Újra napirendre került a gödöllői HÉV és a 2-es metróvonal összekötése az Örs vezér terénél a nol.hu cikke szerint. Aminek személy szerint én nagyon drukkolok, de ettől függetlenül is az egyik legjobb projekt, amit 2020-ig tervezett elvégezni a BKK, még 2012-ben. Ez lenne a rendszerváltás óta az első normális reakció az 1989 környékén beindult, aztán 2007-ben belassult agglomerációs kiköltözési hullámra. Hogy az emberek felszálljanak a várostól 40 kilométerre a vonatra, kinyissanak egy könyvet, és amikor becsukják, már a Deák téren nézzenek ki az ablakon.

Ez lenne az ideális. De sajnos már nem ez az összekötés célja: ahogy kiveszem a cikkből, továbbra is át kell majd szállni a HÉV-ről a metróra. Csak épp egy kényelmesebb módon, egy kéregállomásban lehetne ezt megtenni, egy közös peronon keresztül.

Az Örs vezér terén jelenleg egy seregnyi ember sétál át ötpercenként a metró végállomásáról a HÉV vagy más buszjáratok felé. Lemennek a föld alá, átmennek az út alatt, kijönnek a föld alól, és várják a HÉV-et. Onnan irány Rákosfalva, Mátyásföld, Cinkota, majd Budapesten kívül Kistarcsa, Kerepes, majd Gödöllő. Rengeteg emberről van szó, akik ezt az utat járják be nap mint nap, és még sokkal többről, akik nem szállnak fel, mert ez egész egyszerűen nem kényelmes.

A HÉV ráadásul lassú, a rossz állapotban lévő vonal nem teszi lehetővé, hogy a mostaninál nagyobb sebességgel közlekedjenek a járatok. Ez azt jelenti, hogy Gödöllő - Örs vezér tere HÉV-vel 45 perc, innen az átszállás és a metróra várás még 5-10 perc, további 15, amíg beér az ember a belvárosba. Ez összesen 65-70 perc.

Lássuk, mi az alternatíva: autóval az ember elvileg 35 perc alatt bent lehet az M3-ason, ami azért is nagyobb csábítás most, mert a megyei matricával Gödöllőtől már sokkal olcsóbban lehet bejutni, egész évben. A 3-as főúton ugyanez 49 perc, ha nincs nagy forgalom. 

Viszont itt épp a csúcsidőket érdemes vizsgálni. A 3-as főút menetideje autóval ekkor már simán a HÉV-metró páros idejét hozza, az M3-ason pedig, a Szerencs utcai - zseniális - lámpa miatt a város határáig is állhat a sor. Itt is egy órához közelítünk.

A mostani felmérések szerint a menetidő 15 perccel rövidülne az összeköttetés következményeként. Tehát beúsznánk egy óra alá, mondjuk 50-55 perc körül csúcsidőben is letudjuk a Gödöllő-Deák teret. Teljesen biztos, hogy ezzel időt spórolnánk meg az autóhoz képest, aminek egyenes következménye, hogy nagyon vonzóvá tenné ezt a bejutást nemcsak a vonal mellett közvetlenül megtalálható kerületek, városok lakóinak, de Mogyoródról is ezt választanák inkább sokan a reggeli bizonytalan autózás helyett.

Más kérdés, hogy az így lecsökkent autós forgalom mennyire szívná vissza az utakra az autósokat, de szerintem szépen beállna egy egyensúly. 

A projekt megvalósítása bruttó 306 milliárd forintot emésztene fel, ami egy nettó 60 milliárdos járműtendert is magában foglalna. Ahogy a nol.hu-n olvasható, új hibrid – metróként és vonatként is közlekedni képes – hatvan méter hosszú, egyterű járműveket kell beszerezni, összesen 48 darab szerelvényt.  Az Örs vezér terét átépítenék, új autóbusz-végállomás épülne a kőbányai oldalon, a meglévő HÉV- és zuglói oldali autóbusz-végállomás megszűnne. Az M31-es autópálya és Gödöllő közötti szakaszon teljesen új nyomvonalon haladna a gyorsvasút: helyet cserélne a HÉV és a 3. számú főút.

