Kérdeztek már tőlem fura dolgokat. 

A postán például azt, hogy a csekkfeladás mellé szeretnék-e utasbiztosítást. A telkó ügyfélszolgálatos érdeklődik, hogy sokallom-e a telefonszámlámat. Hát persze! Legutóbb meg például beléptem a Balassi Bálint utca 9-be, azt kérdezték tőlem, hogy kávézni jöttem, vagy pénzügyeket intézni.

Most azonban mindenen túltett a címben szereplő helyen a felszolgáló, amikor azt a kérdést szegezte felém rögtön a bejáratnál:

fodrászhoz jött, vagy ebédelni?

Önmagában a kérdés is fura persze, de ha hozzávesszük, hogy a blog fejlécében látható szerzők közül én vagyok a kopasz, akkor mindenki megérti, miért fagytam le tökéletesen. Nem voltam fodrásznál a kilencvenes évek óta.

Ebédelni, válaszoltam, mintha mindez magától értetődő lenne. És leültem, újragondolva az univerzumban elfoglalt pozíciómat. 

A hangszórókból lágy sanzon szólt, amit viszonylag vaskos hangzásúvá tett a galériáról lehallatszó zúgó hajszárító hangja. Merthogy felül épp egy hölgyet nyírtak, míg alul megrendeltem az ebédmenüt. Mindezt vagy 15 négyzetméter alapterületen képzeljétek el, egymás felett, ide tudtak besűríteni

• egy fodrászatot
• egy fodrász várót a galérián
• egy konyhát
• egy bárpultot
• asztalokat
• és egy kirakati asztalt, ami azért elég menő:

A Gábor Szalon egyébként korábban is itt üzemelt, sőt 1989 óta várja a vendégeket Gábor István fodrászmester, aki megtestesíti a tökéletes fodrász archetípust: a modora nagyon kifinomult, úgy érzed, hogy ezer éve ismernéd, pedig most láttad először, és egyébként nem tett feléd semmi különösebb gesztust, csak megszólított. Persze nem azért szólított meg, hogy ő is megkérdezze, nyiratkozni jöttem-e, hiszen ő szakmabeli, és a hajhiányt nyilván a szeme sarkából regisztrálja. Úgy fordul hozzád, hogy látja: belőled az életen nem lesz már ügyfél.

Szóval nemrég átalakították a boltot, a fodrászat felkerült a galériára, alulra pedig betolták a vendéglátó egységet, a konyhán vendéglátós tapasztalattal rendelkező apa és lelkes fia készíti az ételeket. Úgyhogy beszéljünk az ebédről is: kellemes. A bajor burgonyaleves remek fűszerezésű, és a helyhez passzoló tányérban hozzák ki, sajnos szétfőzték benne a dolgokat, de ez gyakori ebédmenü-probléma:

A mediterrán rakottas szintén szétfőtt, de jól áll neki, és olyan töményen pakolták tele ízletes zöldségekkel, hogy azt hittem, már itt a tavasz, pedig alig kezdődött el a tél. A két fogás együtt 1090 forint, ami vállalható, a desszert viszont plusz 790, amivel együtt már a három fogás ára kissé magas lett a piaci árakhoz képest. Mégis kötelező kérni édességet, jó érzékkel készítik (csak kicsit sok cukorral):

Túró lepények, házi eper lekvárral. 

A szakács egyébként nagyon jól fésült volt, de gondolom ezen a helyen ez egyfajta járulékos plusz, nem lehet rajta csodálkozni. Cserébe a fodrász sem éhes.

Azt kérdezhetitek, jogosan, hogy mi van az ételszaggal. Általában nem probléma - válaszol a fodrász a kérdésemre, de azért a múltkori pörkölt eléggé bedurrantott a helynek. Ottjártamkor is volt hasonló incidens, akkor szalonnát pirítottak, aminek az illata kitöltötte a fodrászat zugait is. Nevettek rajta. Nem csinálnak belőle problémát, hiszen ők akarták így, hogy egy étterem és egy fodrászat legyen együtt. Őrült ötlet, és ha megkérdezzük, mi volt az alapja, ezt az egyszerű választ kapjuk:

mindkettő vendéglátás.

A Gábor Szalon & Cafe nem egy fine dining hely. Nem árulnak kis ültetvényekről származó, kézműves kávékat - Lamborghini kávékat és teákat viszont igen -, és nem is kényeztetnek el hatalmas belső terekkel, vagy óriási fotelekkel. A Gábor Szalon & Cafe azonban egy jelenség, egy olyan hely, ami színesebbé teszi a várost, amitől egyedi és utánozhatatlan lesz Budapest. És van az egésznek egy kis múlt előtti századi hangulata, ami a sok újhullámos hely között üdítően hat.

Gábor Szalon & Cafe
Cím: 1075 Budapest, Madách Imre út 10.
Nyitva: H-CS: 08:00 - 22:00, P: 08:00 - 23:00, Szo: 08:00 - 00:30