Nem nagyon érintjük a divat témát a blogon. Ez köszönhető annak is, hogy nem értünk hozzá, meg annak is, hogy férfiak vagyunk, és nagyjából ez a maximum, amit a ruhatárunkból ki tudunk hozni, ha úgy nagyon nekirugaszkodunk:
Ehhez képest a nők igazságtalanul sokféle ruha közül választhatnak, és itt nemcsak a színekre vagy a szabásokra gondolok, hanem hogy alapvetően tudják változtatni a megjelenésüket. Nadrág, szoknya, egész alakos ruha, trikó, ing, póló, és a feléről még nem is tudok.
A végeredményt látni izgalmas, de sajnos ennek az egész felhajtásnak az első lépése egy nagyon unalmas és hosszadalmas folyamat: a vásárlás. A feleségem, Évi szerencsére nem tölt el órákat ezzel (na jó, kettőnél többet semmiképp), mégis, amikor egy bevásárlóközpontban nekiállunk ennek a műveletnek, ugyanazt teszem, mint a többi férfi. Eleinte vásárolgatok magamnak, aztán halk és csendes apátiában egy padra rogyok, és a telefonomat nyomkodom. Emiatt általában már nem visz magával.
Kivéve egy esetet. Van egy olyan ruhatervező, akinek imádom végignézni az alkotásait, odaadni Évinek, hogy próbálja fel, aztán elégedetten ujjongani, ha eltaláltam. A Pipetta Knitwear.
Olyanok a ruháik, mint egy építészeti mű, mint valami izgalmas épülethomlokzat. Úgy játszik a tervező az anyag gyűrődésével, esésével, hogy önálló statikai elemzést kívánna a ruha. Különleges helyeken szűkülnek össze, és még különlegesebb helyeken állnak ki a redők a ruhán, amiket imádok nézegetni. Biztos van valami ruhagyűrődés fétisem is picit, ki tudja.
Nádasdi Katalinnal egy WAMP-on találkoztunk először, miután Évi már korábban is rendelt tőle a Meskán ezt-azt. Már akkor megtetszettek a ruhák, aztán később ellátogattunk A Pipetta műhelyébe: egy panelház aljában rendezkedett be a XVI. kerületben.
2002-ben hozta létre a márkát Kati és barátnője, Farkas Imola. Kati rajzszakosként érettségizett, nőiruhakészítő lett, a Könnyűipari Műszaki Főiskolára járt, majd 2005-ben végzett a MOME textiltervező szakán. Ez a hitvallása pedig tökéletesen leírja, amiért szeretem a munkáit Évin nézegetni:
A szerkezetiséget keresem a ruhákban.
Hát ez az. Én is azt keresem, az épületekben, az ételekben, a borban, a zenében. Persze lehet ezt úgy is művelni, lehet olyan ruhaépületeket összeállítani, amit senki nem veszi fel, legalábbis nem nyilvános helyen. De Kati ruhái olyanok, hogy simán hordhatóak.
És van még egy állítása Katinak a saját munkájáról, miszerint
finomhurkolt anyagokból dolgozik, szövött anyag kombinálásával.
De mivel ezt már nem értem, nagyon nem reagálnék rá. A lényeg a szerkezetiség.
Itt vannak profi fotók más ruháikról, amiken nem Évi látszik:
Itt pedig Kati:
A tervezővel találkozhattok a WAMP dizájnvásárokon, vagy felvehetitek vele a kapcsolatot a Facebookon keresztül.
Disclaimer: a műhelybe a blog említése nélkül kaptunk bebocsátást, a ruhákért minden esetben saját zsebből fizettünk, mert ilyen srácok (és ez esetben lányok) vagyunk.