Ebéd: oké.

Mindenki elfogadja, hogy ebédelni kell, ebédekről írni nem úri huncutság.

Vacsora: elmegy.

Kell vacsorázni, de nem feltétlenül éttermekben, aki éttermi vacsorákról ír, még megtűrt tagja a társadalomnak, de kockáztatja az egzisztenciáját.

Reggeli: határterület.

El lehet menni étterembe reggelizni és lesznek, akik szerint ez rendben van, de nagyon sokan akadnak majd, akik inkább nyársra húznák az illetőt. Sokat javult a helyzet a néhány évvel ezelőtti reggelizős sorozatunk óta, most már nem jár feltétlenül fejlövés az érintetteknek, de azért még mindig komoly bátorság kell ahhoz, hogy az ember egy éttermi reggeliről készült fotót osszon meg a facsén.

Ötórai tea: életveszély.

Önsorsrontás. Csak otthon, a négy fal között. Aki ilyesmire vetemedik, bármire képes, érdemes komolyan elgondolkozni az érintett elmeállapotán (melyet egyúttal kérdőjelezzünk is meg).

Na de hát ki más próbálkozna meg hasonlóval, mint a decens budai polgárok legjobb barátja, az imádni valóan proccba hajló, sznobizmus-gyanús tüneteket produkáló Émile, aminek már a neve is gyújtogatásra ingerli a tömegeket, és ahol az ilyesmire fogékonyak csodálatosan érezhetik magukat?

Ha épp petróleumba mártod a fáklyádat, arra kérlek, rakd le egy pillanatra és nézd meg az épületet. Láthatóan az elit igényeit próbálja kielégíteni, de azt nagyon ügyesen teszi: a kert nemcsak elegáns, de kedves is, a beltér kellően összetett ahhoz, hogy se minimalistának, se barokknak, se dekadensnek ne tudd nevezni, inkább ezek keverékéről van szó.

Ilyen a hely nappal, nyáron:

És ilyen mostanság, este:

Ugyanez nappal a hely fotóin:

Oké, a pincérek úgy kicsípték magukat, mintha pincérek lennének (és tényleg), de közben szuper barátságosak, kedvesek és azt is elnézik, amikor a négy éves lányod zavarba jön a hely felső tízezreket mozgató jellegétől, értelmezhetetlen táncba kezd a teázó közepén, majd a szülők csitításától kísérve végigfetreng minden kanapén és fotelen, amit csak megtalál az épületben. Nincs pofavágás, szánakozó félrenézés, jó fej mindenki.

Van itt étterem, de mi nem ezt teszteltük.

Hát igen. Az öt órai tea. Minden délután van, most meg nem mondom, mikortól meddig, de hat körül ér véget és három órán át tart, szóval szerintem három körül indul. A menü tök egyszerű: fizetsz 3490 forintot, amiért cserébe kapsz italt és ezt a kis tornyocskát:

A következők vannak rajta: lazacos, uborkás, curry-s tramezzini, tojáskrémes retekkel, vajas - sonkás salátával. Sajtos profiterol, tepertős pogácsa.

Gerbeaud szelet, rózsa meringue, narancsos financier, pâte de fruit, mákos-áfonyás és mákos-málnás financier, macaron.

Mindezek mellé adnak egy pohár Sauska Extra Brut Rosé pezsgőt, vagy “Émile teaceremóniát”, ami abból áll, hogy a pincér előtted keveri össze a tealeveleket a vízzel, de ezt nagyon szimpatikusan teszi, ráadásul többször egymás után is, ha megkéred rá, a levelekből ugyanis négy főzet is kijön.

Most nekiállhatnék magyarázni arról, hogy mennyire voltak jók a fogások, de szerencsére ezen a szinten felesleges. Nyilvánvaló, hogy jól meg tudnak csinálni egy lazacos szendvicset és az se kérdés, hogy a Gerbeaud-csoporthoz tartozó Émile képes jó zserbót sütni. Kiváló mind a három emelet.

Bónusz, hogy bőven jól is laksz vele és ezt az összeállítást leszámítva esélyed sincs arra, hogy 3450 forintból ilyen környezetben, ilyen kiszolgálás mellett tölts el egy-másfél órát kényelmesen beszélgetve. Szóval ha valaki mindig is ki akarta próbálni, milyen egy Émile-igényességű helyen lábat lógatni, de viszonylag jogosan félt a fejenkénti 10-15 ezer forintos költségtől, itt a soha vissza nem térő alkalom, ráadásul egy olyan szertartás keretében, ami minden ismerősötökből egyöntetű gyűlöletet fog kiváltani.

Teadélutánon voltál az Émile-ben? DÖGÖLJ MEG!

Már ezért megéri. Persze a helynek vannak komoly kockázatai, az emeleti teázó felé tartva ugyanis elhaladsz a süteményes pult mellett és hibát követsz majd el: rendelsz, sütinként kábé 900-ért. Azzal vigasztalod majd magad, hogy a süteményevés egészen új minőségével ismerkedsz meg, az Émile édességei ugyanis olyan jók, hogy csak 2-3 hasonló színvonalú hely van egész Magyarországon, és azok sem olcsóbbak ennél, legfeljebb egyszerűbb a berendezésük.

Kiváló hobbi a délutáni teázgatás az Émile-ben, csak bírja az ember pénztárcája és le ne vágják a barátok a fejünket érte.

Émile
1026 Budapest Orló utca 1
+36305850602
K-P: 8-23
Szo: 9-23
V: 9-18
H: Zárva