A Gozsdu udvarról szóló poszt után lássunk egy szintén sok turistát magához csalogató budapesti helyszínt: a városligeti tavat és a Vajdahunyadvár környékét. Nemrég arra tekertem, és lefotóztam nektek egy átlagos hétköznap eseményeit.

Esküvői fotózás. Mögöttük névre szóló nyakláncokat vagy miket árulnak, egy gyorsan összecsukható mobilasztalról. A képen úgy látom, egy vattacukor is látható.

Fakardokkal vívnak az egyik eldugott sarokban, a turisták sikoltoznak a gyönyörtől. Azt gondolják, ez még mindig az a hátrafelényilazós nemzet.

Valamivel kevesebb beleéléssel harmonikázik Ludas Matyi a Mezőgazdasági Múzeum előtt. Ha valaki fotózza, de nem dob pénzt, arra haragszik. A képen épp egy fotósra néz szúrósan. Én megúsztam.

Az új őrület: wakeboard a városligeti tavon. 8000 egy óra a vízen, 10 ezer, ha nincs cuccod, és 12 ezer, ha oktatni is kell. A pálya nem túl bonyolult, oda-vissza húznak, meg vannak ugratók a profibbaknak. Az egyik szervező, egy lábujjig simára borotvált testépítő felhívta a figyelmemet, hogy az egy óra a vízen tartózkodást jelenti, ha pihensz, mert elfáradtál, az nem számít bele az árba.

A két leggyakoribb látványelem egy képen: fűben fetrengés és kutyaúsztatás.

A tó egyébként pont a Felvonulási tér felőli oldalon megindult a fertő irányába, új értelmet adva ezzel a mellette lévő Szaft nevű helynek. Ki miből szeretne tunkolni, ugye. Itt egyébként nagyon sokan tunkolnak, szóval bejött a pörköltszaftos elgondolás.

Esténként a Műcsarnok terasza dugig van emberekkel, szól a zene, nevetgél mindenki, aztán biciklivel hazaindul, úgy általában ezt a hangulatot szeretném itt látni errefelé, több helyen is.

Sajnos ennek ellenére a környék még mindig nincs felkészülve az ide látogatókra, hiányérzetem van. Az utcai bódékból árulják a kilencvenes éves Balatonjának színvonalát, a Szaft ugyan általában tele van, de egyedül kevés ide ötletes etetőnek. A víz tisztasága néhol kissé taszító, így a csónakozás és a wakeboard sem annyira vonzó. Na jó, a csobbanás miatt a wakeboard inkább mégis. Meg ők tisztítják is a vizet a pálya környékén.

Tök jó környék lehetne, ha az Ősbudavára mintájára valami átgondolt szerveződés indulna. Janicsárok meg müezzin nem kell, de jó lenne, ha nem a céltalan ténfergés és a fűben fekvés lenne errefelé a leggyakoribb testhelyzet, és az elszeparált jó helyek, programok, fakardozók valahogy összeérnének.

Ennek ellenére, és így is: imádom. Fetrengeni is jó itt.