A Fővárosi Közgyűlés jövő héten szavazza meg a tervet, aminek elkészült a megvalósíthatósági tanulmánya is. Mindenképpen javítja a helyzetet ez a megoldás, és látható, hogy jócskán lecsökkentheti az autósforgalmat, én azonban sajnálom, hogy továbbra is lesz egy "határ" az Örsön. Annyira menő lett volna egy simán csak földalattivá váló elővárosi vasút.

update: máshol egyértelműbben utalnak arra, hogy a a közlekedési folyosó a Déli pályaudvar és Gödöllő között folytonos, megszakítás nélküli lenne. Ugyanakkor sok változatot elemeznek jelenleg is, a végleges sapkalengetésig várjuk meg a jövő heti döntést

Nemrég ellátogattam a Szegedi Halászcsárdába, ahol remek halászlevet ettem. Mit gondoltok, mi volt a logikus lépés ezek után? Hová kellett feltétlenül ellátogatnom a Szegedi Halászcsárda után?

Így van, a Bajai Halászcsárdába.

Rögtön itt  leszögezném: az Egy nap a városban blog túlnyomórészt olyan helyekkel foglalkozik, amik kiemelkedőek, és ahová érdemes elmenni. Kisebb részt azonban olyan jelenségekre, helyekre hívjuk fel a figyelmet, amik nem a minőségük, hanem egyéb tulajdonságaik miatt érdemesek arra, hogy pillanatfelvételt készítsünk róluk. Az elmarasztalás azonban sosem öncélú, mindig van benne javító szándék, vagy szórakoztatás.

A most következő események pedig megtörténtek, logikai összekapcsolásuk a legnagyobb magyar tó múltjával azonban kizárólag a fantázia szüleménye. A Balaton környéke 2015-ben már egyre kevésbé emlékeztet ezekre az élményekre.

Meleg van. Nemrég még remegett az aszfalt teteje, de már lassan besötétedik minden, húzva maga után a lehűlést. Egy ABC fényei világítják be az utat a sarkon, az ajtaját sűrűn nyitogatják még ilyenkor. Egy pillanatra visszarepülök az időben, és látom, ahogy zacskós tejet, és a bolti gépeken frissen őrölt kávét visznek sorban, ki az ajtón, a nénik. Ha ezek nem is, de parizer azért biztosan lapul a kosarakban.

Balról vonatkattogás hallatszik, beáll az állomásra a szerelvény. A sínek mögött csak elképzelem a Balatont. Valójában csak a Szépkilátás cukrászda van ott, az előtérben pedig nem vonat kattog, hanem a fogaskerekű, ahogy beáll a Svábhegy megállóba.

De akkor miért érzem magam mégis a Balatonon, a rendszerváltás környékén? 

Rájövök: az étterem miatt, ahol ülök.

A Bajai Halászcsárda nosztalgikus érzéseket kelt bennem. A tágas, fás udvarral, ahol alig ülnek páran. A szintetizátorossal és a hegedűssel, akik együtt húzzák a senkinek. Mi is arrébb ültünk, hogy ne zavarjanak minket a lakodalmassal. A gyerekek élvezik a sarokba állított hintát, nekik nagy élmény a hely. A többiek meg úgy elvannak. Itt legalább nincs olyan meleg.

A pincérünk egy húsz év körüli fiatal, akinek az összes arcizma arról árulkodik, hogy nem akar itt lenni. Zavarba ejti minden kérdésem, próbál segíteni, de ritkán tud. Két napja vagyok itt - mondja. Azért beszalad a konyhára, megkérdezni ezt-azt, és visszasiet a kapott válaszokkal. Néha fújtat maga elé, mint aki mindjárt lecsapja a földre a tálcát, és hazamegy. Nem miattunk, csak egyszerűen neki ez nem fekszik.

Bajai halászlevet kérünk filézett pontyból, és a pincér ajánlása alapján egy mandulás fogasfilét mangó kompóttal, házi burgonya tempurával. Nem olcsó a hely, a leves 1990, a főételem 3490 forint. De hát mégiscsak a Balatonon Svábhegyen vagyunk.

A Törley budafoki pezsgőpincészete pénzt nem sajnálva összehozott egy nagyon drága és nagyon menő múzeumot, ahová meghívtak minket is. Június 20-án, szombaton ugyanis koncertekkel, tárlatvezetéssel és a pincészet pezsgőinek kóstoltatásával várnak mindenkit délutántól. Nekünk lehetőségünk volt az esemény előtt végigjárni a látnivalókat.

Azoknak, akik csak szupermarketben vásárolnak pezsgőt, a Törley leginkább a nagy készletekben felhalmozott tankpezsgőket jelenti, amit születésnapra vagy szilveszterkor felbontunk. El is felejtjük, hogy a Törley nagyon jó minőségű, champagne-i eljárással készült, tradicionális pezsgőket is készít, sőt. Amikor megalapították a vállalatot 1880-ban, csak ilyen italt készítettek, mégpedig champagne-i szőlőből.

