Akkora nyaralási szezon van, hogy mi sem tudunk nagyon másról beszélni, mint az utazásról, ott van ugye az Egy nap… videós sorozatunk, amelyikben a héten épp Párizst mutattuk be (felkészül: Madrid):
Most meg itt van ez az Ausztria.
Néhány évvel ezelőtt, amikor még meg sem született a lányom, egy szakmai úton jártam a környéken és akkor bekattant, hogy Ausztria, meg Németország a legjobb családi nyaralós úticél ever. Minden rendezett, mindenhol vannak játszóterek, szórakozási lehetőségek, viszonylag kicsi az esély arra, hogy egy sikátorban megkéselnek és elveszik a szerveidet, és egyébként is úgy tűnik, hogy a világnak ez a része tökéletes boldogcsaládfixációban szenved, ahol a gyermekek a szüleikkel kézen fogva énekelnek a hegyek közt.
Igen, tökre így él a fejemben Ausztria:
És ha már a Muzsika hangjai, kezdjük a túrát Salzburggal.
A Hotel Neutorban szálltunk meg, ami nem egy extrém módon jó szálloda, de tökéletesen elfogadható, éjszakánként 30 ezer forintba kerül, ami ebben a városban normális ár, és konkrétan egyetlen alagútnyi távolságra van a belvárostól. A történelmi rész gyalog is simán bejárható, de ha elfáradnál, elég jó a tömegközlekedés a környéken, és ha veszel egy Salzburg kártyát, szinte minden járműre ingyen felszállhatsz.
A kártya egyébként is nagyon ajánlott: felnőtteknek 24–32-37 euróba kerül attól függően, hogy 24-48-72 órára váltod ki, gyerekeknek féláron megy a projekt (15 éves korig!), és nemcsak a tömegközlekedés lesz ingyen a városhatárig, de még a legtöbb látványosságért sem kell fizetned. És ez olyan sztárhelyszínekre is értendő, mint a libegő, vagy a fogaskerekű, vagy a vár, vagy az állatkert, pedig ezek külön-külön is 10-12 euróba kerülnek. Szóval ha csak két dolgot nézel meg naponta, már visszajön a befektetés, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy szabadon felszállhatsz bármilyen buszra, és hogy sehol sem kell sorban állnod. A kártya tehát kötelező.
Ha a zsebedben van, már akadály nélkül jutsz el a várba, ahonnan őrületes kilátás nyílik a környékre:
A jegy jó Hellbrunnba is, Markus Sittikus von Hohenems nyári rezidenciájára (Salzburgot évszázadokon keresztül választott egyházi-világi-vezetők irányították), ahol a csintalan érsekfejedelem minden falba, székbe és szoborba vízcsöveket vezetett, hogy vendégeit váratlanul lespriccelve röhögje halálra magát a humor nagyágyúja (a turistákkal ma ugyanezt játsszák):
A kártyával bemehetsz az állatkertbe is, ami egy meredek hegyoldalba épült, szóval a kerítés nagy része természetes, amitől szenzációs hangulata lesz a helynek:
De megteheted azt is, hogy céltalanul csavarogsz a valószerűtlenül gyönyörű városban, ahol gyanúsan tiszták a házak és gyanúsan zöld a fű. Utóbbira magyarázatot is kaptunk: Salzburg egyike a világ tíz legcsapadékosabb városának, és bár az esők többsége nem zavaró, nyaranta inkább csak szitáló, azért érdemes esőkabátot vinni.
Ha nem szakad, amire ilyenkor azért elég jó esély van, okvetlenül nézd meg a várhoz vezető fogaskerekű lábánál található vízimalmot, ahol évszázados módszer alapján készítik a mazsolás péksüteményt, és mellette a temetőt, ami varázslatosan szép. Itt fekszik az az amerikai parancsnok is, aki a második világháború lezárása után irányította a várost, és aki komoly energiákat ölt Salzburg újjáépítésébe, majd amikor odahaza az aranyvonat kifosztása miatt kicsit szalonképtelenné vált, visszajött Ausztriába, ahol mindenki örült neki, szóval relaxált körülmények közt élhette le élete hátralévő részét.
A városban teljesen korrekt éttermek vannak elfogadható áron, a rántott hús átlagosan 3,5 ezer forintba kerül, két főre mindennel együtt általában 12-14 ezer forintot érdemes számolni, de déli menüt már 6-7 euróért kapsz és azzal is bőségesen jól lehet lakni:
És persze meg kell kóstolni a Mozart golyót is, ami egyedül itt igazi az egész világon!
Salzburg után északnak indultunk, két napot Németországban töltöttünk, ahol Passauban és Regensburgban pihengettünk. Ezekről a helyekről korábban már készítettem egy videót, abban benne volt minden okosság:
Lényeg, hogy mindkét város félelmetesen szerethető hely, akkora nyugalomban tudsz itt eltölteni néhány napot, mint kevés helyen a világban. Minden park gyönyörű, minden rendezett, minden szabály egyértelmű és kötelezően betartott, ami persze egy hét után valószínűleg elviselhetetlen viszketést okozna, de a néhány napos családi nyaraláson tulajdonképpen az a legfontosabb, hogy tudd, amit elterveztél, az majd úgy is alakul. És itt úgy alakul.
Passauban itt ettünk, az ár a térségben szokásos 45 euró két és fél főre, ha ide benéztek, okvetlenül kóstoljátok meg a schwabentöple-t, ami egy tök jó sajtkrémes-gombás szószban úszó sertés, de ebben az árkategóriában a környéken ugyanúgy nem lehet túl nagyot tévedni, mint nyerni: tisztességes, ehető ételeket adnak, elég jó adagokkal. Egyébként a Hotel Garni Herdegenben szálltunk meg, aminek a legnagyobb előnye az elhelyezkedése volt (belváros), ezenkívül viszont elég átlagos hely éjszakánként 42 ezer forintért, ami megdöbbentő módon még olcsónak is számít a környéken. Ja, a német szállások iszonyatosan drágák. És szórványosan jégeső várható.
