A Kazinczy utcában lévő pincegaléria előtt egy szappanbuborékfújó gépet találtam pár hete. Semmi különös, buborékok ezerszám, mellette OPEN STUDIO felirat, és egy cigiző úr, ránézésre festő. Szakállas, cigizik, gondtalan és rajta kantáros nadrág. Én ezt már festőnek definiálom akkor is, ha nincs előtte festőállvány, vagy alatta létra.

Úgyhogy lementem. Nem először jártam itt, bár évekkel ezelőtt még nem JAG Galéria volt, hanem valami más. Más képekkel, most komolyabb alkotások is akadnak a falakon, a tetszetősek mellett. De azért még mindig sok a tetszetős.

Ez egy csütörtöki nap volt, a csütörtök a nyitott műhely napja. Ez annyit tesz, hogy be-beesnek festők, és dolgoznak. Meg lehet nézni az ecsetjeiket, festékeiket, munkájukat. Sokan jönnek-mennek, különös alakok, beszélnek egymással bennfentesként, rám leginkább ügyet sem vetett senki. Tényleg nem hazudtak: nyitott műhely. Nem úgy leshetsz be ebbe a világba, hogy megfogják a kezedet, és körbevezetnek. Az álságos.

Mint egy szellem jársz a résztvevők között, és láthatatlanul próbálsz elcsípni érthető félmondatokat, miközben az egész hétköznapi hangulata körbevesz.

Aztán egyszer csak odafordultam ahhoz, aki ott dolgozónak tűnt, és elmondtam neki, hogy én itt turistáskodom, ha szabad, amire nagy szívélyességgel üdvözöltek, mintha először láttak volna, és készségesen elmondták, mire lehet számítani. Végül is: ez egy galéria, ahol sokan csak körülnéznek, aztán kimennek. De ha megszólalsz, egy új világ nyílik meg előtted.

Ha akartam volna, leülök én is egy székre, hozok a sarki boltból valami üdítőt, úgy tehettem volna, mint aki évek óta odajár. Ki is mehettem az ajtón, ha akartam. Mindkettőnek egyforma nehézsége és valószínűsége volt, abban a pillanatban. Ez a szabadság, gondoltam.

Nézzetek le, ha erre jártok, egy csütörtökön. Jópofa.

Jancsó Art Gallery
Cím: 1075 Budapest, Kazinczy utca 30