Tegnap a facebookos oldalunkon megkértünk titeket, küldjetek egyetlen fotót a Google Maps frissen debütált Street View utcaképei közül, olyan képet, amivel ajánlanátok a városotokat egy külföldi turistának. A felhívásunkra érkezett néhány fotó, többnyire Budapest a téma, ismert és kevésbé ismert helyszíneken. Pont ezért izgalmas.

Tamás - Gárdonyi tér, Budapest

Fanni - Szabadság híd, Budapest

Balázs - Ürömi utca, Budapest

Szuper kis összeállítást közölt a Portfolió: a Google Maps-en kukkolva összegyűjtötték egy rakás remek tetőterasz fotóját, hogy tudjuk, Budapesten is van ilyen. Azért izgalmas ez a leskelődés, mert miközben az utcaszinten sétálsz, eszedbe se jut, hogy néhány emelettel feljebb valakik a zöld közepén napoznak, grilleznek vagy épp óriási gangbang partin vesznek részt, megfelelő napvédelem nélkül. Mindegyikre van példa.

A Portfolió képein látszik, hogy akad néhány simán csak jó adottságú lakás, ami teljesíti azt a szerintem egyébként minimálisan elvárható feltételt, hogy egy épület tervezésénél álmodjanak a legfelső szintre egy fasza nyitott területet is:

De néhányon látszik, hogy a tulajdonosok nem egyszerűen birtokolják, hanem be is lakják a teret:

Erről eszembe jut az a sztori, amit egy, a Király utcában dolgozó cégvezető mesélt nekem, akinek történetesen az utca legmagasabb pontján van az irodája. Onnan belát mindent. Szóval ő mesélte, hogy a második legmagasabb teraszon rendszeresen forgatnak pornófilmeket, ami érthető: remek a háttér, jók a fények, és az egész városra lelátsz, miközben téged nem lát senki. Leszámítva a legmagasabban elterülő irodában dolgozó szakember.

Aztán eszembe jut annak a magyar nőnek a lakása, akinél 1989-ben jártunk vendégségben Rómában: a belváros közelében lakott és akkora tetőterasza volt, hogy arra Magyarországon TSZ-t alapítottak volna. Volt ott grillező, pázsit, de még lugas is, a természetben ücsörögtünk úgy, hogy közben Róma lüktetett a lábunk alatt. Hihetetlen élmény volt, kábé erre emlékszem az egész városból '89-ből.

Egyébként családon belül is van egy tetőterasz Budapesten: a nagybátyám a Madách Imre út végében lakik egy ház legfelső szintén, aminek élhető, használható terasza van. Amíg nem tartottunk egyszer náluk a nyár és a belváros közepén grillpartit, el sem tudtam képzelni, mennyit ad egy lakás értékéhez egy nagy terasz, most viszont már én is akarok egyet magamnak.

Nyilván erre nem érdemes népi kezdeményezést indítani, a Google Maps-en látható sok üres, kihalt teraszt látva viszont legalább azt el kéne érni, hogy akik már akkora mázlisták, hogy birtokolnak egy ilyet, használják is a területet. Aztán hívjanak meg minket magukhoz bulizni.

Amikor még a Lövőház utcát nem újították fel, és kétoldalt parkoló, középen meg pöfögő autók adták meg az alaphangulatot, nagyjából egyetlen igényes üzletet találhattunk rajta. Egy ajándékboltot, az Ajándékpolcot. Most, hogy sétálóutcává vált a környék, az üzlet még mindig különlegesnek számít, noha körülötte sorban jelennek meg az itt termett embertömegre számító egységek.

Valójában az Ajándékpolc tizennyolc éve áll itt. Sőt már egy ideje Pesten is megjelentek, a Hollán Ernő utcában. Minimum 2004 óta van webshopjuk is (a dizájn is árulkodik erről), biztos vagyok benne, hogy a legtöbben már találkoztatok velük valamilyen formában.

Meg is kerestem a facebookos oldalukat, arra számítottam, lesz rajta úgy 20 ezer lájk, aztán leesett az állam. 517. Ennyit sikerült összeszedniük, pedig azóta létezik az üzlet, hogy Zuckerberg megkapta az első biciklijét. Hát ezért gondoltam, hogy írok róluk: vagy nem ismeritek, vagy nem lájkoltatok még náluk elég lelkesen.

