Olvasónk, Bence írt nekünk egy levelet, hogy az újpesti Andretti cukrászdát/pizzériát érdemes kipróbálni. "Kicsit mintha egy strandon lennél, vagy egy kikötőben... Na, de a lényeg: a fagyi! Isteni az összes!" - írta.

Strandon? Kikötőben? El sem tudtam képzelni, miről lehet szó, így hát autóba csaptam magam, és a Vácin kifelé haladva (1044 Budapest, Váci út 13. Újpest) megkerestem magamnak az Andretti üzletházat, egy igazi multifunkciós épületet. Ők ugyanis sütő-, kávégép-, fagylaltgép, fagylaltpult-forgalmazók, importőrök, a pizzasütés és a fagylaltárusítás csak bemutató jellegű. Hogy ezt tudják a gépek.

Ennek ellenére valamire ráérezhettek, mert egy átlag szerdai délután is eléggé tele volt a hely.

Nekem a kikötő vagy a strand helyett egy repülőgép-szerelő csarnok otthonossága ugrott be. Hatalmas egybefüggő belső tér, csupaüveg oldalsó falak, uszodaeffektus. Két pénztár, az egyiknél csak pizzát, a másiknál csak fagyit lehet kérni. A pizzák 1000 forintról indulnak, a fagyi 200 forint.

Kivéve, ha motorral jössz. Motorosoknak 200 forintért két gombóc jár. Ennek örömére még motoros felvonulást is szerveznek az Andretti elől minden évben.

Kedden mindenkire érvényes ez az akció, egyet fizet kettőt kap van a fagyikra. És azért egy százasért már régen kaptunk fagyit, még a Valdoccóban is 150 forint egy gombóc, pedig az is rekordalacsonynak számít, mondjuk az a belvárosban van.

Kértem mindegyikből: pizza, fagyi. Egyébként tényleg nem rosszak: a pizzafeltétek ugyan nem a legdrágább alapanyagokból lettek összeválogatva, és közelében sincs akár csak a budapesti top mezőnynek, mégis örömmel be lehet burkolni, kellemes cucc. A fagyik is elég jók, pár éve még akár az élvonalba tartozhattak volna, mára azonban már ezen a téren is elhúzott a gasztronómia.

A Szabadság tér környékén a helyek egyedi ütem szerint működnek. Reggel a munkába sietők beugranak valami reggeliért, aztán rohannak tovább. Délben elárasztják az étkezdéket az ebédelni vágyók hada a környező irodaházakból, a Nemzeti Bankból, aztán megint vissza mindenki. Négy után valószínűleg nagyobb ráfizetés nyitva maradni, mint bezárni.

Épp ezért dicséretes, ha találunk itt egy este is nyitva lévő helyet. A Bank3 ilyen.

A Bank3 egy palacsintázó. Tudom, különös névválasztás. Ennyi erővel a bankokat meg hívhatnánk Palacsinta6-nak vagy Krémes5-nek. Lehet, hogy nagyobb kedvvel járnánk oda.

Szóval egy palacsintázó, ahol az étlap nagyon-nagyon hosszú, és - nem hinnéd el - , de

tele van palacsintával!

Olyan kombinációban, amiket el sem hinnél. Vannak ugye az alap édes palacsinták, diós, mákos, kakaós, fahéjas, lekváros ésatöbbi. A tálalás szép, és a tészta nagyon jó: pont kellően vastag, puha, a borítása kissé keményebb, mintha roppanna. Mintha, csak mintha. Mondanom sem kell, rögtön a serpenyőből kerül a tányérodra. Ezekből egy adag 490-890 forint között mozog.

Van egy éledező tér Budapest központjában. Régen a legrosszabb hírű terek egyike volt, mára viszont egy ütött-kopott, életteli kis ékszerdoboz, ahol egymás mellé feszül, de amúgy jól elvan egymással a száz éves és a modern építészet. A Rákóczi téren minden megvan, amiért izgalmas Józsefváros: különös alakok osztoznak a medence körüli ülőhelyeken, noha az itteni emberekben láthatóan alig van valami közös. A kártyázó öregek, a babakocsis anyukák és a könyvet olvasó bölcsész mellett a kemény élettől elvetemült arcok és nagyon bizarr jelenségek is megtalálhatóak. Csak ki kell ülni, és figyelni.