Kevesen tudják, de Reimsben, a pezsgő francia fővárosában jött létre ugyanis a Törley.

A Törley budafoki üzemében, egy fantaszikusan berendezett pincében szembesülhetünk ezzel, valamit a cég múltjának egyéb érdekes részleteivel, mielőtt bejutunk a pezsgőspincébe, ahol magunk is meggyőződhetünk arról, amire korábban nem is gondoltunk volna:

a Törley alkalmazza a kézműves technológiát is a pezsgőkészítésnél.

Minden úgy megy, mint Champagne-ban, csak épp a bor nagyrészt Etyekről, és nem Champagne-ból jön. Miután végignéztük a múzeumot és a pincét, egy kicsit máshogy nézünk majd egy Törley palackra.

A pincerendszerbe egészen elképesztő módon gyűrtek bele egy hatalmas, több méter átmérőjű palackot, dugót és egy pezsgőspoharat, vaskos fémlapokból. Ez maga a múzeum rész, ami simán elmenne egy sci-fi forgatási helyszínének.

Szóval itt megtudhatunk mindent a magyar pezsgő, azon belül is Törley történetéről. Kezdve azzal, ahogyan Reimsben a felvásárolt nyerspezsgőt készre kezelve, saját neve alatt hozta forgalomba Törley József, mígnem hazatérve megalapította Budafokon a gyárát, sok más versenytárssal együtt. 1880-tól 1900-ig összesen hat pezsgőgyár épült itt. Ekkor nagyban épült a mai Budapest: miután kitermelték a kőzetet a rakpartok és a Parlament építéséhez, rájöttek, hogy a vájatokat szuperül lehetne használni pezsgőpincészetnek, könnyű lenne belőlük a champagne-iakhoz hasonló pincéket kialakítani.

Törley Józsefnek egy nagy riválisa volt a hazai piacon: az az ember, akit ő hívott meg Budafokra Franciaországból, hogy segítsen neki pezsgőt készíteni. Loius Francois-val nem sokáig dolgoztak együtt, hamarosan szétváltak útjaik, mígnem a francia a legkeményebb versenytárssá nőtte ki magát. A Francois pezsgők ma már a Törley termékcsalád részeként vannak jelen a piacon, felvásárolta a nevet a vállalat, miután a második világháborúban szétbombázták a konkurencia gyárát. Pech.

Egy csomó korabeli palackot (Törley, Francios, vagy a közelmúltból Hungária), díjat, poharat lehet megnézni a múzeumban, valamint rengetegféle számolócédulát: a pincér a kávéházakban ezekre összesítette a fogyasztást, ezeken látta a vendég, mennyit kell fizetni. Ügyes reklám, és mennyivel több értelme van, mint a szórólapnak.

1910-ben több mint kétmillió palack futott ki öt kontinensre, európai lerakatokkal rendelkezett a Törley, mígnem a világválság hatására, 1929-30-ban már csak alig 200 ezer palack került ki forgalomba. Aztán a harmincas évektől megint dübörgött a pezsgőbiznisz, az államosítás évei után,a szocialista időszak lezárásaként pedig német szakmai befektető tulajdonába került a vállalat, aki nagy beruházásokat indított - részben uniós forrásokból.

Ma már olyan helyeken is találkozunk rajongókkal, ahol nem is számítanánk rá. Kanadában a fekete címkés Hungária egyenesen piacvezető, Észtországban pedig az egy főre jutó Törley-fogyasztás magasabb, mint Magyarországon, vagy bárhol a világban. Sőt, Törley Nigeria néven egy független Facebook-oldal is elindult nemrég.

Ahogy átsétálunk a pezsgőpincébe, megpillantjuk a Törley-villát, ami a pincészet fölé tornyosul. Meglepő látni itt egy Loire-menti kastélyt, főleg annak tudatában, hogy ez már nem a család tulajdona. Az államosítás áldozata lett, és utána sem került vissza. Ma ez a legjobb szögben készíthető fotó róla, fentről, a Törley tér irányából hiába próbálunk bejutni, a Sugárbiológiai Intézet és más egészségügyi szervezetek találhatóak meg odafent, magas és masszív falakkal körbebástyázva.

A pincébe érve meglátjuk a legjobb minőségű, tradicionális eljárással készített pezsgőket, amik sok esetben már évek óta várnak a piacra dobásra.

Hogy mi a palackok története? Na, ez az igazi kézművesség.

