Előszeretettel kutakodok Budapest külső kerületeiben különleges éttermek után. Sok a lyukra futás, de azért nagy öröm, amikor mégis találok valami gyöngyszemet, Legyen szó a Kemencésről, az Egyelek megről, a Pirog Dáról vagy a Cafe Memories-ról.
Most még a fentieknél is távolabb merészkedtem, a Faház önkiszolgáló étteremhez, Óbudára.
Igazából nem is kulináris élmény miatt jöttem, inkább olyan tippet kaptam, hogy az itteni tulajdonos életszemlélete, emberekhez való hozzáállása más, mint amit megszokhattunk. Például minden vasárnap vendégül lát egy családot a környékről - a rászorulók kiválasztásában egy helyi szociális területen mozgó szakember segíti -, számukra pedig ezután minden nap felajánlja, hogy minden nap zárás előtt kiosztja a túlfőzésből származó ételadagokat. Azt, amit más helyen a szemétbe dobnak.
Egy tekintélyes méretű faházról beszélünk, egy tízemeletes panel árnyékában. Ebédidőben vagyunk, a hely majdnem tele: áll a sor a pult előtt. Van napi ajánlat, és gyorsan egyértelmű lesz számomra, hogy itt minden ár nyomott. A levesek 440 forintosak, a főzelékek 120 / 10 dkg-on mennek, a húsos ételek 240 - 330 forint / 10 dekával. Nincs nagy meglepetés a kínálatban, sültek, brassói, székelykáposzta, pörkölt, tokány, csirkemell, de látványra és a próba után is azt mondom, becsületesen elkészített, ízletes dolgokat árulnak. Csak azért nem mondom, hogy átlagos önkiszolgáló, mert legfeljebb tíz-húsz éve volt ez átlag kifőzdékben, az alapanyagok minősége azóta sokat esett. Szóval itt frissebb, szebb dolgokkal, klasszikus lambériás hangulatban.
A málnaszörpből három deci 150 forint. Már ezen a ponton lehetett látni, hogy a hely nemcsak a vasárnapi ebédeltetéssel, és a túlfőzés kiosztásával lett szociálisan érzékeny, hanem az alapárak meghatározásánál sem a magas árrésben hisznek. Tömegesen adnak enni a környékbelieknek.
Miután végeztem, megkerestem a hely tulajdonosát, végül pár perc múlva megjelent Pethő László, egy egyenes, nyílt tekintetű, segítőkészséget sugárzó ember. Sportolókra emlékeztető arcvonásait látva nem is maradtam sokáig kétségek között: László NBI-es labdarúgó volt a 70-es, 80-as években, majd 35 évesen elkezdett shotokanozni. Jelenleg egy danos karatemester, és szívesen mesél Európa-bajnok második helyezéséről, a Masters-en elért eredményeiről, meg arról, amikor egy hat danos óriást vert el a maga kábé 60-70 kilójával.
Egy küzdőszellem. Hajnalban kel, a saját maga épített pajtában edz, utána gyorsan az étterembe, ahol a feleségével és két gyerekével együtt késő estig dolgoznak. A hét minden napján, az januártól decemberig, időnként egy-egy hosszú hétvégét engedve maguknak. Most először zárnak be tíz napra, erre hat éve nem volt példa. A jelentős svájci frankos devizahiteléből egy hosszú és bonyolult módszerrel keveredett ki, mára már azt is a háta mögött tudja. Emellett fontolgatja, hogy indul a Masters-en, mert ismét meghívták.
Kiderült, hogy a Vasárnapi ebéd kezdeményezéséhez már több mint egy tucat étterem csatlakozott, akik szintén kiosztják a feleslegessé vált ételeket a nap végén. Van olyan cég, aki dobozokat ajánlott fel, hogy aki nem tud ételhordót hozni, el tudja vinni a meleg ételt.
És hogy honnan a szociális érzékenység, a segíteni akarás? - kérdezem. Laci azt válaszolja, nagy szegénységben nőtt fel, Angyalföld hírhedt Tripolisz részén. Volt egy rokona, Henrik bácsi, aki rendszeresen segítette őket, önzetlenül és kedvesen. Ennek hatására akart ő is adni másoknak, még ha sokszorosan meg is haladta már Henrik bácsi örökségét. Így lesz a jóból még több jó.
Mondanám, hogy ez egy karácsonyi történet, mert tényleg olyan. De László számára ez a mindennapok része lett. Nagy taps neki és boldog karácsonyt!
Faház étterem
Cím: 1038 Budapest, 1038, Nád u. 4.
"Hétköznapi példaképek" témájú rovatunkban legutóbb Sándort és Józsi bácsit ismertük meg. Ha ismersz még hozzájuk hasonlóan lelkes embereket, írjatok nekem a jobb hasábban látható email-címre.