English version

Nem nagyon érintjük a divat témát a blogon. Ez köszönhető annak is, hogy nem értünk hozzá, meg annak is, hogy férfiak vagyunk, és nagyjából ez a maximum, amit a ruhatárunkból ki tudunk hozni, ha úgy nagyon nekirugaszkodunk:

Ehhez képest a nők igazságtalanul sokféle ruha közül választhatnak, és itt nemcsak a színekre vagy a szabásokra gondolok, hanem hogy alapvetően tudják változtatni a megjelenésüket. Nadrág, szoknya, egész alakos ruha, trikó, ing, póló, és a feléről még nem is tudok.

A végeredményt látni izgalmas, de sajnos ennek az egész felhajtásnak az első lépése egy nagyon unalmas és hosszadalmas folyamat: a vásárlás. A feleségem, Évi szerencsére nem tölt el órákat ezzel (na jó, kettőnél többet semmiképp), mégis, amikor egy bevásárlóközpontban nekiállunk ennek a műveletnek, ugyanazt teszem, mint a többi férfi. Eleinte vásárolgatok magamnak, aztán halk és csendes apátiában egy padra rogyok, és a telefonomat nyomkodom. Emiatt általában már nem visz magával.

Kivéve egy esetet. Van egy olyan ruhatervező, akinek imádom végignézni az alkotásait, odaadni Évinek, hogy próbálja fel, aztán elégedetten ujjongani, ha eltaláltam. A Pipetta Knitwear.

Olyanok a ruháik, mint egy építészeti mű, mint valami izgalmas épülethomlokzat. Úgy játszik a tervező az anyag gyűrődésével, esésével, hogy önálló statikai elemzést kívánna a ruha. Különleges helyeken szűkülnek össze, és még különlegesebb helyeken állnak ki a redők a ruhán, amiket imádok nézegetni. Biztos van valami ruhagyűrődés fétisem is picit, ki tudja.

A cukisággal az van, hogy nem mindig életképes. Lehet erőltetett, őszintétlen, túl barokkos, túl ízléstelen. Valahogy úgy működik, hogy ha a tulajdonosoknak ez belülről jön, ha az egész enteriőr passzol a szellemiséghez, akkor jól érezzük magunkat odabent. A disszonancia nem mindig a színek, asztalok, vázák között lép fel. 

És a cukisággal kapcsolatban van még egy alapigazság: míg Pesten béna, Budán tökéletesen passzentos.

Nézzétek meg csak ezt a sütizőt. Buda. Kedveskrém fagyi. Buda. Balambér. Buda.

És a Balambér olyan süvítően aranyos hely, hogy az már helyenként fáj.

A Balambért Panni és Rita nyitotta még 2012-ben, hogy a saját maguk által készített finomságokat eladják. Aztán egyre bővült a vállalkozás, beszállt a családból még sok ember, és később már elkezdtek menüztetni is: vega és nyers vegán napi ajánlatot állítanak össze minden héten, feltüntetik a glutén- és laktózérzékenyek által választható dolgokat. Az alapanyagok nagy részét kerecsendi kertjükből hozzák be a lányok, vagyis pontosan tudják, mi történt a növénnyel, mielőtt rágni kezdjük.

A helyre belépve egy másik világba csöppensz. Nagyon otthonos, szinte már túlságosan is. Lépten-nyomon gyerekeknek kikészített játékokba, táblákba botlunk, polcokon sorakoznak karkötők, családi fotók, meg egy rakás ülőpárna, hogy bárhol le lehessen ülni, akár a földre is. Ugyanis a hely valószínűleg a világ leggyerekéskutyabarátabb helye.

Ott is egy kutya, nézzétek:

Egyébként a vega menü ötletes, van benne fantázia és munka, megpróbálják izgalmassá tenni a zöldségen élést. De sajnos akárhogy igyekeztek, nálam a végén csak az lett a végeredmény, ami a legtöbb vega kajálásomnál. Rágtam, mint a növényevők, egykedvűen, körbe-körbe.

Az édes-savanyú karalábéleves erőteljes és ízletes volt, a spenótos krumplicsónak köleses csicserisalátával, a nevéből kikövetkeztethetően ötletes, bár nekem kissé unalmas volt. A csokitorta, amiben a cukrot aszalt gyümölccsel, fügével helyettesítették, kiváló. Persze más "száj" kell ehhez is, a hagyományos csokitorták után szokatlan lehet, de én már megszoktam a nyers sütemények világát.

"Panni" felirattal egy kancsó víz vár egyébként bárkire, aki szeretne magának tölteni, szóval itt nem az ásványvízen akarnak lehúzni. Lehet viszont kérni turmixot, ami olyan sűrű, hogy megáll benne a szívószál. 

