Fodrász és a kiállítás közt volt húsz percem ebédelni, A Presto meg pont a kettő közt volt félúton, úgyhogy végre megtörtént, amit hetek óta tervezgetek: megkóstoltam a házi tésztájukat.
Az étterem alig másfél hónapja nyílt, és tökéletesen beleillik az új budapesti helyek koncepciójába: ezek mindegyike egyszerűségre törekszik, alapvetően egyféle ötletet valósít meg, erős a fókusz és az igény a friss, vagy saját alapanyagokra, a jó dizájnra és az eredetiségre. Korábban ez a mentalitás tökéletesen hiányzott Budapestről, most viszont szinte hetente nyílik egy ilyen hely. A teljesség igénye nélkül ide sorolnám a Halkakast, a Szelet Pizzát, a Borsot, a Leves.-ot, a Cserpest (amiből nemsokára új nyílik), a Cukorkát, a Pig 37 Blitz Grillt, a Habos Gofrit.
Ez ma a trend.
És ne legyenek kétségeink, ez a legjobb dolog, ami a magyar gasztronómiával történhet. A mi generációnknak és az idősebbeknek nehéz dolguk volt, mert évtizedeket éltünk le úgy, hogy nem volt megfelelő gasztronómiai minta, hiányoztak az alapok, és most felnőtt fejjel kell pótolnunk ezt a hiányt. A most felnövő budapestieknek viszont esélyük van arra, hogy az olcsóbb árkategóriákban is megismerjék a minőség fogalmát, így ők már biztos nem akarnak majd fagyasztott húsból készült zombihamburgereket vásárolni, ha választhatnak okosan összerakott szendvicseket és házi péksüteményeket is. És ők lesznek azok is, akik kikényszerítik majd a változást, akik elérik majd, hogy egy-két évtizeden belül csődbe menjenek a lehúzós budapesti, Balaton-parti és egyéb helyek, és elkezdjenek virágozni azok, amik valódi minőséget tesznek a tányérodra.
Kicsit patetikusra meg hosszúra nyúlt ez a kitérő, de mégis az a lényeg, hogy a Presto-szintű helyekre szükség van, és alapvetően remek hír, hogy a belvárosban is van már egy házi tésztával dolgozó megfizethető étterem.
Reggelit és pizzát is tudsz náluk enni (sőt, házhoz is szállíttathatsz), engem viszont a pasták érdekeltek, úgyhogy megkértem a szimpatikus pincérlányt, hogy ajánljon valamit, aki a sütőbe épp pizzát rakó fickóval együtt a "ház gnocchiját" javasolta. Ez egy pármai sonkás, póréhagymás tészta tejszínes-paradicsomos mártással, ami elég jól hangzott ahhoz, hogy megkóstoljam. 1290 forintért nem kockáztattam sokat.
És a fogás tökéletesen rendben volt. Nagyon ízlett a tészta, érezni lehetett rajta, hogy ezt nem másfél éve készítették, szárították, most meg csak lefőzték, friss volt, puha, élvezetes. A szósz meg telitalálat: egyszerre édeskés és kesernyés egy kicsit, a sonkától karakteres, a hagymától friss. És hiába nem tűnik nagynak, bőven laktató volt, késő délutánig nem éheztem meg utána.
A Presto tökéletesen beleillik a cikk elején bemutatott sorozatba. Lehet még mit fejleszteni, szerintem például méltatlanok a műanyagtányérok ide, ráadásul környezettudatosnak sem gondolnám őket, ahogy fontos lenne az is, hogy legyen bor a kínálatban, mert az nagyon hiányzik a tészták mellé (a hatályos szabályozás szerint nem árulhat alkoholos italt az a hely, ahol nincs mosdó, először azt kell építeni a Prestóba, csak utána jöhet a bor). Ezzel együtt egy jó helyre, jól pozicionált étteremről van szó főleg fiataloknak.
Még sok ilyet.
A Presto
1065 Bp. Hajós u. 13-15.