Budapest rejtett szigetei számomra az egyedi, erős, és a környezetükbe nem illeszkedő hangulatú helyek, amiket általában kevés ember látogat. Gyorsan kedvencekké válnak: akik egyszer felfedezték, és ráéreztek az ízére, onnantól törzshelyként látogatják, és az ismerőseiknek mesélnek róla. Sok év alatt nekem is lettek ilyen kedvenceim, amiket most összeszedek egy sorozatban.
Óbudának van egy olyan arca, ami a legtöbb átsuhanó emberben megmarad. A véget nem érő Szentendrei út, a kis házacskák és a panelek váltakozása, a Fő tér romantikája, a Kolosy tér műviesen régies házai, dobálgató macskakő, és egy ház, ami az istennek sem adja meg magát, és inkább összedől, minthogy másé legyen.
Van azonban egy része Óbudának, ami megmaradt olyannak, amilyennek Óbudát a régi leírások alapján képzeljük. Nincs annyira szem előtt, noha pont olyan messze van az Árpád híd budai oldalán lerobogó autóktól, mint a Fő tér, csak épp a másik irányban.
A Korona tér - Mókus utca egy kis ékszerdoboz, egy igazi időutazás, erre a kis területre mindjárt három intézményt felsorakoztatva. Ez a három intézmény (Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, a Kéhli Vendéglő, valamint a Mókus Sörkert), plusz az Óbudai Társaskör nevezte el ezt a területet Krúdy-negyednek 2013-ban, annak tiszteletére, hogy Krúdy utolsó éveiben itt élt.
Nem mintha itt akart volna élni, csak akkor már nem volt pénze jobbra.
Ezidáig hotelekben lakott, ezenkívül imádott enni, és tudott is ételt rendelni (meg persze fröccsöt, lásd 9 bor : 1 szóda), úgy, ahogy mi már rendelni rég elfelejtettünk. Kereskedelmi és vendéglátóipari szempontból Krúdy egy igazi kincsesbánya volt, gyakorlatilag azért élt és dolgozott, hogy a vendéglátóipart támogassa. Élete végén, amikor már munkáival nem tudott előállítani kellő forrást a vendéglátóiparnak, kiutaltak neki egy szerény kétszobás lakást itt, a mostani múzeum földszintjén, ahol most Krúdy kiállítást találunk.
A múzeum egyébként az egyik legérdekesebb hely, ahová el lehet menni körülnézni. Főleg azoknak, akiknek vannak saját emlékeik a rendszerváltás előtti boltok kínálatáról.
Aztán azok, akik élőben is kipróbálnák Krúdy egyik kedvenc éttermét, a túloldalon a Kéhli vendéglőbe sétálhatnak át. Ez a hely nem kevésbé időutazás: a vendéglátás régi eszközeivel élnek itt, a pincérek talpraesettek és határozottak, miközben értik a dolgukat, az ételek hagyományosak, de laktatóak és ízletesek. Nem léphetsz be úgy, hogy azonnal oda ne forduljon hozzád valaki, és nem mehetsz el úgy, hogy ne köszönjenek nagyokat. Íme egy jó régi vacsorám képei itt, de egy 1899 óra nyitva lévő helyhez képest tök mindegy, hogy elkéstem egy-két évet a publikálással.
Itt akár még Krúdy-módra is lehet rendelni, úgy, ahogy az Isten veletek, ti boldog Vendelinek! című elbeszélésben, vagy ahogy a novellából készült Szinbád-jelenetben is rendel Latinovits (1:40-től). Hogy a rendelés maga egy élmény legyen, és a szakács úrnak legyen egy kis dolga azon túl, hogy a százszor elkészített ételt százegyedszer is megfőzi.
(Ezt egyébként nem akarják megúszni, erről is tanúskodik az étlapon a "lecsó a vendég kívánsága szerint" tétel)
Nem nagy az egész “negyed”, és a határain ott magasodnak a panelházak tízemeletes tornyai, amik kissé elhomályosítják a születésünk előtti időkre is átterjedő nosztalgiát. De fontos utcák ezek, amiket meg kell őriznünk ilyennek.
Hamarosan külön itt megrendezett, ingyenes programokkal is készülnek majd:
ŐSZ A KRÚDY-NEGYEDBEN
2018. október 14., 10:00 - 20:00
Zene, irodalom, gyerekprogram, kiállítás, tárlatvezetés, vendéglátás, verklimuzsika, fiáker utazás, sakk, újságok várják a Krúdy-negyedbe látogatókat
SZINDBÁD DALAI
október 18., csütörtök 19.00
A szerelmes vándor portréja szóban és dalban
Budapest rejtett szigeteiről eddig megjelent posztok:
Tarasz Sevcsenko tér
Lőrinc pap tér
Filozófusok kertje
Gül baba utca