Szóval ha vegák, vegánok vagytok, vagy csak időnként elkerülnétek a békeidők "minden evésre hús" elvét, ha kutyátok van, vagy gyerekkel ebédelnétek, sütiznétek, akkor ajánlom a helyet. Garantáltan elvarázsol majd titeket is. Ja, és ma két évesek, egész nap megy a pörgés: délután háromig ebédeltetés, 16 és 17 óra között kézműves foglalkozás a gyerekkenek, este pedig grill party. Asztalfoglaláshoz telefonáljatok.

Balambér
Cím: 1013 Budapest, Pauler u. 
Nyitva: H-P 11:00 - 19:00 SZ 10:00 - 13:00

Disclaimer: a helyre szokás szerint bejelentés nélkül mentünk, és saját zsebből fizettünk, mert mi ilyen srácok vagyunk

Ugye, már azt hittétek, hogy nem jelentkezik többé a sorozat? Pedig ugyandehogy, erről szó sincs. Arról viszont igen, hogy Budapesten tényleg, igazán, komolyan

kevés vérbeli Karcsikám-hely van.

Tehát kevés az olyan étterem, ami túlélte a rendszerváltást, aztán a gasztroforradalmat, és megújulás nélkül képes úgy vonzani magához a budapesti közönség ezreit,

hogy egyébként jó.

Úgy is mondhatnám, hogy eltűnt a középosztály. Kettészakadt a mezőny, vannak a nemzetközi tapasztalatokkal felvértezett, modern konyhatechnológiát és eljárásokat használó éttermek, és vannak azok, akiknél még mindig a szalontüdő és a nyúlpaprikás az haute cuisine, amivel nincs is baj, egészen addig, amíg meg nem főzik. Mert utána az már nem annyira haute.

A Karcsikám-sorozat eddigi tagjai közül azért derekasan helytállt egy-két példány, és a most bemutatásra kerülő óbudai Kerék vendéglő is ilyen. Legalábbis nagyon szerethető.

A weboldaluk szerint az 1900-as évek elején nyitották meg, kocsmaként, már akkor is meleg konyhával. A közeli kalapgyár munkásai és a helyiek jártak ide. Végigélte az államosítást, akkoriban az erőteljesre sikeredett festés miatt csak zöld-házként hivatkoztak rá, 1988-ban pedig felújították. Azóta ilyen.

Az étterem hitvallását mindennél jobban tökrözi a két operettsláger szövege, amit az étterem vezetősége is hirdet:

Ha résen vagy, csodálatos ételeket találsz viszonylag olcsón, és a videóból megtudhatod azt is, hogyan úszhatod meg a több órás sorokat a látványosságok előtt, hogy mit érdemes megnézni, hogy miként tudod megakadályozni, hogy átverjenek, és hogy hogyan tudsz pillanatok alatt lejutni 900 forintból Róma belvárosából a tengerpartra. Egyszóval mindent, amire egy római vakáció előtt szükséged lehet.

A helyszínek listája:

A Youtube-csatornánkra itt lehet feliratkozni. Jövő héten új rész: Firenze. Eddig volt: London, Párizs, Madrid.

English version

Aki sokat járt a Király utcában az utóbbi két hétben, belefuthatott ebbe a jelenségbe:

Várj, közelebbről:

Bizony, egy kávézó-bicikliről van szó, vagyis egy mozgó kávéárusról. Idetekernek reggel kilenc körül, itt állnak vele délután ötig, aztán hazatekernek, kávégépestül, darálóstul, generátorostul, mindenestül.

Igen, generátor is van, egyelőre nem sikerült áramot vételezni a szomszédos lépcsőháztól. Hosszú lenne elmesélni, az egyik tulajdonos, Gábriel sem nagyon megy bele, legyen elég annyi: Bürokrácia. Ami egyébként - különös módon - egyáltalán nem fájt a VII. kerületi engedély esetében. A kávézó az önkormányzattól bérli a helyet, és a magyar viszonyokhoz képest gyors volt az eljárás: összesen két és fél hónap alatt engedélyezték a beadott látványterveket, és megadták az engedélyt a lazaságra. 

Mert utcán kávét kérni egy bicajról, aztán azt szürcsölve tovább sétálni: hiperlaza. Olyan laza, amilyet Budapesten jelenleg csak a VII. kerület (a Király utcának a folyásirány szerinti bal oldala) enged meg magának, máshol (mondjuk az utca jobb oldalán) már nem kapnak engedélyt a mozgóárusok.

Pedig most mondjátok meg: nem feldobja az utcaképet?

Hát nem?

A tejeskávé egyébként kissé híg, a mellé kérhető bonbon dobozos Marlenka, de ne a gasztronómia oltárán áldozzunk fel valamit, ami ennyire aranyos. Én öt percet vártam a kávéra, mert a generátor nem akart indulni, de végül megoldottuk a problémát, ugyanis addig beszélgettünk. 

English version

Petit Cafe
Cím: Király utca - Csányi utca sarok