Tegnap olyan durva gasztronómiai abúzusban volt részem, hogy a pacal adta a másikat. Az estét a Lucullus Baráti Társaság, és azon belül is leginkább az alapító, Turóczi Gábor rendezte, a szervezet célja, hogy szélesebb körben is megismertesse a színvonalas étkezés előnyeit, meg az azzal járó mérhetetlen boldogság. Ha ehhez azon át vezet az út, hogy néhány bloggert és újságírót túltömnek meg felrobbantanak kiváló ételekkel, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy a cél szentesíti az eszközt.

Helyszín: Wang étterem, Gizella utca

időpont: 2010.12.16., este fél nyolc.

Dórával és Ádámmal gyanútlanul érkeztünk az étterembe, ahol azonban elképesztő vacsora vette kezdetét. 21 fogás, ismételgettem magamban, 21 fogást kell túlélnünk bármi áron.

A szakácsot ismerem. Wangnál ettem már, igaz, a másik éttermében, a Telepy utcaiban, és élveztem a vacsora minden pillanatát: a kínai utazásom alatt sem ettem annál jobbakat, mint amilyet Wang készít, aki sok fűszerrel, a szecsuani konyha erős ízvilágával söpör félre mindent, amit Magyarországon a szokásos kínai kaja jelent: a rossz alapanyagokból készült íztelen bóvlit. Wang könyékig turkál a legjobb belsőségben, hozzáértéssel, bátran készíti el azokat az ízeket, amiket Kínában is csak kevesen képesek.

Az est rövid beszéddel kezdődött, aztán jöttek az előételek. Minden fogásról mutatok fotót, de csak arról írok hosszabban, amiről 12 óra elteltével a legerősebb emlékeim vannak.

Kezdjük a levessel.

Szecsuani stílusú erős-savanyú leves (nem hatott meg)

Utána jöttek az első fogások.

Kou shui feipian (ökörszív, nyelv, pacal, marha, zeller)

Most kaptam a közleményt, amiből kiderül, hogy pontosan milyen boltok lesznek az új ferihegyi váróban, amiről a közelmúltban alapos riport jelent meg a blogon.

Lássuk: az indulási szint központi részén egy Gundel kávézó lesz. Mellette 1400 négyzetméteren a Heinemann duty free üzletében tudjuk elkölteni megmaradt pénzünket. De lesz még itt pár világmárka boltja: Hugo Boss, Burberry, Longchamp és Ralph Lauren is nyílik, és természetesen jelent lesz a minden reptéren megtalálható Swarovski.

Külön magyar sarkot hoznak létre a hazai luxusmárkáknak, 250 négyzetméteren lesznek a magyar borok, szalámik, libamáj, paprika, meg még néhány Hungaricum, köztük a Herendi Porcelán Manufaktúra bemutatóterme és szalonja.

A galéria szinten lesznek az éttermek, a SkyCourtban ugyanúgy megtalálható lesz a távol-keleti kínálat, mint a görög vagy a hagyományos magyar konyha. A magyar repülőtéri kínálatban újdonságnak számít, hogy egyszerre két gyorsétterem is nyílik, egymás mellett küzd majd a vevőkért a Burger King és a Kentucky Fried Chicken.

A galéria szinten lesz még a magyar Leroy-lánc étterme és magyarországi premierként a francia Hippopotamus családi étterme..

Az új terminálépület a SkyCourt hivatalos megnyitója 2011. március 18-án, pénteken lesz, azt ezt követő hétvégén, március 19-én és 20-án pedig nyílt napok lesznek, amikor is bárki megtekintheti és bejárhatja a SkyCourtot. Ezt követően a repülőtéren működő hatóságok egy alapos biztonsági átvizsgálásnak vetik alá az épületet, hogy március 27-én már beléphessen az első utas.

A SkyCourt elég sikeres, negyed évvel a nyitás előtt az összes hely elkelt. 

Tegnap a Gusto Burger & Cafe megnyitóján vettem részt, ahol a sajtó képviselőit és néhány hírességet láttak vendégül, hogy mondják meg a véleményüket a nyitás előtti napon. Összefoglalom azoknak, akik nem szeretnek sokat olvasni: a magyar gyorsétteremlánc első tagja a McDonald's minőségét hozza, ízvilágban is hasonlót sikerült alkotni, a húspogácsa pedig le is hagyja az ott megismert színvonalat.

Meghívást kaptam a zárt körű, nyitás előtti rendezvényre a Király utcai Starbucksba, ami az országban a harmadik, a plázákon kívüli világban az első magyarországi üzlet.

A belső tér és az asztalok ugyan még nem voltak a helyükön, de talán a képeken is látszik, hogy a belső tér kialakítása nagyon hangulatos, két szinten, kellemes félhomályban egész más légkört kapunk a pofánkba, mint mondjuk a Mammutban a mellmagasságig érő elzáró falakkal.

Már terveztem egy ideje, hogy írok egy posztot a Rózsavölgyi csokoládéról, de csak most találtam erre időt. Alighanem a legjobbkor: a tél közepén, karácsony előtt mindenki édességet akar enni, a fekete, krémes, szájban olvadó csokoládétól meg még a legnyomorúságosabb szürke fagy is olyan, mintha a kandalló ropogó melege előtti ücsörgés.

A Rózsavölgyi kiemelkedik a hazai mezőnyből, például mert baromi drága: tíz deka, azaz körülbelül tíz darab bonbon közel kétezer forintba kerül, nem is vásárlok itt minden nap, a fontosabb alkalmak előtt viszont mindig ellátogatok hozzájuk. Rózsavölgyit vittem az első randinkra Dórával, az évfordulókra, születésnapokra, vagy akkor, amikor csak nagyon el vagyunk fáradva, és szükségünk van egyetlen falatnyi kikapcsolódásra.

Igazából úgy is gondoltam a helyre, mint egy különleges szentélyre, de amikor legutóbb náluk jártam, kiderült, hogy tévedtem: egymást érték az emberek az apró, Királyi Pál utca üzletben, és a köztük lezajlott párbeszédekből kiderült, hogy sokan mindennap Rózsavölgyit rágcsálnak otthon.

A nagy forgalom miatt elég sokat is kellett várnom, hogy válthassak néhány szót Szabad Zsolttal, az üzlet vezetőjével, a csokoládékat megalkotó Csiszár Katalin férjével.