Minden évben, december 24-től 27-ig az emberek rendszerint telezabálják magukat. Én is. És a szép hagyomány, úgy tűnik, idén sem marad el, látva a karácsonyi menüt.

Ami azonban a végzetes hiba, hogy ilyenkor januárig az edzéseket is felfüggesztjük. Pedig ha tolnánk egy kis testmozgást, és erre az erőfeszítésre jóelőre felkészítenénk magunkat, sok kellemetlenségtől szabadulnánk meg, és jobb lelkiismerettel vágnánk neki a következő évnek.

Megtaláltam a legjobb testmozgást, amit csak Budapesten el lehet követni.

Másszunk fel a várba!

Nincs kedvetek céltalanul szenvedni? A két ünnep között is látogatható mondjuk az El Kazovszkij kiállítás, így már van is miért izzadni. Ha elég hideg van, ez utóbbi úgyis a homlokodra fagy, ami plusz izgalmakat rejt.

A várba gyalog feljutásnak számomra mindig volt egy könnyű és egy lábizmokat keményebben megdolgozó módja. A lusta mód a Dózsa György tér felől, komótosan fel a lépcsőn, majd a 100 forintos lifttel fel. A túrázósabb a Clark Ádám térről, az alagút bejáratának a Siklóval átellenes oldalán fel a lankákon. Most azonban, hogy nyakunkon a Várkert Bazár, amit az átadásokkal nem győztek belénk sulykolni 2015-ben, két újabb útvonal adódik. Nem hiszitek el, de az egyik könnyű, a másik meg kemény.

A könnyített út a Várkert Bazáron keresztül

Alapvetően a két utat az különbözteti meg egymástól, hogy a mindenhonnan jól látható, a hegyoldalon függőlegesen felfelé törő vízhordó lépcsőtől balra vagy jobbra indulunk el. Elárulom, a könnyített úthoz balról kell közelíteni.

Nem könnyű megtalálni a megfelelő bejáratot. A Várkert Bazár egészen egyedi tulajdonsága hogy telis-tele van jelöletlen, zárt ajtókkal. Ez olyan szokása neki.

Mutatom, hol kell bemenni:

Itt találunk egy kétállomásos felvonót, amivel a kertbe juthatunk fel. Ez a Zöld Lift.

Vele szemben rögtön megtaláljuk a vízhordó lépcső oldalához épített mozgólépcsőt, ami csak felfelé viszi az embereket, lefelé már gyalog jönnek. De nem baj, mert mi pont felfelé megyünk. 

Fontos, hogy ha igazán kényelmesek vagyunk, itt se hagyjuk magunkat eltéríteni, és csak egyenesen haladjunk tovább, be ebbe a különösen merész világító fémedénybe:

Odafent ezzel találkozunk:

Itt még egy lifttel feljutunk a Mária-szoborhoz, ahonnan egy kényelmes séta után ott vagyunk a Vár szívében.

A nehezített út a Várkert Bazáron keresztül

Ez sokkal izgalmasabb, és lefogadom, hogy nem is sokan ismerik. Az út érdekessége, hogy ha ezen indulsz el, szinte sehol nem nyergelhetsz már át a könnyítettre, tényleg combizmokkal kell végigtolni a kirándulást. Na, ez való karácsony utánra.

Ahhoz, hogy az erőltetett meneten részt vehessünk, ezt a lépcsőt válasszuk a feljutáshoz (az előző bejárattól a Clark Ádám tér felé kell jönni száz métert):

Ezután balra, be a szándékosan korrodált ajtón (én egyébként szeretem ezeket a felületeket):

Át egy különös installációval díszített, funkcióját kereső téren, egyenesen a szándékosan korrodált lépcső felé:

Na, és el is értünk az igazi vízhordó lépcsőig. Itt kérem káromkodtak eleget a szivattyúk megjelenése előtt. 

Aki ezt is túléli, induljon el jobbra, és keresse meg ezt a bejáratot:

Itt lyukadunk ki:

Még egy kis lépcső, aztán a Mária-szobornál találkozhatunk a lusta dögökkel, akik végig gépi segítséget használtak.

Na, ezt az utóbbit kell megtenni, naponta kétszer oda-vissza, és szilveszterre olyan lábunk lesz mint Van Damme-nak. Közben pedig olyan kilátást kapunk cserébe hogy na.