Atilláról már írtunk, ő készítette azt a szuper ikerlakást a belvárosban nevetséges ötvenvalahány négyzetméterből.
Igen, két lakást, ötvenvalahány négyzetméterből.
Atilla azóta is óriási ötletességgel alakítja át a kis, szűkös tereket szellős otthonokká, tagja az Én menő lakásom csapatának is, ahol különféle stílusban alkotó belsőépítészek tesznek csodát a budapesti lakásokkal.
Na most akkor képzelhetitek, mi történik, amikor megkap egy 24 négyzetméteres teret, hogy kedvére játsszon vele. Na jó, nem kedvére, mert megrendelői oldalon elvárás volt, hogy a lakás alkalmas legyen a kiadásra, és a tulajdonos azt is szerette volna, ha minél több visszaköszön a hotelekben megszokott kényelemből és funkcióból.
A kiindulási alap elég problémás volt:
A végeredmény viszont olyan lett, mint egy extrém módon ötletes és szerethető hotelszoba.
Mindennek az alapja a praktikum, a bútorokat és a falakat úgy mérték ki, hogy több vendégnek is jusson hely, a lámpák kialakításánál figyelembe vették, hogy valaki itt majd dolgozni akar, más meg inkább bujálkodni, az asztalt úgy helyezték el, hogy közel legyen a konyhához, de a tévére is rá lehessen látni, ha valaki laptopon dolgozna rajta.
És vannak titkos trükkök is, például az álmennyezet, ami lehetővé tette, hogy számos, a vendéget nem érdeklő gépészetet úgy lehessen elrejteni, hogy az ne foglaljon helyet a lakásból. Nézzük csak meg a fürdőt, ami tágasnak tűnik, nagyok a terek, de ez annak is köszönhető, hogy a bojler a mennyezet fölött van és nem foglal helyet szemmagasságban.
De hasonló példákkal tele van a lakás, nagyon sokszor egy váratlanul felbukkanó és elbonthatatlan közmű határozta meg a belsőépítészet irányát és adott funkciót egy elsőre komolyabb szerep nélküli falnak (lett például fogasfülke egy gázcső miatt, stb.). És persze folyamatosan odafigyeltek a térérzet növelésére is, erre szolgál például az ajtóval szemben elhelyezett tükör, amitől belépéskor világosnak érzed a földszinti, tehát alapvetően sötét lakást, máskor meg a ritmus kapott nagy szerepet, például az összeillő tapéta és ágytakaró megtalálásában (illetve legyártatásában).
A végeredmény: tökéletesen rá lehet ismerni Atilla stílusára, aminek köszönhetően pont annyival lett személyesebb a lakás egy hotelszobánál, hogy attól szerethető legyen, de a projekt semmit sem vesztett a praktikumból. Mindezt négymillió forintból hozták ki, tokkal-vonóval.
Ha te is szeretnél átverések nélkül, a legmegbízhatóbb, tehetséges stáb segítségével menő lakást magadnak úgy, hogy nem merülnek fel felesleges költségek, nézd meg az Én menő lakásom projektet, ahol közvetlenül is elérheted a legmegbízhatóbb kivitelezőket és legötletesebb belsőépítészeket. Atillát is. És megnézheted az esettanulmányokat is, ami alapján nagyjából kiszámíthatod, hogy mennyibe kerülne neked a felújítás.
És ha neked is menő lakásod van, alig várjuk, hogy a sorozatunkban bemutathassuk. Küldj levelet erre a mailcímre, és felvesszük veled a kapcsolatot.
