Nem, tényleg. Esküszöm, hogy a szakácsot Rob Marley-nak hívják, jamaicai, és főz. És tegnap az ő kajáit kóstoltam végig. Ugyanis a Lucullus Baráti Társaság tartott tegnap egy újabb lakomát, ami annyira izgalmasnak ígérkezett, hogy én sem tudtam kihagyni. A blogon más sokszor…

Valójában fogalom nélkül érkeztem a Hegyvidék Központba, Budapest elitplázájába. Nem tudtam, mit találok majd bent, de valójában azt sem, hogy mit keresek ott egyáltalán. A plázák nem nagyon passzolnak a blog profiljába, és amikor átszaladtam az aprócska épület három…

Előző hónapban írtam nektek először a szusi iránti újonnan jött rajongásomról. Arról, hogy mekkora hatással volt rám a Jiróról készített film, és hogy a falat tökéletességét középpontba helyezni nem feltétlenül valami zen szemlélet, európai értelemben is értelmezhető,…

Fodrász és a kiállítás közt volt húsz percem ebédelni, A Presto meg pont a kettő közt volt félúton, úgyhogy végre megtörtént, amit hetek óta tervezgetek: megkóstoltam a házi tésztájukat. Az étterem alig másfél hónapja nyílt, és tökéletesen beleillik az új budapesti…

Talán még emlékeztek, hogy nemrég elhatároztam, utánajárok a budapesti szusiknak, nagyrészt a Jiro film hatására. Az első próbálkozásaim egyike pedig elég kalandosra sikerült, de remekül példázza, hogy Budapest mennyire a meglepetések városa. Ha nyitott szemmel nekivágunk,…