Az első részben a helyi közönségdíjas éttermet, a Rákóczi tavernát néztük meg. Itt találkozik egymással a pizza, a rántott hús, a nyúlpaprikás és a velős pacal és persze a név: taverna. Egy olyan hely, ami változatlanul áll a tér sarkán, és mutatja, hogy milyennek kell lennie a józsefvárosi konyhának. Átmenti az értéket ebbe a megújult térbe, és itt ugyanúgy megállja a helyét, mint a korábbi állapotában.

Most pedig csak néhány lépést megyünk innen, a Csigába.

A Csiga egy kávézóval egybeöntött gasztropub, bárkvalitásokkal. És ha valaki csodálkozna, hogy mit keres itt egy ilyen, annak csak be kell ülni egy délután, hogy lássa: ez a hely ide született.

Nem is tudom, hol kezdjem. A hely dizájnja nem áll össze a fejedben egykönnyen, de ha megvan, akkor nem ereszted. Fafelületek, kovácsoltvas csigavonalak, és sok-sok ablak, amin beáramlik a napfény. És a növények: rengeteg cserepes virág, kaktusz meg hasonló van kitéve az ablakokban, hogy a fele fényt hasznosítsák, és oxigént termeljenek. A falon festmények, helyenként mérsékelten még izgalmasak is, a kortárs művészetnek nem is lehetne jobb otthont adni, mint egy józsefvárosi kávézót.

English version

Vasárnap vetítette a CNN Anthony Bourdain: Parts Unknown című utazós műsorának Budapestről szóló részét. A képre kattintva lehet megnézni:

Szerintem nagyon jól sikerült. Remek arányban adagolja a művészetet, a kultúrát, a gasztronómiát és a személyes sztorikon keresztül bemutatott történelmet. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején tapasztalható felvirágzást, aztán az első, majd a második világháború hatásait. Mindezt Zsigmond Vilmos szemüvegén keresztül, aki sokat mesél a személyes tapasztalatairól is.

A műsorvezető rögtön úgy indít, hogy megpróbálja kifejezni, mennyire szép is ez a város. Nehezen tudja kifejezni, végül a "building porn", vagyis épületpornó szót használja. A házakon keresztül érezni egy birodalmat, ami még mindig itt van - állítja Bourdain. Persze ebben az állításban ott rejtőzik az észrevétel, hogy látszólag már elment. A műsorvezető beszél arról is, hogy sok magyar művész, a kultúra egy jelentős szelete vándorolt ki, új otthont keresve, szinte érezzük a képernyőből áradó elmúlásszagot.

A Part Unknown-ban a műsorvezető jelenti az egyik minőséget: Anthony Bourdain nemcsak egy hatvan felé járó, világlátott, kivarrt öreg, hanem tanult séf is, így műsoraiban hála istennek minden tíz percre jut legalább három perc kajálás. Ezeket a helyeket látogatta meg:

Newyork kávéház - Itt Zilahy Péter íróval beszélgettek a kávéházi kultúráról, valamint feltették a nehéznek tűnő kérdést: miért egy ilyen helyen ittak az írók, ha egyszer nem volt pénzük? És miért kaptak hitelbe kávét? Kipróbálják az éttermet, a műsorban körülbelül itt, fél percre tűnik fel a fine dining. Ennyit kapott a gasztroforradalom, utána következnek a hardcore részek, amik az átlagos turistát nyilván jobban érdekelnek.

Pléhcsárda - Mi is jártunk itt, az iszonyú méretű rántott húsok földje ez, ahol senkit nem zavar, ha a tányérjáról lelóg a kaja, és hozzáér az asztalhoz. Előtte úgyis bőrén rakták a mérlegre, amiről csöpögött a zsír. Bourdain megkóstolja a csirkemájas-velős ragus palacsintát, valamint a rántott hússal is ismerkedik.

