Minden évben, december 24-től 27-ig az emberek rendszerint telezabálják magukat. Én is. És a szép hagyomány, úgy tűnik, idén sem marad el, látva a karácsonyi menüt.

Ami azonban a végzetes hiba, hogy ilyenkor januárig az edzéseket is felfüggesztjük. Pedig ha tolnánk egy kis testmozgást, és erre az erőfeszítésre jóelőre felkészítenénk magunkat, sok kellemetlenségtől szabadulnánk meg, és jobb lelkiismerettel vágnánk neki a következő évnek.

Megtaláltam a legjobb testmozgást, amit csak Budapesten el lehet követni.

Másszunk fel a várba!

Nincs kedvetek céltalanul szenvedni? A két ünnep között is látogatható mondjuk az El Kazovszkij kiállítás, így már van is miért izzadni. Ha elég hideg van, ez utóbbi úgyis a homlokodra fagy, ami plusz izgalmakat rejt.

A várba gyalog feljutásnak számomra mindig volt egy könnyű és egy lábizmokat keményebben megdolgozó módja. A lusta mód a Dózsa György tér felől, komótosan fel a lépcsőn, majd a 100 forintos lifttel fel. A túrázósabb a Clark Ádám térről, az alagút bejáratának a Siklóval átellenes oldalán fel a lankákon. Most azonban, hogy nyakunkon a Várkert Bazár, amit az átadásokkal nem győztek belénk sulykolni 2015-ben, két újabb útvonal adódik. Nem hiszitek el, de az egyik könnyű, a másik meg kemény.

A könnyített út a Várkert Bazáron keresztül

Alapvetően a két utat az különbözteti meg egymástól, hogy a mindenhonnan jól látható, a hegyoldalon függőlegesen felfelé törő vízhordó lépcsőtől balra vagy jobbra indulunk el. Elárulom, a könnyített úthoz balról kell közelíteni.

Nem könnyű megtalálni a megfelelő bejáratot. A Várkert Bazár egészen egyedi tulajdonsága hogy telis-tele van jelöletlen, zárt ajtókkal. Ez olyan szokása neki.

Mutatom, hol kell bemenni:

Itt találunk egy kétállomásos felvonót, amivel a kertbe juthatunk fel. Ez a Zöld Lift.

Vele szemben rögtön megtaláljuk a vízhordó lépcső oldalához épített mozgólépcsőt, ami csak felfelé viszi az embereket, lefelé már gyalog jönnek. De nem baj, mert mi pont felfelé megyünk. 

Bár sokan ilyen anakronisztikus izéként gondolnak a távfűtésre, valójában épp milliárdos fejlesztések zajlanak, ami meg is felel a trendeknek: a világ nagyvárosaiban óriási távfűtő-hálózatokat hoznak létre, mert azok jóval környezetbarátabbak és olcsóbbak, mint a házközponti fűtések.

Az elmúlt években a FŐTÁV is több milliárdot költött arra, hogy olcsó, minőségi távhőszolgáltatást nyújthasson, miközben a környezetvédelmi szempontokat is fokozottan érvényesíti.

A budapesti távhőszolgáltató 2009 óta például több mint négy milliárd forintos beruházással újította meg 134 hőközpontját, csaknem 6000 méternyi távvezetékét, és számos, a távhőrendszerben meghatározó szerkezetét. A fejlesztések során a régi, energiazabáló, elavult berendezések helyett újakat és olcsóbban fenntarthatóakat építettek be, amelyek korszerűek és jóval energiahatékonyabbak, így általuk a vállalat és a felhasználók is jelentős költségeket takarítanak meg.

Hasonlóan összetett haszna van annak is, hogy komoly beruházással mintegy 50 százalékkal megnövekedett a főváros hulladékhasznosítójában termelt hő mennyisége, így idén már jóval olcsóbb hő került az észak-pesti és az újpalotai távhőrendszerbe.

A hely egyébként őrületes, elégeti a szemetünket, áramot termel belőle és olcsó meleg vizet a lakásunkba.

A következő jelentős lépés az lehet, amikor összekapcsolják a dél-budapesti rendszereket. A 2017-re tervezett gigaberuházás Magyarország első energetikai nagyprojektje lenne, beruházási költsége több mint 13 milliárd forint. A lakótelepeket összekötő vezetékek kiépítésével létrejönne egy egységes dél-budapesti hálózat, amely – a bécsi körvezetékhez hasonlóan – megteremtheti a verseny lehetőségét a hőtermelő erőművek között, hatékonyabbá, fenntarthatóbbá és gazdaságosabbá tenné a fővárosi lakásokban a távhőszolgáltatást. Ez a projekt minden távfűtéses lakást pozitívan érintene a FŐTÁV rendszerében, hiszen a hődíjak további csökkentését eredményezné.

