Ez a sorozat többnyire arról szól, hogy miként lehet egy város nevezetességeit, hangulatát belesűríteni egyetlen napba: írtunk már Lisszabonról, Dublinról, részletes összefoglalónk volt arról, hogyan lehet 25 ezer forintból úgy megnézni London legmenőbb helyeit, hogy reggel indulsz és este már Budapesten is vagy.
A mostani írás azonban más, mert a korábbinál is szűkösebb az időcellánk: alig egyetlen óra áll a rendelkezésünkre, hogy minden nevezetességet megnézzünk Amszterdamban, vagy még inkább arra, hogy megismerjük a város összetett kulturális arculatát.
Jelentem, a küldetés lehetetlen, de ettől még kivitelezhető.
A rekordkísérlet mögött egy múlt heti üzleti utam áll: a konferencia Amszterdam közelében volt, a városra azonban egyetlen szabad óránk maradt, de úgy gondoltam, hogy inkább sétálok a csatornák mellett, minthogy a hotelszoba plafonját bámuljam, ezért nekivágtunk az útnak. Menet közben azon gondolkoztam, hogy mégis ki a fenét érdekelhet egyetlen óra a holland kulturális fővárosban, aztán rájöttem, hogy az amszterdami reptér fontos csomópont, én is számtalanszor szálltam már itt át, hiszen az Egyesült Államokba vagy az Ázsiába tartó járatok jelentős része Amszterdamon keresztül vehető igénybe Budapestről. Az átszállások közt viszont gyakran négy-öt órára nyúlik a várakozási idő, amit tölthetünk persze a duty free shopok kifosztásával, de egy kis kalandvággyal inkább nekivágunk a városnak.
A vonatközlekedés remek, a retúrjegyet kábé öt euróért kapjuk meg, tízpercenként indul egy szerelvény, ami körülbelül húsz perc alatt van a belvárosban.
A város felé félúton kiderült, hogy a velem tartó Szeleczky Ádám a létező legjobb kísérő: éveket élt Amszterdamban, amikor a TV2 partnercégénél, az Endemolnál dolgozott, ismeri a város minden kis zugát, így a céltalan ténfergésből hirtelen profi városnéző túra kerekedett.
Akkor kezdjük az őrületet:
12:00-kor befut a vonat az Amsterdam Centraalba (A - a fontosabb helyszínekre odaírom a beágyazott Google Mapsen található betűkódot is). Még a pályaudvaron becserkészünk egy kajaautomatát és krokettet veszünk belőle. A rendkívül gazdag ízvilágú, visszataszító étel általában valamilyen ledarált állat bundában kisütve, laktató, hizlaló, egészségtelen, de finom helyi specialitás és 1,4 eurós árával még olcsónak is számít (ráadásul van gulyásos verzió).
Ahogy kilépünk az épületből elnézünk jobbra, és észrevesszük a bicikliparkolót, hasonlóval máshol aligha találkozunk.
A Stationsplein előtti hídon abszolváljuk a csatornát, miután átérünk az úttesten, jobb kéz felől megtekintjük a Bellevue Hotel aljában található coffee shopot, ami főleg az előtte kókadozó brit turistákról híres: sokan vetik ide be magukat, amint megérkeznek Amszterdamba, elszívnak egy-két jointot, kiütik magukat, majd a járdán próbálnak megint emberi külsőt erőltetni magukra, pompásan elszórakoztatva a gyakorlott helyieket.
A Damrakon sétálva aztán befordulunk a Haringpakkerssteegre, ami tele van coffee shopokkal (B), nyilván számos turistát összesen ennyi érdekel egész Amszerdamból, minket viszont ennél keményebb fából faragtak, így tovább haladunk a Nieuwendijk nevű sétálóutca felé. Mielőtt kiérnénk, megtekintjük ezt a kedves sajtboltot a sarkon:
A Nieuwendijken alaposabb vizsgálat alá vesszük az üzleteket és ledöbbenünk, hogy még ebben a méregdrága városban is olcsóbban a ruhák, mint Budapesten.
Néhány percnyi sétával megérkezünk Amszterdam egyik nevezetességéhez, a Dam térhez (C), amit sietve körbefotózunk, bizonyítási jelleggel. Balra fordulunk, a Dam és a Nes sarkán (még a téren) lefotóztathatjuk magunkat abban az óriási fapapucsban, amit pont az ilyen hülye akciók kedvéért pakoltak az utcára.
Tovább tartunk célunk felé, még mindig a Damon, a fapapucstól talán egy percnyire megállunk a Kaashandel Wout Arxhoek nevű sajtboltban (D), ahol minden híres helyi sajtból lehet vásárolni. Tíz eurós vásárlás fölött kártyát is elfogadnak (az összeghatárt másodpercek alatt átlépjük) és kérhetünk vákuumcsomagolást is, nehogy fingással vádoló ellenséges útitársak céltáblái legyünk a kézipoggyászunk miatt a repülőn.
