2013-ban írtam egy posztot Sörözés a kriptában címmel. Volt egy kis felhördülés miatta, hiszen sokak kedvenc sörös helyét, a választékáról méltán híres Csakajósört mutattam be, nem kizárólag a jó oldaláról. Az ott leírtakat ma is igaznak érzem: rengeteg féle sör, nekem kissé távolságtartó…

Józsi legendás alak a fővárosi gasztronómiában, olyan figura, hogy ha száz év múlva készül egy nosztalgikus könyv a 2000-es évek Budapestjéről, akkor külön bekezdést szánnak majd neki. Persze abból a könyvből egy nagy bajszú, kissé talán modoros hentes képe rajzolódik majd ki, nem a mindig…

Korábban már írtam, hogy a megújult Várkert Bazárban sétálva gyakran érzem azt, mintha szándékosan zavarba akarnának hozni. Mindenfelé funkció és felirat nélküli ajtók, hol nyitva, hol csukva, de inkább csukva. Mintha egy nemzetközi ajtókiállításon vennék részt. Mutatom a csukott ajtók…

Amikor először hallottam az általános magyar munkaerőpiaci helyzetet, alig hittem a füleimnek. De aztán egyre több helyről érkezett felém az információ: a gyárak, műhelyek alig találnak maguknak olyan embert, akire az alábbi kritériumok közül mindhárom teljesülne: eljön az állásinterjúra bejön…

Észrevettétek már, hogy a nevezetes budapesti helyeken mindenhol ott állnak a hoponhopoff-emberkék, akik szórólapokat osztogatnak a külföldieknek, hogy most olcsón várost nézhetnek busszal? A "free" szót használják gyakran, noha a Google óta mindenki tudja, hogy olyan nincs, mégis sok minden tűnik…