"Ha nem mész előre folyamatosan, akkor véged van" - vallja Józsi, kicsit rímelve az Annie Hallra. A filmben Woody Allen hasonlítja a szerelmet a cápához, ami, ha nem tud előremenni, akkor elpusztul. "Amit mi itt dédelgetünk, az egy döglött cápa" - teszi hozzá Woody Allen, aki ezzel természetesen távolról sem Józsira céloz. 

De akkor minek írtam le? Kicsit elkalandoztam, bocs. 

Szóval Józsi mögött húzós év van. Áprilisban megnyitotta a második Pékműhelyet a Bartók Béla úton, azóta pedig egy másik dédelgetett álmán, egy kávézó-cukrászda beindításán dolgozott. Most lett kész vele, legalábbis ami a berendezéseket illeti. 

Merthogy kívülről még van mit csinálni. Cégér, logó, ahogy azt már az összes Józsival kapcsolatos üzletnél megszokhattuk, nyitáskor sehol sincs. Ezeket a helyeket úgy találhatod meg, hogy megbotlasz, és véletlenül beesel az ajtón. Én például múlt héten éppen a Szerelmeslevél bejárata előtt parkoltam le, és öt percig kóvályogtam, amíg megtaláltam a tőlem pár méterre lévő bejáratot. Nézzétek: az üvegezett helyiség Józsi új birodalma.

És igen, a hely neve Szerelmeslevél. Józsi különös címeket ad az új fejlesztéseinek, tavaly a Kedveskrém név osztotta meg a rajongókat. Pedig teljesen őszinte indíttatásból választotta az idei befutót: feleségének szánja egyfajta ajándékként a Szerelmeslevelet, Kata viszi majd a boltot, ha teljesen kész lesz. Ha már felismerhető lesz messziről mondjuk.

Másrészt a szerelmeslevél egy péksüti, a lekváros táska költőies elnevezése. Árulják is odabent:

Mióta fut ez a blog, téma nálunk a rakpart, az egyik első cikkünk is pont azokról a tervekről szólt, amik megszüntették volna a Dunát leválasztó autópályákat és parkokat, sétányokat hozott volna a helyükre.

Akkor még kemény ellenállásba ütköztek ezek az elképzelések, aztán ahogy teltek az évek, egyre többen ismerték fel, hogy a kényelmi szempontokat felülírják sokkal fontosabb tényezők. Megmondom, miért nem érdekel engem sem az autós lobbi ellenállása:

• megbocsáthatatlan egy ilyen szép várost autópályákkal elválasztani a Dunától ahelyett, hogy azt bevonnák a mindennapi életbe - ennél nagyobb pazarlás nincs
• én is autós vagyok, a belvárosban is lakom, indokolt is lenne autóznom a rakparton, az esetek 99 százalékában mégis meg tudom oldani máshogy a közlekedést
• aki nem belvárosiként félti kedvenc útvonalát, az jobb, ha tudja, hogy Budapesten évente 1700 ember hal meg idő előtt a légszennyezettség miatt, átlagosan három évvel élünk kevesebbet az elvárhatónál, a belvárosban ez a szám azonban még nagyobb, szóval néhány százezer ember életéből kieső 5-7 év bizony üti a könnyű átjárhatóság érvét.

Igen, tudom, vannak akik azt mondják, hogy ha eldugítják a rakpartokat, többen pöfögnek majd a párhuzamos útvonalakon, de valójában az ilyen átalakításoknak az a következménye, hogy sokan vagy lerakják az autót, mert utálnak órákat egy helyben állni, vagy keresnek egy belvárostól távolabb eső útvonalat. Mindenesetre az tényleg őrület, hogy sokan még mindig Budapesten át és nem az M0-áson kerülik ki a várost, mert erre rövidebb néhány perccel - az elkerülőt lerövidíteni nem lehet, azért kell tenni, hogy ne érje meg átvágni Budapesten.

Hú, de rohadt hosszú lett ez a bevezető.

A mondanivaló lényege, hogy a belváros élhetősége, Budapest városképe és főként az itt élők egészsége sokkal előrébb való a közlekedési szempontoknál, szóval a rakpart átalakítása fantasztikus és előremutató hír és valószínűleg vagy száz éve nem volt itt olyan beruházás, ami hasonlóan jelentős átalakulást hozhatott volna magával.

