Van Budapesten (legalább) két helyen Dubai Szupermarket néven néhány üzlet. Az egyikről a Rákóczi úton tudok, a másik pedig az Erzsébet körúton, nagyjából a Newyorkkal szemben.

Ezek az üzletek nemzetközi delikátok, ahol különleges, kevés helyen kapható élelmiszereket árulnak, azoknak, akik ilyesmiből szeretnének főzni. Nyilván az itt élő külföldiek (török, görög, thai, olasz, arab, indiai, vietnami a felirat szerint) kifejezetten igényli az ilyesmit, hogy kicsit otthon érezze magát.

Ami megragadta a szemem a belépéskor, az az üzlet csomagolásmentes része. Vagyis az, ahol a fűszerek, gabonák, rizsek és más hozzávalók hatalmas - fedetlen - zsákokban, hordókban várakoznak, hogy fahéjat se mondjuk húszgrammonként őrölve, vastag tasakban vásároljuk, hanem mondjuk egyben, kiemelve a többi közül. Vihetünk saját táskákat, amiben végül lemérjük és hazavisszük az árut.

Tipikus belvárosi gondolkozásra vall, hogy ezen elcsodálkozunk. A csomagolásmentes árusítás ugyanis nem új dolog, a piacokkal egyidős. Ott is úgy viheted el az ételeket, hogy abba csomagolod, amibe akarod. És a Dubai Szupermarket, aminek a nevéből a Market-et értem, a másik kettőt nem érzem idevalónak, tényleg egy piacra hasonlít. Vagy egy kalkuttai bazárra. Csak nekünk szokatlan, hogy a járólapos-csempés boltban úgy hevernek a lábainknál az áruk, mint egy vásárcsarnokban. Valójában jó ez így, és jó lenne, ha egyre több helyen rászoknának erre, mondjuk egy higiénikusabb adagolórendszert még el tudok képzelni.

Az üzletben egyébként baklava is kapható, akik szeretik a cukrot, kábé feleannyiba kerül, mintha cukrászdában vagy valami török étteremben kérnéd (kétszáz).

A Dob utcában járva, a Körút felé észrevehetünk egy feliratot: Doboliva. Miután végigfuttatjuk magunkban, hogy vajon miért fontos, dobol-e Iva, újra összerakjuk a szótagokat. Rájövünk, hogy itt oliva található, a Dob helyrajzi megjelölés.

Belépve az ajtón nem mindennapi zavart érzünk az erőben:

Mintha a Willy Wonka csokigyárát egy árnyas kerti budiban kellene keresnünk. Szerencsére a falon az “A Bolt” felirat feltűnőre sikeredett, anélkül úgy fordultam volna az ellenkező irányba, mint a túlfagyott vaníliafagyi egy erőteljes nyalás után.

Ami nem látszik: van egy lefelé menő lépcső is. Odalent pedig egy erőteljes olívaolaj-felhozatal, népies hangulat, nyerstégla és kanapé. A középső asztalon, mint Gusztinál az Igaziolívában, két láda olaj vár arra, hogy megkóstolja őket a betérő vendég. A párhuzam nem véletlen: itt, a Dob utcában is az Igaziolíva olajait árulják, tényleg csak szerény felárral (úgy emlékszem, néhány vizsgált tételnél 10-15% volt a különbség). Viszont nem kell érte Pomázra utazni.

A boltban kaphatóak még különleges csokoládék és halkonzervek. Utóbbiak olyan dobozban, minta a Titanicon is ezt szolgálták volna fel reggelire.

Kapható egyébként 2018 legjobbnak választott olívaolaja. Nekem is ilyen van otthon, mindene a helyén van, miközben annyira azért nem harsány. Csak a korfui tetszett eddig jobban, amit az Artizánban és Gusztinál szintén lehet kapni.

A lényeg tehát: van egy baromi jó, a legprofibb olajos arc által válogatott kínálattal rendelkező olívaolaj-üzlet a belvárosban, aminek az árai sem szálltak el, egyrészt mert a beszállító Guszti eleve az ár-érték arányra lő, másrészt mert nem pakolnak rá a Dob utcában sem akkora plusz árrést. Egyébként meg szerveznek itt rendes kóstolásokat, most épp Martini-olívabogyó párosításra lehetett jelentkezni, most lesznek Portugál napok, szóval esemény is akad.

Doboliva
Cím: 1072 Budapest Dob utca 52.