Rerensburg szintén szenzációs város, kicsit kevesebb folyóval, mint Passau, viszont az az egy pont a Duna, amin itt van a legrégebbi kőhíd valaha. A híd lábánál vidám kifőzde, ez a világ egyik első gyorsétterme, ahol évszázadok óta adják a grillen sült kolbászokat zsemlében, de célszerűbb leülni és kikérni egy 10-es adagot (15 euró), sok káposztával, ez már két főnek is elég lehet.
A város erőssége a sok megmaradt középkori épület: Németországban ezeket jellemzően lebombázták a második világháborúban, de Regensburgban minden szépen megmaradt, remek móka a hatalmas falak, gótikus ablakok és masszív tornyok közt sétálgatni teljes relaxációban, ahol még az elmúlt évtizedekben épült házak is tök jól illeszkednek az eredeti környezetbe.
Regensburg után visszakanyarodtunk Ausztriába, következett az út leghangulatosabb része, elindultunk a hegyek közé. Menet közben Bad Ischlben beültünk pizzázni, de ha nem vagy éhes, akkor is érdemes csatangolnod egyet a hangulatos fürdővárosban, az igazi rajság viszont az út végén várt minket, Gosauban, hatalmas hegyek, meg kecskék, meg tehenek meg egyéb alpesi izék között:
Itt egy parasztház alsó szintjét vettük ki, ami a túra legkellemesebb szállása volt, éjszakánként 27 ezerből több szobát és szenzációs kilátást kaptunk, karnyújtásnyira a túraútvonalaktól és a szabadon bóklászó haszonállatoktól.
Ausztriának ezen a részén úgy érzed magad, mintha beleesnél egy képeslapba, ahonnan nincs kiút, minden olyan szép, békés és rendezett, hogy egy idő után azt hiszed, számítógéppel generálták le a tájat, mázli, hogy az időnként tehénszarszagú valóság meggyőz arról, hogy tényleg nem álmodsz. A környéken vannak gyönyörű tavak, például a Vordere Gosausee, amit néhány óra alatt körbe lehet sétálni, lehet játszani a kis hegyi patakocskákkal, és a tópartján remek őzsültet lehet enni (magyar nyelvű étlappal!).
Gosautól már csak egy köpés Hallstatt, a világ egyik leghíresebb faluja, ahova autóval esélytelen behajtanod, viszont 7,5 euróért 12 órán át parkolhatsz a település határában, majd öt perc gyaloglás után az alpesi Szentendrén találod magad: van némi skanzenjellege Hallstattnak, viszont tényleg szélsőségesen gyönyörű helyről van szó. Alapvetően azzal fog telni az időd, hogy nézegeted a tavat, meg a szép tóparti faházakat, próbálsz elugrálni a japán és kínai turisták gyors exponálású kamerái elől, és néha eszel egy jót. Mi a Seehotel Grüner Baumot próbáltuk ki, aminek gyönyörű tóparti terasza van, és ahol a dolgozók kétharmada beszél magyarul, szóval csak óvatosan. Itt ettem életem legjobb pisztránglevesét (a hal állítólag a tóból jött), a többi fogás kevéssé volt emlékezetes, de ezért az egyért mindenképp érdemes benézni.
Körülbelül ennyi. Ausztria és Németország így együtt pont azt hozza, amit vársz: nyugit, tisztaságot és gyönyörű tájakat, ahol alapvetően kedves mindenki. De tényleg mindenki, szóval ha itt gondod lenne, akkor sem maradsz segítség nélkül. Tök érdekes volt látni, hogy várostól, régiótól, országtól függetlenül már a gyerekek is mennyivel hajlandóbban az együttműködésre, mint Magyarországon. Ha itthon a 3,5 éves lányom odamegy a játszótéren bármelyik gyerekhez vagy bandához, azok elhajtják azzal hogy játsszon máshol: ez az én váram, én lapátom, hülye vagy, add vissza. Ausztriában és Németországban ezzel szemben közös nyelv nélkül is azonnal befogadták Annát az összes játszótéren: segítettek neki felszállni a magasabb játékokra, ha elunta a körhintázást, megálltak és lesegítették, ha nem fért oda az ugrálóvárba, mert a helyi kicsit megpróbáltak befurakodi elé, a rendre figyelő 6-7 évesek ezt nem engedték és vigyáztak a sorrendre: mindenki iszonyú kooperatív kisgyerekkortól kezdve.
Ez volt az út talán legnagyobb tanulsága. Nyilván ezer oka van annak, hogy Ausztriában és Németországban jobban élnek az emberek, mint itthon, de ezek közt vastagon ott van az együttműködésre és egymás segítésére való hajlam, ami nálunk nem jellemző. Már gyerekkorban sem.
Szóval, aki belevág ebbe a hat éjszakás túrába, a fenti leírás alapján már tudja, mire számíthat, valószínűleg némi esővel fűszerezve ugyanezt élnéd át te is óraműpontossággal az év 365 napjában. Utazásra kábé húsz órát érdemes szánni, és a túra teljes költsége kábé 300 ezer forint: ebben benne van az összes autópályamatrica, szállás, kajálás, benzinköltség, szóval minden, onnantól kezdve, hogy itthon rálépsz a gázra, egészen addig, hogy a lakásod előtt kiszállsz.