Először is előkészítik a korán, technológiai érettség fázisában leszedett szőlőből készült (tirage likőrrel dúsított) töltőbort, aminek nagyon fontos tulajdonsága, hogy éppen 24 gramm per liter cukrot tartalmaz (minden 4 gramm cukorból lesz ugyanis egy atmoszféra nyomás, és itt a palackokban 6 atmoszféra feszül), majd ezt egy söröskupakra hasonlító koronazárral lezárják. Ezeket ún. máglyába helyezik el, itt 24-36 hónapot tölt a palack, ez idő alatt a bevitt speciális élesztő megzabálja a cukrot, majd saját magát is egy autolízises folyamat eredményeként. Az elhalt élesztő seprőként kicsapódik a palack aljára.

A máglyákból félévente kiveszik a palackokat, felrázzák, hogy a seprő átadja az ízt a pezsgőnek, majd visszamáglyázzák, ügyelve arra, hogy ezúttal más sorrendben legyenek a palackok. Ezután rázóállványra kerülnek, amiknek a feladata, hogy dugóra rázzák a seprőt. A rázómester kézzel megy végig, rázogatja, majd egynyolcad fordulattal elfordítva visszahelyezi a palackot. Nyolc nap alatt nyolcszor megrázza, fordítja, majd magasabb dőlésbe állítja a rázóállványt. Egy hónapig tart, amíg eltávolíthatóvá válik a palack szájánál a seprő, ezután jöhet a degorzsálás (lefagyasztják a palack száját, majd eltávolítják a seprős jégdugót), majd az elfolyt mennyiség pótlása expedíciós likőrrel. Kivéve a nyerspezsgőnél, ahol nincs visszatöltés, csak az évek alatt a palackban kialakult ízeket érezzük.

Mindezt bárki megnézheti előre bejelentkezett időpontban, kóstolóval megspékelve, vagy most szombaton, egy sima Múzeumok Éjszakája karszalaggal. Délután egy órától indul itt az udvaron a műsor, zenei téren jazz felé mozdulnak, italok terén pedig természetesen pezsgőzés lesz megállás nélkül. Az Eastwing Group után Tompos Kátya, majd a Szulák Andrea-Cseke Gábor duó lép fel, poharaznak mindenféle Törley pezsgőt késő estig.

Részletek itt.

Az épület és a bejutás akadálymentes, kerekesszékkel is bátran lehet jönni.

Törley múzeum
Cím: Budapest, 1221 Anna utca 5-7.
Telefon: +36-1-229-2300
e-mail: muzeum@torley.hu

Disclaimer: a Törley az Egy nap a városban blog hirdetője.

A Menekültek Világnapja június 20-ra esik, ennek kapcsán pedig holnaptól az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala tök jó kis plakátkampányt indít. Négy menekültet mutatnak be, akik szeretik Magyarországot, itt dolgoznak, és akiknek a sorsát megismerve kicsit máshogy tekintünk saját magunkra is. 

Az egyik plakáton Begum Ali szerepel:

Napokon belül tehát ő lesz az egyik leghíresebb menekült.

És főz. Az Akácfa utcában, nem messze a szintén bangladesi konyhát kínáló Bangla büfétől. Igen, Budapest egy olyan város, ahol egy utcában két bangladesi kajálda is van. Ehhez mit szóltok?

Az ENSZ a plakátkampány kapcsán pedig meghívott egy rakás újságírót az étterembe, hogy megismerhessük a család történetét, és megkóstolhassuk a főztjüket. Mindkettőre azt mondom: hű.

A most 41 éves Begum Ali 20 éve menekültként járja a világot, miután a falujukban egyre több családtagjukat ölték meg. A fél életét azzal töltötte, hogy országról országra járt, és próbált új otthont találni magának, és a gyerekeinek, akik már Pakisztánban születtek. El sem tudom képzelni azt, ahogyan a gyerekeiddel gyalog próbálsz átjutni a határokon, erdőben alszol, aztán mindig elkapnak a rendőrök, és visszatoloncolnak az előző országba. A gyerekek, Ferdous, Lutfa és Kalam ma már szintén a budapesti étteremben dolgoznak, amíg anyu főz, ők kiszolgálják a vendégeket.

Kalam például öt nyelven beszél, hiszen az anyanyelvén kívül ismeri az őket átmenetileg befogadó, majd őket kitaszító országok nyelvét: Pakisztán után Irán, Törökország, Görögország jött. Kilenc évig éltek Athénban, így Kalam és Lutfa péládul a mai napig görögül beszél egymással. Hét hónapig tanulta a magyart, mutatom az eredményt:

Elképesztő.