Pedig érdemes ellátogatni a boltba, igazi ékszerdoboz. Különlegessége egyrészt a bejárata, bent pedig véget nem érő orgazmus a szemnek:

Az ajándékbolt nekem eddig azt jelentette, hogy csupa szirszar sorakozik a polcon, ami semmire sem jó, csak fantáziátlan meglepetésnek. Ezekből kellene valami épkézlábat kiválasztani, ami nem túl ciki, valamennyire meg még hasznos is. Aztán feladom, mert tudom, hogy a végén csak bevágják a szekrény aljába, amit viszek.

Hát itt egész más az élmény. Egyfolytában az "én is akarok egy ilyet" érzéssel küzdesz, mint a naiv apuka gyermeke, akit megbíznak a testvér ajándékának kiválasztásával, hogy később ne legyen irigység.

A legtöbb tárgy kézzel készült, és van értelme a létezésének. Sőt egy csomót használni is lehet valamire, ékszerdobozok, pólók, táskák, teáskészletek, ékszerek, lámpák sorakoznak óriási kakofóniában, de én imádom a hajlított drótemberkéket is, amiknek egyébként elsőre nehéz felfedezni a jelentőségét. Viszont jól néznek ki.

Egyedi meghívók, képeslapok, Rofusz Kinga zseniális grafikái, olyan a hely, mint a WAMP dizájnpiac raktára, ahol egymásra halmozták a jövő hétre szánt termést.

Mostanában elkezdtem feltérképezni azokat a helyeket, ahonnan laptoppal is lehet dolgozni. Főleg olyan kávézókat keresek, amik a belvárosban vannak, hiszen szinte egész nap ott van dolgom. De az Antique a Szépművészeti mellett van, ami remekül jön, ha nap közben egyébként beugranál a múzeumba. Most épp ez utóbbi volt soron, szóval megnéztem a helyet, ahol néhány évvel ezelőtt hasonló célból már jártam.

Az elhelyezkedés az ördögi terveim megvalósítása szempontjából remek, hiszen ennél semmi sincs közelebb a múzeumhoz. A beltér fura ezzel az oda nem passzoló darabokkal megtört klasszikus stílussal, mégis, jó a hangulata a belső termeknek.

Budapesten sincs nagy hagyománya az európai értelemben vett dizájnpiacoknak, a WAMP és a Gouba előtt többnyire csak sivatag volt itt, sivatag.

Állítólag az ország többi részén sem sokkal jobb a helyzet. Megmondom őszintén, saját tapasztalatom sok nincs, de amelyik vidéki vásáron voltam, az mind kimerült a szittya iPhone-börtokok és hasonlók árusításában, persze ez a legtöbb budapesti piacra is igaz. Az ArtCube néven szerveződő, egyelőre minimum nonprofit (értsd: erősen ráfizetéses) projekt tagjai szerint mindenesetre nagyon is van hová fejlődni: legalább egy WAMP vagy Gouba szintű vásársorozatot kell indítani a vidéki városokban.

Az elképzelés elméletben tök egyszerű: a nagy budapesti piacokhoz hasonlóan egy szakmai zsűri a jelentkezőkből összeállítja a lehetséges kiállítók listáját, majd megszervezi nekik a vásárt valamelyik vidéki nagyvárosban. Hogy a gyakorlatban ez mégis valamivel bonyolultabb, arról a szervezők sokat tudnának mesélni (nekem meséltek is, hagyjuk a részleteket), de a lényeg: május 11-én megnyitják az első ArtCube-ot, méghozzá Debrecenben, az Egyetem Főépületében, 10 és 14 óra között, ami tök jó hír.

Aki elmegy, mindenféle jó minőségű, kreatív és modern termékekkel fog találkozni, de lesz scrapbook bemutató (tudja valaki, hogy ez micsoda?), különleges fodrászbemutató, sőt, gasztro show is. A belépés természetesen ingyenes.

A kiállítók közt egyébként ott lesz az iBag, a Shoes by Ed', a Csicsörke Lekvár különlegességek, az
Eszterlánc, a Szívből Bolt, Faludi G, Lázár Veró, a Chili Hungária Manufaktúra, meg még nagyon sokan.

Aki debreceni, vagy környékbeli, nézzen el. Főleg, mert ha sikeres lesz a bemutatkozás, akkor az ArtCube országturnéra indul, és számos vidéki nagyvárosban felbukkan még a későbbiekben. Az meg jó.

Részletek itt.