Nemrég írtam arról, hogy Zugló frissült egy kávézó-delikáttal, és most folytatom a közzétett meglepetések sorát, ugyanis ettől a helytől pár kőhajításnyira van egy másik kellemes gasztroállomás. Az Ideál cukrászda, a Szugló utca és a Nagy Lajos Király útja sarkán.

Az üzletben gyorsan megtaláljuk a “Kik vagyunk?” részt, vagyis az eddig megjelent újságcikkek és megjelenések gyűjteményét. Gogolák Csaba cukrász és felesége, Kohlmann Eszter nyitotta a helyet. Csaba francia területen csiszolta az itthon megszerzett szakközépiskolai tudását. Nyilván ennek köszönhető az édességek “franciás” kinézete, ami megkóstolva sajnos merít a magyaros vonal kellemetlenebb feléből is: az Ideál nevű desszert külső máza például annyi zselatint tartalmazott, hogy a villa lepattant róla elsőre.

Viszont a fagyik!

Azok valami félelmetesen jók. Az összes. Én ettem már itt tökmagosat, ami tényleg koncentrált tökmagpürét idézett, sós vajas kukoricát, ami azért ennek ellenére egy édes cucc, és nagyon különleges - jelenleg egyikből sincs már, változó, mikor mi jön -, de pont tegnap újra mentem, és megkóstoltam a meggyfagyit, hát beleszédültem. A gyümölcsfagyik - és az egyik csoki is -, teljesen vizes alapúak, ahogy kell, semmi tejszín, meg műtejszín (hogy laktózmentes legyen). Az van benne, ami kell: jó minőségű gyümölcs, rengeteg.

Felidézte bennem életem legjobb gyümölcsfagyiját, amit Miskolcon ettem, a Desszertemben. Savanyú volt, tele a gyümölcs ízével, ezek után soha nem szívesen eszel ennél rosszabb példányt.

A feketecsoki cukortartalma alacsony volt: nem kellett neki a segítség, hogy baromi ízletes legyen, a kakaó simán megtette a magáét.

A fagyi egyébként nem itt készül, a Damniczkitől hozzák. Attól a Damniczkitől, aminek a székhelye Székesfehérváron van, és korábban a Hercegprímás utcában kóstolhattuk a fagyijaikat, meg a sütijeiket. Az volt az a hely, ahol akárhogy mentél be, plusz tíz deka cukorral jöttél ki a hasadban.

Szóval zuglóiak, Damniczki fagyit ehettek, 350-ért 5 dekát, 160-ért 2 dekát. Nem fogjátok megbánni. És figyeljetek a Nagy Lajos király útjára, jó dolgok történnek ott.

Ideál Desszert
Cím: 1145 Budapest, Szugló u. 80.

A Kazinczy utcában lévő pincegaléria előtt egy szappanbuborékfújó gépet találtam pár hete. Semmi különös, buborékok ezerszám, mellette OPEN STUDIO felirat, és egy cigiző úr, ránézésre festő. Szakállas, cigizik, gondtalan és rajta kantáros nadrág. Én ezt már festőnek definiálom akkor is, ha nincs előtte festőállvány, vagy alatta létra.

Úgyhogy lementem. Nem először jártam itt, bár évekkel ezelőtt még nem JAG Galéria volt, hanem valami más. Más képekkel, most komolyabb alkotások is akadnak a falakon, a tetszetősek mellett. De azért még mindig sok a tetszetős.

Ez egy csütörtöki nap volt, a csütörtök a nyitott műhely napja. Ez annyit tesz, hogy be-beesnek festők, és dolgoznak. Meg lehet nézni az ecsetjeiket, festékeiket, munkájukat. Sokan jönnek-mennek, különös alakok, beszélnek egymással bennfentesként, rám leginkább ügyet sem vetett senki. Tényleg nem hazudtak: nyitott műhely. Nem úgy leshetsz be ebbe a világba, hogy megfogják a kezedet, és körbevezetnek. Az álságos.

Mint egy szellem jársz a résztvevők között, és láthatatlanul próbálsz elcsípni érthető félmondatokat, miközben az egész hétköznapi hangulata körbevesz.