Igazi túlélők. Nyitottak, kedvesek, és képesek mosolyogni, de a szemük még mindig riadt. Mennek előre, dolgoznak, építik magukat, de látszik: nem nyugodtak meg teljesen. Ha gyerekként az egész életedben kirúgják alólad a talajt, vagy ha anyaként évekig kell menekülttáborban élned, nem sok minden van, amire nem készülsz fel. De még mindig jobb, mintha otthon elvágnák a torkodat, úgyhogy menni kell. Nincs más választás.

Begum Ali főztje annak ellenére kiváló, hogy nem képzett szakács. Ezzel kezdett foglalkozni itt, nagyon okosan, hiszen Budapesten egy ismeretlen ország ízeivel sokakat be lehet most csalni az utcáról. Zseniális a chapati és a parata, amihez a marhahúsos, halas, csirkés vagy épp csicseriborsós curryk nagyon jól csúsznak. A rizzsel is nagyon jól bánnak a konyhán, a biryanijuk szintén kiváló. De mondhatnám a zöldséges samosát is, ahogy a kívül keménynek tűnő, de ráharapva vajpuha tészta beleengedi a szánkba a finom tölteléket. Mindezt természetesen egy jó kis mango lassival a legjobb leöblíteni.

Ha szeretitek az indiai konyhát, ezt is szeretni fogjátok. Aki tudja, próbálja ki őket, segítsünk nekik, hogy el tudják végre kezdeni az életüket úgy, ahogy azt egy ember megérdemli. És próbáljuk ne szégyenkezni azok miatt az óriásplakátok miatt, amik ezzel párhuzamosan futnak, a mi forintjainkból finanszírozva.

Begum All Modina étterem
Cím: Budapest 1073, Akácfa utca 57.
Nyitva: H-V 11:00 - 00:00

A tulajdonos öltönyben siet elém, amikor megállok a bejárat előtt egy Bubi bicajjal. Hadd segítsek, mondja, és segít becipelni a kerékpárt az ajtón belülre, a nem is olyan olcsó parkettára.

Én nem is tudom, csak be akartam nézni, mondom, aztán meglátom a tortákat, és nem bírok elszakadni. Gyönyörűek.

Ettől persze még nem lesz trendi egy cukrászda, a sarkon Karcsi bá is besegíti a bicajt az üzletbe, ha olyanja van, igaz, hogy nem cukrászdát üzemeltet, hanem kocsmát. De itt a trendiség egyéb fokozhatatlan ismérveivel állunk szemben:

• az édességek gluténmentesek
• az édességek tejmentesek
• az édességek tojásmentesek
• az édességek nyersek, nem sütötték őket
• az alapanyagok ökogazdaságból származnak
• az édességek nagyon drágák, egy szelet torta jellemzően 800-1000 forint.
• mindezek ellenére az édességek JÓK
• a sarokban lóg egy farönk két kötélen, amire le lehet ülni, és nagyon kényelmetlennek látszik, és emiatt senki nem ül rá
• vannak raklapból készített ülőalkalmatosságok is

Voltam már néhány ilyen helyen, és alapvetően nincs kimondottan jó véleményem azokról a kajákról, amikből kihagyják az élet sava-borsát, aztán várják, hogy ugyanolyan élményt adjon, mint egy tejszíntől és cukortól csöpögő cucc. De az itteni édességek tényleg nagyon jók, noha valóban nem nagyon édesek (datolyával és hasonlókkal édesítenek), és nem is hasonlít az ízük arra, amit elképzelsz, amikor rájuk nézel.

Kaland. Intenzív ízek, de súlytalanul, a cukorfüggőség táplálása nélkül.

Az egyik kedvencem így nyáron a kakaó, amibe szintén nincs tej és cukor, viszont van sok mandula (abból van az a fehér lé, amit a színe miatt tejnek neveznek). Nagyon jó, hideg, frissítő, és az emésztést pedig nem keveri úgy meg, mint a bocilé.

Van a chia magból készült puding, ami vagy annyira egészséges, vagy annyira jó biznisz, hogy külön weboldalak és üzletek épülnek erre az alapanyagra. Esetleg mindkettő igaz. Nekem mindenesetre ízlett a poharas édesség.

Ja, és menő még a bolt attól, hogy a központban, a Gozsdu udvar bejáratától egy percre van. És hogy egyáltalán nem néztek furcsán, amikor ÁFA-s számlát kértem, láthatóan csináltak már ilyet máskor is.

Naspolya Nassolda
Cím: 1061 Budapest, Káldy Gyula u. 7.
Nyitva: minden nap 10:00 - 20:00