Vásárlás után továbbmegyünk, elkezdjük átszelni a csatornákat, amik olyan sokat adnak Amszterdam hangulatához.
Egészen az Oudezijds Achterburgwalig megyünk (E), itt a csatorna mentén balra fordulunk. Amszterdam másik jellegzetességéhez érkezünk: a csatorna egyik oldalán meglátjuk a kannabiszmúzeumot, a másikon meg a kirakatok egész sorát, amikben délutántól fehérneműs csajok ácsorognak unottan: ez már a vörös lámpás negyed.
Dél körül azonban még egészen kókadt a környék, csak néhány erősen lerobbant állapotú lány ácsorog a vitrinekben, kimondottan kellemetlen húspiac-szaga van a jelenségnek. Állítólag a szolgáltatás is körülbelül ennyire meghitt, százötven euróért kapsz tíz percet, de a nő meg sem mozdul, csak fekszik a hátán, te meg hozzá sem érhetsz, leszámítva az inkriminált testrészt. Ötven euró pluszért már mehet a csöcsörészés, még drágábban a csókolózás, az első reakcióra a nőtől azonban csak kilenc perc környékén lehet számítani, amikor figyelmeztet, hogy húzz bele öcsi, mindjárt lejár az időd.
A vitrinek kivégzése után jobbra fordulunk (F), majd a Zeedijken (G) hirtelen a kínai negyedben találjuk magunkat: az etnikai összetétel átmenet nélkül megváltozik, a kirakatokban pekingi kacsa lóg, az épületek ázsiai mintát mutatnak, és a levegőben terjedő illatok is Kínát idézik.
Kis séta után jobbra fordulunk a Stormsteegen, majd ismét jobbra a Geldersekade-ra térünk, kitartóan gyalogolunk a Kloveniersburgwalon, közben megnézzük az épületeket a csatorna mindkét oldalán. Aki járt már New Yorkban, annak ismerős lehet ez a fajta építészet, hiszen az amerikai város eredeti neve New Amsterdam volt, tele holland telepesekkel. Bár házak nem nagyon maradtak fent abból a korszakból, sok újabb építésű lakóházon is látható a nyoma annak, hogy kik alapították a várost.
Az igazi Amszterdamban leginkább a hatalmas, függöny nélküli ablakok az érdekesek. Az egyik magyarázat szerint ez a féltékenységre vezethető vissza: miközben a férfiak a csatornák mellett intézték dolgaikat, biztosak akartak lenni abban, hogy az asszonyt közben senki sem próbálja meg gyarmatosítani , így az átláthatóság nevében nem került függöny az ablakra, a szokás meg a mai napig fennmaradt.
Az Oude Hoogstraaton aztán jobbra fordulunk (I), rövid ideig keresztezzük eredeti útvonalunkat, majd a Kannabisz múzeum közelében balra indulunk (J), hogy rövid séta után egy jobbkanyarral valamelyik szűkebb kis utcában találjuk magunkat (K). Itt a helyi építészet egy másik jellegzetességét, a homlokzatra szerelt kampókat csodálhatjuk meg: mivel a lépcsőházak szűkek, Amszterdamban az utcán húzzák fel a bútorokat az emeleti lakásokba, és a szokás annyira elszakíthatatlan része a városnak, hogy az új építésű belvárosi lakásokon is ott vannak a kampók és a csörlők.
A szűk utcák után kisétálunk az egyik főútvonalra, a Rokinra (M). Ezen balra fordulunk, megnézzük a régi épületeket, a modern butikokat, esetleg bekukkantunk a Hajenius nevű szivarboltba (N), ami lassan egy évszázada tölti meg a minőségi dohány szagával a környéket.
Kitartás, már a vége fele járunk: körülbelül öt perc alatt megérkezünk a virágpiacra (O), ahol veszünk néhány tulipánhagymát,
majd visszatérünk a főútvonalra, ahonnan már csak egy helyre, a Reguliersbreastraatra térünk le: itt található a város legizgalmasabb mozija, az art deco és art nouveau stílusban készült Theater Tuschinski (P), amit kívülről és belülről is érdemes jobban megfigyelni.
Számos fotó hisztérikus elkészítése után kihátrálunk az utcából, a Rokinra visszatérve felpattanunk egy villamosra, és öt perccel később, még 13:00 előtt már a pályaudvaron is vagyunk. Ha megfelelő tempóban haladunk, körülbelül 45 perc alatt tudjuk teljesíteni ezt a 3,6 kilométeres túrát, fotózással, vásárlással együtt is csak kicsivel kerülünk egy óra fölé, pedig láttuk a coffee shopokat, a prostikat, a kínaiakat, a történelmi Amszterdamot, vettünk sajtot, tekeregtünk a kis utcákban, és körülbelül két órával azután, hogy felszálltunk a vonatra, újra a repülőtéren vagyunk.
Hát nem jobb, mint a várót bámulni és a gép lezuhanásáról fantáziálni?