Az első részben írtam arról, miért vágtam bele a WSET felsőfokú bortanfolyamának elvégzésébe, írtam már az első hat nap előadásairól részletesen. Most már egy ideje túl vagyok a harmadik hétvégén is, vagyis tudok mindent papíron, most kellene felkészülni a február eleji vizsgára. És persze most jövök rá, hogy szinte semmire nem emlékszem az elméleti anyagból, rendszerezni kell ezt a katyvaszt a fejemben.

A kóstolási gyakorlatban viszont áttörést értem el. Az Újvilág borászatáról tartott egész napos előadáson történt, amit korábban elhalasztottak, így egy külön szombaton lett megtartva a többi előadás után. Szerencsémre. Az előadást Romsics László tartotta, a Törley főborásza. Én egy kicsit elégedetlen szájízzel mentem erre az utolsó napra, mivel éreztem, hogy a kóstolás terén sem érzek jelentős javulást az alapfokhoz képest, és nem hittem benne, hogy az utolsó nap húzzák szét a függönyt. Pedig így lett.

Romsics László jelenleg is tanul, a WSET Masters of Wine iskolájának hallgatója. Ez azt jelenti, hogy a felsőfok után még évekig járt a diplomakurzusra Londonba, majd belevágott a legfelső szintet jelentő Master of Wine képesítésbe, ami 280 299 embernek sikerült eddig a világon.

A kóstolási módszer, pontosabban a borok értékelése egészen más ezen a szinten. Nem használják már azt az iskolás szempontrendszert, mint mi, sokkal kreatívabban kell értékelni. Úgy mondják, ez az az idő, amikor a felépített szabályokból alkotott falat téglánként leszedik, hogy így jussanak el a lényegig. Erről eszembe jutott a Hős (Ying xiong) című film utolsó jelenete, amikor a kardforgató eljut odáig, hogy a kard már nem szükséges, eltűnik, és bárkit megöl 10 lépés távolságban, ha akar, haha (mindjárt meg is nézem ezt a filmet újra).

Mint aktív tanuló, Romsics nem tudta teljesen eldobni a Master of Wine módszerét, hogy a felsőfok szerint tanítson, és ez volt a szerencsénk. Megkövetelte, hogy egész mondatokban értekezzünk a borról, vegyük észre az érdemeit és a hiányosságait, jussunk el a lényegéig. Ezt a "BLIKK" (vagy blicc) módszer szerint tettük, amit itt alkalmaztunk először. Vagyis az egyensúly, hosszúság, intenzitás, komplexitás és koncentráció mentén összegeztük a borról kialakult végső képet. Megtudtuk, a hosszúság mennyire döntő szempont, ha a minőséget értékeljük, és arra is most jöttünk rá, hogy az egyensúly fontos ugyan, de bizonyos esetekben a kilengés nem ártalmas, sőt. Ez már egy téglával kevesebb a falban: először azt tanultuk, az egyensúly minden, a végére megértettük sok példán keresztül, hogy ez nem ökölszabály.

A három napban természetesen szó volt még másról is, a teljes Újvilág mellett végigfutottunk gyorsan Spanyolországon és Portugálián, Románián, Bulgárián és Görögországon, megbeszéltük, mik a bor árát, minőségét, jellegét befolyásoló tényezők, és a bormarketingről és borkereskedelemről is esett szó.

Most pedig megy a könyvbújás, amivel kapcsolatban egy újabb tételemet leszek kénytelen áthúzni. Főiskolás koromban szerettem hangoztatni, hogy három nap alatt bármit meg lehet tanulni. Hát most azt látom, hogy három nap alatt legfeljebb Franciaország borászatán lehet közepes mélységben végigloholni, szóval a januárom ezzel fog telni. Mészáros Gabriella, az iskola alapítója pedig minden hallgatót meghívott a Borkollégiumba szombatra, hogy egy ingyenes kóstolás keretében felelevenítsük a gyakorlati részt is.

Az utolsó pillanatban tehát felkapcsolták a lámpát az agyamban, így nagyobb kedvvel vetem bele magam, de nem felejtem el, hogy ha ezzel végeztem, akkor kezdődik csak az igazi tanulás. Végig kell kóstolnom a világot, mert a kíváncsiság a tanulással óriásira nőtt.