Fogalmam sincs, hogy csak a közelgő tavasz miatt-e, vagy tényleg, de mostanában mintha feltámadna a gasztroforradalom. Az úgy volt, hogy elkezdtük írni a blogot, aztán hirtelen nyílt egy rakás szenzációs hely, csak kapkodtuk a fejünket, aztán a növekedés üteme alábbhagyott, sőt, elkezdtek…

Ebéd: oké. Mindenki elfogadja, hogy ebédelni kell, ebédekről írni nem úri huncutság. Vacsora: elmegy. Kell vacsorázni, de nem feltétlenül éttermekben, aki éttermi vacsorákról ír, még megtűrt tagja a társadalomnak, de kockáztatja az egzisztenciáját. Reggeli: határterület. El lehet menni…

Már több mint négy éve, hogy egy nyáron ellátogattunk Csabával ugyanide: akkor még az Origo bisztro kínálta a 9900 forintos, a sajtokban enyhe hiányérzetet kínáló luxusreggelijét két főre, amit be is toltunk. Egy fontos plusszal: mivel a fogások között volt a.) vaj, b.) só, c.) bors, d.) kaviár és…

Két hete készítettem velem egy interjút, amiben a budapesti gasztroforradalomról faggattak (jeee) és arról, hogy a hatalmas fejlődés ellenére mi hiányzik mégis. Erre tök könnyű válaszolni. Lehet persze dél-amerikai konyháról, meg madagaszkáriról beszélni, de alapvetően van egy sokkal nyomasztóbb…

2013-ban írtam egy posztot Sörözés a kriptában címmel. Volt egy kis felhördülés miatta, hiszen sokak kedvenc sörös helyét, a választékáról méltán híres Csakajósört mutattam be, nem kizárólag a jó oldaláról. Az ott leírtakat ma is igaznak érzem: rengeteg féle sör, nekem kissé távolságtartó…