Az utóbbi egy-két évben Budapesten sorra nyíltak a jó minőségű kenyereket árusító, kézműves pékségek, ahol még ismerik a kovász fogalmát, és nem adalékanyagokkal állítják be a kívánt ízt és állagot, inkább több odafigyeléssel és nagyobb kockázattal. Ha jó kezekbe kerül a liszt, a víz és az élesztő, a kenyérbe harapva megértjük, amit az ipari termelés miatt majdnem elfelejtettünk: hogy miért eszünk ilyet minden nap.

Tavaly szeptemberben vettem nyakamba először a várost, hogy Budapest legjobb pékeit felkeressem. A blogon összesen 12 poszt született a témában, de sokkal több helyen jártam, hogy megkóstoljam a sokak által ajánlott pékségeket. Voltak csalódások, meg persze meglepetések is.

A 12 posztba bekerült néhány olyan pékség is, akik nem feltétlenül férnének fel egy toplistára, így ebből a posztból őket most kihagyom. Kétfelé bontom a csapatot, aranyérmesekre és ezüstérmesekre, ezen túl nem tudnék rangsort felállítani. Ahány pék, annyi szokás, és mi sem egyforma kenyeret szeretünk. De az aranyérmeseknél a minőség garantált.

Az aranyérmes pékségek Budapesten

A Puskin mozi ma és holnap délután 14 órakor levetíti a Leviatán című orosz filmet.

Hogy, hogy nem.

Jó film. Kemény film. Olyan, mint egy ma játszódó Tanú, mínusz ártatlanság, mínusz humor. El tudjátok képzelni?

Bacsó Péter is próbálkozott folytatással, de beletört a bicska. Nevetni azon, ami most van, nem lehet. De megrendülni igen. A Leviatán című filmet azért érdemes megnézni, hogy megrendülj a korrupción. Hogy ne fásultan nézd, meg legyints rá, hanem érezd a saját bőrödön, milyen az.

A főszereplő Kolja egy egyszerű vállalkozó, aki egy festői szépségű tájon, a saját keze építette házban él családjával. Semmi idill: a környék rohad, a vízből félig elkorhadt hajók állnak ki, minden nyikorog, és omladozik. És persze Kolja nem boldog, hiszen senki sem az körülötte, mégis ez az együgyű főszereplő az idillikus hősünk. Nincs jobb.

Aztán megjelenik a polgármester. Kell neki a föld, amin Kolja háza van, elbontaná a francba az egészet. Egész jó úton halad, faarcú bírók eldarált paragrafusai mögé bújva már-már kitoloncolja Kolját az otthonából, amikor megjelenik a színen a testvér. Aki menő ügyvéd, Moszkvából. El tud intézni dolgokat. Egy ideig papírokkal, aztán zsarolással. Aztán megverik, pisztolyt tartanak a fejéhez, és akkor már nem annyira akarja az igazságot ő sem. Hazautazik.

Gyere velem Moszkvába - mondja a testvérének. Legyints rá ezekre, kezdj új életet. Egy ideig eljátszik a gondolattal Kolja, aztán rájön, hogy nincs hová menekülni. Moszkva nem megoldás, neki nem.

Az első poszt a helyről nagyjából egy éve jelent meg itt a blogon. Akkor Csaba azt írta, hogy a Déli pályaudvar nyitott aluljárójában megbújó kis hely miatt Buda 3:2-re leverte Pestet a jó halas helyekben. A Nemo, a Vörös Homár, és a Bubba’s állt szemben a thebigfish-sel és a Halkakassal.

Mostanra megváltozott a helyzet. Egyrészt Budának lett egy Ocean's 21-e, a Bubba’s pedig átköltözött Pestre.

3:3, ami még testvérek között is döntetlen.

Nem így tervezték. A Bubba’s tulajdonosai úgy akartak terjeszkedni, hogy közben a Délinél is megmaradnak, sőt ott is bővíteni akarták a standot. De, ahogy a Facebook oldalukon olvasható, akaratuk ellenére rakták ki őket, így csak a költözés maradt az akkor már épülő Corvin-sétányon található üzlethelyiségükbe. És noha egészen más a környezet, egész más a közönség, egyvalami az új helyen is változatlan:

autóval megközelíteni őket szinte lehetetlen.

Vagyis az evés utáni egészségügyi séta mindenképp adott, ha itt eszünk.

Itt volt a régi hely:

Itt az új:

Ezen a héten nyílt kiállítása Bruno Bourelnek a budapesti Francia Intézetben. A téma, februárhoz passzolva, a szerelmesek, az elkapott, megörökített csókok, romantika, házasság, erotika, 1989-től 2014-ig. Egy csokornyi pillanat a város történetéből, ahol láthatóan egymásra találnak a párok.

Bruno azon kevés emberek egyike, akik Franciaországból Magyarországra költöztek, hogy itt éljenek, dolgozzanak. Általában ha tőlünk nyugatról valaki Budapestre költözik, a magyar származású felesége, férje miatt teszi - én legalábbis így tapasztaltam, amikor expatokkal beszélgettem. Bruno nem, ő 1989-ben érkezett először a városba, és rögtön megszerette.

Ez lett a művészete témája.

Először felkérésre jött. Két francia fotós Budapestre, két magyar pedig Párizsba ment, hogy megörökítsék egymás szülővárosát, ahogy ők látják. Bruno aztán újra visszajött, és elhatározta, hogy kiad egy könyvet a városban elkapott pillanataiból. Ehhez azonban sok időt kellett itt töltenie, így elhatározta, hogy egy barátjával együtt ide költözik. A könyv végül megjelent, Fényrajzok Budapest címmel.

Tegnap versenyt hirdettünk a legjobb szombati, Valentin-napi programcsomag felkutatására. Titeket kértünk meg, hogy írjatok nekünk minél több tippet arra, hogy mit érdemes művelni Budapesten, ha romantikázásról van szó. Jöttek is tippek, a plazmaferezistől a Szentivánéjjelig.

Úgy volt, hogy megszavaztatjuk a legjobb pályamunkákat, de végül úgy döntöttünk, erre nem lesz szükség. Összesen öt darab tipp érkezett, így végül mindenki nyert. Szombaton tehát várjuk az alábbi levelek beküldőit egy-egy 11.000 forint értékű, páros belépő erejéig a Gellért fürdőben (a részleteket levélben küldöm nekik).

Zsu&Bandi:

Mi Valentin napon felkeressük a Sugar Shop-ot és a La Delizia üzletét, besütizünk, és utána a Csodák Palotájába megyünk a Valentin napi programsorozatra 17 órától :)

Nekünk ez az ideális, mert mindketten édesszájúak vagyunk, és a tudományt is szeretjük. Meg persze egymást... ;)