjuk gyrosban pont tudok ilyet, a Leonidasz hasonló helyen van. Ettől függetlenül ritka. Erre most ezt:

A 15. kerületi Kemencésről már írtam, ez annak a testvére. Feri, a hely “szelleme”, a pizzáját fáradthatatlanul tökéletesítő, szakmájában könyörtelen pali testvérével lökte itt be a második boltot, még évekkel ezelőtt. Azóta a testvér visszaköltözött Pécsre, hogy ott nyisson egy szuper pizzériát az itt tanultakkal (szerintem ha arra jártok, azt se hagyjátok ki), Feri pedig beköltözött ide. És elkezdett fejleszteni, ahogy szokott.

Úgyhogy a kézzel épített fatüzelésű kemence, az alkalmazottakból kipréselt - de most már az idővel szelídült, könnyedebb hangnemben kipréselt - precizitás itt is megtalálható. Mivel a tulajdonos pár éve is elmondta, hogy nem szereti a nyüzsgést, szereti ismerni a törzsvendégeket, így érthető a helyszínválasztás. Végül is elég sokan élnek itt, a jó pizzát meg mindenki szereti, de azért a reggeli elég erős rizikó.

A minőségi reggelinél belvárosibb jelenség kevés van Budapesten.

Annyira, hogy aki azon kívül - akár XI. kerület - akar jó reggelit venni, meg kell izzadnia, hogy sikerüljön a munkába menet beugrani érte.

A helyzet az, hogy Feri nem őrült meg, kicsit a kényszer adta a helyzetet. Visz ugyanis egy pizzázót az Állatkertben is, csakhogy ott a reggeli-délelőtti órákban felesleges jelen lenni. Az alkalmazott pedig, akinek így felszabadul az ideje, máshol vethető be. Igen: itt, reggelik készítésére. A jó minőségű alapanyagok, porchetta, szalámi, gorgonzola, mozzarella, zöldségek megvannak, ezeket bepakolják két jó minőségű buciba, majd rendeléskor, ha kérjük, kap egy kis kemence-meleget.

A másik óriási dobás a kávé. Legutóbb már elmondtam, mennyire unom a hipszteres, alig pörkölt, savas kávékat, és mennyire tudok örülni egy feketére pörkölt keserűnek, HA JÓ (előbbi feltétel gyakran teljesül, utóbbi kitétellel együtt viszont fehér holló). Fontos persze, hogy a keserűség mellett a savak és a test is kellően nagy legyen. Ahogy a borban is egyensúlyt teremt a sav, a test, az alkohol (esetleg cukor), vagyis a korty eleje, közepe és vége, úgy a kávéhoz ugyanígy állok, ha az alkoholt / cukrot keserűségre cserélem.

Feri kávéjában nagyon magas a sav és a keserű, hihetetlen gazdagok az egyéb aromák is, így a test egy leheletnyivel alacsonyabb a kelleténél. Ezt úgy kell érteni, hogy egyébként nem alacsony, de a többi olyan eszeveszett magasságot produkál, hogy nehéz velük lépést tartani. A Pall & Yotz pörkölőből vásárol, amit egy hasonló self made gasztroember visz, mint Feri: Pál József egy indexes kávés fórumból indult, innen kezdte kitanulni a szakmát sok éve, és ő is folyamatosan tökéletesíti a termékeit, amiket kviisz a megrendelőknek.

A kávégépet is érdemes megemlíteni: a megszűnt Európa kávéházból szerezték meg, kézzel kell átpréselni a vizet. Az ilyen gépekről azt tartom, hogy ugyanabból a kávéból kábé kétszer jobb italt tud készíteni, mint az űrtechnológiás automata, nyomásbeállításos presszógépek (legutóbb a Fagelben láttam ilyet, ott is meglepődtek, mennyivel finomabb itt ugyanaz a kávé, mint a pékségben).

Egyelőre nem mondhatni, hogy elkapkodják a reggelit. A pizza megy, bejáratott, ismerik. A kávé menni fog, mert csak egyszer kell megkóstolni valakinek, hogy értse. A helyzet az, hogy ha ilyeneket tudsz, akkor lehetsz a Rákos-patak egyik hídján is, úgyis menni fog. A Kemencés pizzája, az általa képviselt minőség instant zarándokhely, akárhol is.

(Ja, és épp készül a tökélyre fejlesztett saját rétes is, tesztüzemben azt is megkóstolhatjuk. Látatlanban érdemes)

Kemencés 16
Cím: 1163 Budapest Katóka utca 60.