Aztán egyszer csak odafordultam ahhoz, aki ott dolgozónak tűnt, és elmondtam neki, hogy én itt turistáskodom, ha szabad, amire nagy szívélyességgel üdvözöltek, mintha először láttak volna, és készségesen elmondták, mire lehet számítani. Végül is: ez egy galéria, ahol sokan csak körülnéznek, aztán kimennek. De ha megszólalsz, egy új világ nyílik meg előtted.

Ha akartam volna, leülök én is egy székre, hozok a sarki boltból valami üdítőt, úgy tehettem volna, mint aki évek óta odajár. Ki is mehettem az ajtón, ha akartam. Mindkettőnek egyforma nehézsége és valószínűsége volt, abban a pillanatban. Ez a szabadság, gondoltam.

Nézzetek le, ha erre jártok, egy csütörtökön. Jópofa.

Jancsó Art Gallery
Cím: 1075 Budapest, Kazinczy utca 30

Én valahogy úgy voltam ezzel, hogy ha ilyet akarok, azért bizony utazni kell. Hallottam már olyan kritikát a Közel-Keletről Budapestre látogató ismerősömtől, hogy Budapesten rendes hummuszt sem kapni, és akkor ne is beszéljünk a többiről. Pedig az arab lakomák nem a kebabból és az agyonfaszénezett, olajban tocsogó sült izékből áll, ahogy gondolnánk a magyar fővárosban próbálgatva, hanem zöldségek és húsok olyan kreatív összességéből, amit ha úgy igazán megkívánsz, akkor nem igazán elégít ki más. A feleségem nagy kedvence (és pont nem azért, mert nehéz, hanem mert könnyű), és én a húsnélküli konyhával való ismerkedésem közben is egyre közelebb kerültem hozzá.

Ha történetesen csak zöldséget ennél, akkor ez a konyha képes mindenféle “vegán” címke nélkül tökéleteset alkotni.

A Leila’s-ba akkor néztem be először, amikor a szomszédba érkeztem egy rendezvényre. A kis hely tele volt, az asztalok roskadoztak a tányéroktól, sok kis, színes tál középen, mindenki megosztotta, amit kért, miközben minden tányér pont úgy festett, mintha egy “arab lakoma” elnevezésű szócikkből vágták volna ki egy enciklopédiából.

Így aztán egy ebédre érkeztem legközelebb, mert láthatóan vacsorákra tele vannak. Már akkor is, és ezúttal is feltűnt a pincér srác kedvessége, olyan nyugalommal kevert derűvel fogadott, mint valami kiugrott szerzetes. Tényleg, ez fontos: a pincérek itt csak angolul beszélnek, de a tulajdonos házaspár hölgytagja is, aki a pultnál ült, én legalábbis nem találkoztam magyar szóval.

Az étlapot persze magyarul hozzák, és ebben a pillanatban éreztem, hogy elvesztem: MINDENT ki akartam próbálni, kivétel nélkül mindegyik étel istenien hangzott.

Kértünk hummuszt báránnyal, zöldbabot, padlizsánt, és egy nagy grill tálat, amin pácolt csirke, bárány, grillezett pita található. Csodálatos dolgokat hoztak ki. A hummusz kiváló, a padlizsán sírnivalóan ízletes, a fűszerek élénken kísérnek le mindent. A bárányt kóstolva az jutott eszembe, hogy klisé, nem klisé, itt ki kell próbálni ezt. A húsokra nem telepszik rá a faszén íze, de azért ott van, a háttérben, majdhogynem elegánsan.

Ittam egy sahlabot, egy tejalapú rózsavizes italt fahéjjal, ezt mondjuk legközelebb kihagynám. Mint a forró mézes-fahéjas tej, pisztáciadíszítéssel.

A tapasz jellegű ételek esetében az étlapról nem tudod megítélni, hogy végül is hány adagot számolj magadnak, a Laila’s-ban viszont inkább alábecsültem a méretet. A három előételt, és egy mix tálat esélyünk sem volt még csak megközelítőleg sem eltüntetni. 14 ezer forint körül fizettünk, de ebben azért benne volt a tapasztalatlanság. Két előétellel az ember tökéletesen elvan, így 2500 - 4000 forinttól lehet számolni egy emberre a kiadást.

Íme, a maradék:

Rengeteg felfedeznivaló maradt az étlap, én legszívesebben addig járnék vissza, amíg el nem fogynak. Vagy egy kellően nagy társasággal kell jönni, és mindent kikérni, mindenből egy falatot enni.

Leila’s
Cím: 1061 Budapest Paulay Ede Utca 6