Három nap volt, újra Magyarországon vagyok, közben megjártam az ír fővárost, ahol igyekeztem megnézni azokat a látnivalókat, amiket a repteres posztban ajánlottatok, de őszintén szólva néhány óra múltán egyszerűen nem találtam a helyem a Dublinban. Pedig mindent bevetettem, összeírtam a javaslataitokat, szereztem turistatérképet, kifaggattam a taxist arról, hogy mit érdemes megnézni, és volt egy elég hosszú listám is a kötelező programokról. Mégsem tudott elvarázsolni a város, pedig általában tényleg ugrok mindenre, ami kicsit is más.

Láttam persze szép kőtemplomokat:

Láttam a város legrégebbi pubját:

Elsétáltam a Temple Barba:

Megvolt a Trinity College:

A Guinness és a Jameson Irish Whiskey épülete, a St. Stephen's Green, a Liffey, de nem kaptam el sokat a hangulatból, sem a történelmi emlékekből. Inkább azon dühöngtem, hogy hitelkártyával például a legtöbb helyen csak tíz euró fölött lehet fizetni, a saját igényem szerint összeállított szendvicset tehát ott kellett hagynom a boltban, hogy pénzváltásnál a jelentős árfolyamkülönbség mellett még levonás is van, és hogy ha taxiban fizetek kártyával, tíz százalékot rádobnak a fuvardíjra.

Kicsit aztán utána olvastam a városnak, meg az országnak, beszélgettem helyiekkel, próbáltam a mélyére ásni a dolgoknak, ha már ott jártam, és kiderült néhány érdekesség Írországról. Például hogy az ír nyelvet, amit szinte minden táblán használnak, Dublin környékén alig beszélik, csak a nyugati országrészben használják néhányan, és komoly veszélye van annak, hogy egy-két generáción belül kihal. Aztán megtudtam azt is, hogy Dublin eredeti neve Baile Átha Cliath, ami valami olyasmit jelent kelta nyelven, hogy a Rőzsefonattal Megerősített Gázló Városa, ami eredetileg egy Dublinhoz olvasztott települést jelölt.

Kiderült az is, hogy miért van viszonylag kevés építészeti emléke a városnak: a XVI. és XVII. századi, angolok ellen vívott háborúk megakasztották a fejlődést, az ellenség sok pusztítást okozott a templomokban, kastélyokban, nagyobb épületekben. Aztán következett egy hosszabb fejlődési időszak, Dublin London mellett a Brit Gyarmatbirodalom legfontosabb városa lett, amit, meg a függetlenségi törekvéseket nem néztek jó szemmel az angolok, és addig-addig mesterkedtek, amíg egy provinciális kisváros nem lett a Rőzsefonattal Megerősített Gázló Városából.

Aztán jött a nagy éhség meg a kivándorlás, az ország lakossága körülbelül nyolcmillióról négymilliósra esett vissza, és ez a szám az elmúlt 150 évben sem változott számottevően. A szegények Dublinba mentek, sok egyforma bérlakást húztak fel, és a hetvenes évekig gyenge gazdaság miatt sok a panel is, vagy a betonból épült családi ház. A gazdasági fellendülés csak a nyolcvanas években indult be igazán, és azóta folyamatosan épül, szépül Dublin, de több évszázadnyi tudatos leépítés majd szegénység nem múlik el nyomtalanul. Ettől függetlenül a város éjszakai élete irigylésre méltó, és valamiért Dublin Európa harmadik leglátogatottabb városa Párizs és London után, mégis úgy gondolom, hogy például Budapest jóval grandiózusabb, nagyobb, érdekesebb.

Aki volt már ott, meg több európai városban, leírhatná a saját élményeit, hátha csukott szemmel sétáltam el az igazi Dublin mellett. Nektek mi a véleményetek a városról?