Nagyon izgalmas kérdés, hogy milyen irányt kellene követnie Budapest építészetének. Még akkor is, ha ezt a kérdést egyelőre csupa olyan ember próbálja megválaszolni - vagy már olyan sem -, aki helyzetéből adódóan nem képes előmozdítani a város fejlesztését. Meg ott van a közízlés, ami a Kálvin téren álló, a térrel remekül játszó irodaházat lebontaná, miközben a vele szemben álló látványterror felett elnéz. Mert az irodaház üveg, és a századfordulós hangulatú Budapestbe az nem passzol. Pedig passzol, csak ügyesen kell használni.

Ha folyamatosan csak renoválunk, akkor el tudunk költeni egy rakás pénzt úgy, hogy legfeljebb a város egy száz évvel ezelőtti lenyomatát állíthatjuk vissza. Pedig ennél vannak jobb megoldások, álmodhatunk nagyobbat is. Olyan épületeket, amik megőrzik a hagyományt, együtt élnek vele, mégis modernek, és nem szolgai, béna módon igyekeznek megfelelni egy olyan építészeti stílusnak, ami eleve korábbi építészeti stílusok felhasználásáról szólt. De egyébként Budapest arcát jelenti, gyönyörű, és megkerülhetetlen.

Ezért örültünk annak idején a CET építésének. És ezért örülök én most a CET-től egy Pars Krisztián-kődobásnyira épülő BMC központnak. Mert magánpénzből, szeretettel és odafigyeléssel egy neoklasszicista épület megmentéséről szól, mégpedig nem is akárhogy. Olyan izgalmasan, ahogy Budapesten szerintem kötelező. Ilyen volt:

És így fest most a Mátyás utca-Imre utca sarok:

Teljesen hagyományőrző módon újították fel a falakat, egymást követik az ablakok egészen a sarokig, ahol valami egészen más történik. A falat megbontották, és egy üveg-fém kompozícióval tették modernné. Hagyományt őrzően modernné. Meg is kerestem a BMC vezetőségét, akik azt válaszolták, szívesen körbevezettek az épületben, hogy lássam, belülről milyen funkciókat lát majd el. Most pedig megosztom veletek a látottakat.

A házat 1891-ben építette egy déligyümölcs-kereskedő. A felső szinteken voltak a szobák, lent pedig gazdasági helyiségek. A történet további része a szokásos, háború alatt istállóként szolgált, államosítás, apróra szabdalt, élhetetlen bérlakások, egyre romló állapot. Végül a Budapest Music Center megszerezte az épületet az önkormányzattól, és a fő falakat meghagyva megálmodta az új központját.

Az egész már 2007-ben elkezdődött. A terveket is lelkesedésből készítették, gyakorlatilag egy diplomamunka valósult meg. A válság elmélyülése miatt azonban megrekedt az építkezés. Hitelt nem adtak, más források is elapadtak, az EU-s pályázatról is le kellett mondani, végül a kormányzat támogatta a projektet 500 millió forinttal, de a 2,5 milliárdos beruházáshoz végül csak 2011-ben találtak hitelt adó bankot. Tavaly év végén megint lelassult az építkezés forráshiány miatt, de most már megvan a teljes összeg, és úgy néz ki, március végén átadják az épületet.

Aki nem tudná, mivel foglalkozik a BMC, ide másolom a sajtóanyagból:

A BMC-t három egység alkotja. A Magyar Zenei Információs Központ és Könyvtár 100 ezer tételes zenei gyűjteménnyel és nyilvános, ingyenes internetes adatbázisokkal áll az érdeklődők rendelkezésére.

A mára közel 200 klasszikus, kortárs és jazz zenei lemezzel büszkélkedő BMC Records, amely kiadványaival az elmúlt években számos rangos hazai és nemzetközi díjat nyert.

A harmadik egység a koncert- és rendezvényszervezés, amelynek mintegy 250 rendezvényt tartalmazó portfoliójában található komolyzenei hangverseny és nemzetközi zenei fesztivál csakúgy, mint zártkörű műsoros partnertalálkozó, arénakoncert, vagy nagyszabású szabadtéri rendezvény.

Az épület funkciói is ezek szerint oszlanak meg. A központi részt ugyanis a koncertterem adja, amit a belső udvarból alakítottak ki. Ilyen volt:

Ilyen lett:

Lesz még jazz-klub, melegkonyhával, bárral:

Itt lesz a Magyar Zenei Információs Központ és Könyvtár. Ide ingyenes a beiratkozás, rengeteg zenéhez, kottához lehet hozzáférni utóbbiak CD-n, bakeliten, "majd visszahozom" elvet követve. Szerencsére ezidáig működött a bizalom.

Fent a Nemzetközi Eötvös Intézet Alapítvány kap helyet, ahol nemzetközi karmestereket és zeneszerzőket képeznek tovább. Bentlakásos, így egy sor saját fürdőszobás kis hálót találunk sorban:

Lesz tetőterasz is. Sajnos ez egy kissé csúnya tűzfalra néz. A másik ház képviselője nem engedte, hogy a BMC ingyen helyrehozza a látványt, csak akkor, ha még fizetnek neki. Nem is gondolná az ember, milyen okok állnak a város fejlődésének útjába.

De vannak az épületben hangstúdiók is, próbatermek, irodák. Ez például a recepció helye, ami mögött részben üvegbeton fal kapott helyet. A magyar találmányt most láttam először közelről, és tényleg átlátszik, kábé úgy, mint egy zsírpapír.

Szóval örülök a kezdeményezésnek, egyrészt azért, mert látok egy 1996 óta fennmaradó, sőt fejlődő, értékmentő és értékteremtő magyar vállalkozást. Másrészt azért, mert minden egyes budapesti kapott egy olyan épületet, ami példaértékű lehet a jövőre nézve. Így kell hozzányúlni az örökséghez, kellő tisztelettel, de bátor, nem remegő kézzel.

Márciusban számíthatnak rám vendégként a jazz-klubban, és beiratkozóként a könyvtárban.