Az encsi pizzáról, meg úgy általában az étterem minőségi fokáról már korábban többször megemlékeztünk, kiemelve, hogy érdemes csak emiatt odaautózni. De ha már ott vagyunk, érdemes továbbmenni, és körülnézni a Zemplénben, ami autóban ülve hasonló élményeket nyújt, mint Toszkána.

Tavaly azonban Miskolcig jöttek, be a városba, és megnyitották a Pizza, Kávé, Világbéke nevű helyet. Rögtön felírtam a listámra, és a hétvégi miskolci kirándulásom alkalmával meglátogattam őket. És hát hú.

A Pizza, Kávé, Világbéke nem egy étterem, inkább egy bárra hasonlít, szellős, nagy terek, nagyon alacsony, kávéház-szerű, és nagyon magas, bárszékkel megtámogatott asztalok, elöl az italok és a kávé, hátul a pizza rendelésfelvétele megy. Mára már olyan gyorsan, hogy észbe sem kapsz, már mehetsz is a helyedre.

A Pizza, Kávé, Világbéke nem nápolyi pizzát árul, mint Encsen - és amit a legtöbb helyen pizzaként látunk -, hanem a római változatot. Vastagabb tészta, tepsiben készül, és ollóval vágják négyszögletes alakú szeletekre. Budapesten a Pizzica jelenti a műfaj tetejét, úgyhogy kíváncsi voltam, hová fejlesztik ezt az encsiek. Mert hogy rádobnak egy lapáttal, abban az Anyukám Mondta perfekcionizmusa után biztos voltam.

Sikerült.

A tészta hihetetlenül légies, főleg a vastagságához képest. 48 órán keresztül kelesztik ugyanis a tésztát, hatalmas buborékok vannak benne, a tészta maga pedig könnyen emészthető, nem nehezít el, csak a feltéteken múlik, mennyit vagy képes megenni belőle. De mivel a feltétek is nagyon minőségiek, és ízletesek, eltelítenek a csillogó olajok, ízletes sajtok, sonkák. A tészta külső, nagyon vékony pereme még ropog, a belseje melegen olvad szét, olyan felordítós, “derohadtjóez”-es élmény.

Csakúgy, mint a puccia, a kelesztett tésztából készült szendvics, tele hússal és grillezett zöldséggel, meg sajtokkal.

De mondhatnám még a csigát is, szintén sématörő jelleggel, vastag, mégis légies tésztával, és a fahéjason annyi cukorral, hogy elkezdesz pörögni.

A tejmentes pizzát is megoldják:

A kávé Gianni Frasitól van, a kávéja főzésének jogát akár még Michelin-csillagos étteremtől is megvonó, kissé különc olasz mestertől, akinek a kávéját szokás az olasz vonal csúcsának tartani, és tényleg bitang jó. Nem gyümölcsös, pörkölt rendesen, de eszméletlen finom savai vannak.

Oké, tehát pizza volt, kávé volt. Hogy meglegyen a névadó hármas élmény, kértem még egy világbékét is, ami náluk a madártej márkaneve. Az is zseniális, és pohárban adják, kemény és apró tojásfehérjével, így hazafelé is elkortyolhatjuk.

A pizzaszeletek ára változó, de mondjuk egy 11 és 14 óra közötti menüben két szelet pizza és egy szörp ára 1390 forint, szóval streetfood árak vannak. A desszertek 600-1000 között vannak, és - amiért mostantól minden ilyen helynek vastapsot szavazok meg -,

VAN SZÓDA.

Árulnak fagyit is, ezt nem kóstoltam, de a szomszédos udvarban (Desszertem cukrászda) olyan feketeribizli, körte és málna fagyit ettünk, hogy a falat kapartuk örömünkben. Mintha koncentrált gyümölcsöket ettünk volna hidegen, a málna és feketeribizli konkrétan savanyú volt, ami a teli gyomornak a legkellemesebb befejezés egy nagy kajálás után. Nagyon ajánlott ide is átjönni.

Évi egyébként nem szereti a gyümölcsfagyikat, de ezúttal kétszer kért.

Pizza, Kávé, Világbéke
Cím: 3525 Miskolc Széchenyi út. 19.