Szóval következzen a tervpályázat első helyezettje a Korzó Tervezési Stúdiótól: 

És kompromisszumos megoldás született, mert az autósok sem lettek teljes egészében elzavarva a belvárosból, sőt, csökkentett forgalom mellett lényegében mindenhol lehet majd közlekedni. A déli szakaszon szinte minden sáv megmarad, aztán észak felé haladva szűkül a forgalom, bár a sávok száma itt sem változik, csak kevésbé adja majd magát az autózás. Középen, a korzóval egy vonalban egy élettel teli zónát hoznak létre úszóművekkel, szóval a vízen kialakított platformokkal, amiket bármi lehet (nyáron például nézhetsz koncertet vagy ihatsz a fröccsöt a Dunán himbálózva), az északi, Parlament körüli részt meg majd parkosítják.

A rakpart átalakításával párhuzamosan belenyúlnak majd például a Széchényi térbe és számos kapcsolódó köztérbe, szóval valóban egészen más lesz a város, mint megszoktuk. Pontosabban nemcsak egyszerűen más, mert az önmagában még nem lenne erény, hanem százszor, ezerszer jobb, mint eddig megismertük, mert a Duna bevonásával egy páratlan lehetőséghez jut Budapest, a legfantasztikusabb, eddig semmire sem használt adottságát használjuk majd ki, amihez hasonló tartalék már egyszerűen nincs.

Szóval ez a felújítás nagyobbat szólhat, mint bármi.

A tervezést 2016-ban fejezik be, 2017-ben megindulhatnak a munkálatok, ami a tervek szerint meglepően kevésből, már ötmilliárd forintból kijön, ezt az összeget egyébként az Európai Unió fizetné ki.

Tűkön ülünk!

Minden kép nagyban a galériában:

Írtunk már róla, hogy megjelent a könyvünk, de valójában mi is csak tegnap hittük el, amikor lement az ünnepélyes könyvbemutató is, naná hogy az egyik kedvenc helyünkön, a Brody Studiosban. 

Az esemény ezzel a máris filmtörténeti klasszikussá váló remekművel indult, aminek a forgatókönyvébe besegített nekünk Martin Scorsese, az executive producer pedig J. J. Abrams volt:

Több mint egy éves meló zárult le ezzel, hiszen tavaly szeptemberben kezdtük el írni Ádámmal az Egy hét a városbant, amit idén januárban fejeztünk be, aztán jó fél éven keresztül gondolkoztunk azon, hogy miként nézzen ki az a könyv, és mire megtaláltuk a kellően játékos formát, annyit változott Budapest, hogy szinte kezdhettük elölről az írást, amivel igazán boldoggá tettük a kiadást koordináló és a könyvet minél előbb a boltokban látni akaró (ezt a szar mondatszerkezetet) Gyuricza Esztert:

Oké, ez túlzás, de nem akkora, mint gondolnátok.

Persze tök jogos a kérdés, hogy mégis mi a fenét tud mondani ez a könyv annak a közel százezer embernek, aki havi szinten követi az írásainkat, de nyugi, ez nem a posztjaink copy-paste-je: öt éve fut az Egy nap a városban blog, azóta több mint ezer cikkben mutattuk be Budapest szerethető arcát, de ezek csak mozaikdarabkák voltak. Most, hogy könyvet írtunk, hátraléptünk egy jó nagyot, hogy néhány izgalmas sztorin, karakteren, pillanatképen keresztül rajzoljuk meg a város karakterét. 

Persze, képet kapsz arról, hogy mihez kezdj magaddal vasárnap, amikor azt hiszed, semmi izgalmas nincs Budapesten, hogyan érezd magad jól sok-, és kevés pénzből, merre indulj külföldi barátokkal és vidéki rokonokkal, hogy mik a kihagyhatatlan pontok, regényesen izgalmas történelmi pillanatok, de a könyvből ezeken túl az a folyamat is kirajzolódik, aminek a során Budapestből öt év alatt egy nemzetközi szinten is jegyzett szupermenőség lett. Ahogy jobbára ismeretlen kelet-európai városból Prágával, Béccsel, sőt, a nemzetközi felmérésekben Párizzsal és Firenzével vetélkedő központ lettünk, amit olyanok istenítenek, mint Alice Cooper, Jeremy Irons vagy épp Matt Damon.

Szóval a könyv már kapható az Alexandra üzleteiben és még olcsóbban online is, innen tudjátok megrendelni, reméljük, szeretitek majd.

Ja, és itt van egy rádiós beszélgetés velünk a könyvről.

(a fotókat Farkasházy Attila készítette)