English

Egy nap a városban

Rejtett szigetek Budapesten - Alexandriai Szent Katalin templom

szucsadam 2018 október 11.

A térképen egy ceruzával körberajzolható, a környezetétől erősen elütő, erős atmoszférájú budapesti helylistánkat egy újabb kis térrel bővítem. Aminek nagyon neve sincs, annyira jelentéktelen, felülről nézve.

Odaérve azonban egészen megváltozik a róla alkotott képünk, és úgy érezzük, megtaláltuk a város legcukibb helyét.

dsc02826.JPG

Hol járunk? Az Erzsébet hídról zúgnak le az autók, egyrészt az Attila útra, másrészt fel, a Hegyaljára. Ebben a zajban és forgalomban minden csak másodlagos lehet, próbálkozás lehet a szépítgetésre. Pedig ennek a helynek, az itteni hatalmas, de alig látogatott, autópályával átszelt parknak az identitása sokkal erősebb volt a századfordulón. Itt volt a Tabán, a lerombolt, életteli, őszinte falu a nagyváros közepén.

Érdemes a nagy forgalomtól eldugott Döbrentei utca felől érkezni. Ez az utca önmagában egy csoda, annyira csendes, annyira régi, több ház bejárata is mélyen a föld alatt helyezkedik el, lépcső vezet le, a bejáratig. Ez pedig azt jelenti, hogy az árvízvédelmi feltöltés, vagyis 1872 előttiek ezek az épületek, köztük a Mesemúzeum is.

Kiérve az utca végére egy kis facsoportot találunk - ez még mindig nem az, amit keresünk -, a fák között egy elhagyatottnak tűnő harang-emlékmű. Emléktábla nincs, és ha nem vagyunk elég ügyesek, a harangot lévő feliratokon sem találunk magyar nyelvűt. Ez a Tabáni harangláb: itt állt 1949-ig a Szerb Ortodox Székesegyház - a Tabánban már a 14. századtól jelentős szerb közösség alakult ki -, előtte terült el az előváros központját jelentő vásártér. Végül a világháborús sérülések miatt lebontották az épületet, ez az emlékmű maradt belőle.

dsc02816_1.JPG

Innen induljunk visszafelé, a Vár irányába az Attila út mentén, nehéz eltéveszteni, tisztán látszik innen a Déli Rondella és a Budapesti Történeti Múzeum szárnya, amíg ki nem penderítik onnan az intézményt.

dsc02818_1.JPG

dsc02819.JPG

Innen nem kell sokat menni, hiszen jól látható az Alexandriai Szent Katalin templom, ami előtt egy kis parkolót, és a keresett teret találjuk, amit egy Asztalka nevű cukrászda tett imádnivalóvá.

Én Magyarországon még sosem ültem egy templom bejáratához ennyire közel, egy vendéglátóhelyen. Az egész perspektíva különös, a fölénk tornyosuló épülettel, az asztalon hímzett terítőkkel, letámasztott dísz- és valódi bicajokkal.

dsc02832.JPG

dsc02834.JPG

Úgy érezzük, hogy bármikor megérkezhet a plébános, aki barátként üdvözöl minket, mert mindannyian ugyanabban a kis faluban élünk, és jól ismerjük egymást. Pedig dehogy.

Budapest rejtett szigeteiről eddig megjelent posztok:
Tarasz Sevcsenko tér
Lőrinc pap tér
Filozófusok kertje
Gül baba utca
Krúdy negyed

süti beállítások módosítása