Belvárosi Disznótoros - Ide Máté Dániel viszi el az utazót, aki magára közgazdászként hivatkozik. Az újságíró és a Pénzügyminisztérium sajtó- és kommunikációs osztályának egykori vezetője nagy hentesrajongó, és meg is mutatja Bourdainnek, hol szoktak rendszeresen véres hurkát készíteni Budapesten.

Szeged, halászcsárda - Nem jöttem rá, melyik (olvasónk, Márta szerint az Öreg Kőrössy Halászcsárda), mindenesetre egy állítólag jó halászlevet esznek itt. Picit elidőzünk itt a történelmen, Zsigmond Vilmost felvillantja a háború előtti idők, majd egy pillanatra a kommunizmus romantikáját.

Bangó Margit főztje - A "magyar cigányzene Aretha Franklinje", ahogy a műsorban nevezik az énekesnőt, főz is a stábnak. Meg persze tolják a muzsikát.

Szóval érdekes lett a műsor, és annak ellenére tűnik hihetetlen izgalmasnak a város, hogy télen forgattak. Én egy kicsit nagyobb hangsúlyt helyeztem volna arra, hogy megismerkedjek a Pléhcsárda és a Newyork étterme között tátongó világ gasztronómiai feltérképezésével, és bejutottam volna néhány olyan ajtó mögé, ahol váratlan szépségekbe lehet belefutni, de a műsor láthatóan olyan egyensúlyra törekedett, ahol a szélsőségek formálják ki a középpontot. Romos udvar - aranycsillogás. Fine dining - fritőz.

Mindegy, jó lett ez így, megint számíthatunk egy jó adag látogatóra, Európa egyik legizgalmasabb városában.

English version

225 éve, hogy Dr. Zwack a császári udvar orvosaként első alkalommal kínálta Unicummal II. József Habsburg uralkodót. Ennek örömére a család felkérte a Bupap történész túravezetőit, hogy közösen állítsanak össze egy útvonalat. Egy olyan sétát, amin bárki megnézheti, hol nőtt fel Zwack Péter, hol vitték el a családot majdnem a nyilasok, és hogy mi mentette meg végül őket a haláltól. Ezen a túrán vettünk részt mi is a család felkérésére.

Képzelhetitek, mi volt a próbatúrán, ahol Zwack Péter gyermekeinek - köztük Sándornak, akiért megőrülnek a női újságírók, annyira akarnak vele interjúzni - próbálta előadni a túravezető a betanult szöveget. Inkább csak moderátor szerepet látott el, a családtagokból pedig folyt a történelem, sztorik a szülőkről, nagyszülőkről, dédszülőkről, egy hatalmas befolyású család tündökléséről, majdnem bukásáról, majd a rendszerváltást követő felvirágzásáról.

Noha a család csak a próbaúton volt jelen, mégis nagyon közel kerülünk hozzájuk a (helyenként busszal könnyített) sétán. Kezdjük mindjárt ott, hogy az utolsó szobáig bejárhatjuk azt az elsőre, az utcáról kicsinek tűnő, valójában labirintusszerű házat az Úri utca 45. szám alatt, amiben Zwack Péter felnőtt. Ez volt az aranykor: 1927 és 1948 között lakott itt a család ezen ága (a többi sem volt persze messze), az összes nagy arisztokratával egy utcában. Szomszéd volt gróf Széchenyi Zsigmond, a Hatvani-Hirsch házaspár és a Belügyminisztérium, hogy mást ne mondjak.

A túrán végignéztük, merre járt Péter iskolába (gyalog le a Széll Kálmán térre, 61-es villamossal a Feneketlen tó felé), és hogy hol kapott "jutalom Dobos tortát", ha jó jegyet hozott haza.

Szóba kerül a család egy másik híres tagja, a férjfaló Mici néni, akibe Ady annyira belezúgott néhány évre, hogy Milytta-versek néven egész versciklust írt hozzá.

Apropó, Mici néni. Neki a Gellért-hegyen volt háza, ami jól jött, amikor a család úgy döntött, meg kell húzniuk magukat. Ahogy akkor ők, mi is elhagyjuk az Úri utcát, és átbuszozunk Mici néni házához, az akkori svéd nagykövetség épülete mellé.