Tegnap olyan durva gasztronómiai abúzusban volt részem, hogy a pacal adta a másikat. Az estét a Lucullus Baráti Társaság, és azon belül is leginkább az alapító, Turóczi Gábor rendezte, a szervezet célja, hogy szélesebb körben is megismertesse a színvonalas étkezés előnyeit, meg az azzal járó mérhetetlen boldogság. Ha ehhez azon át vezet az út, hogy néhány bloggert és újságírót túltömnek meg felrobbantanak kiváló ételekkel, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy a cél szentesíti az eszközt.

Helyszín: Wang étterem, Gizella utca

időpont: 2010.12.16., este fél nyolc.

Dórával és Ádámmal gyanútlanul érkeztünk az étterembe, ahol azonban elképesztő vacsora vette kezdetét. 21 fogás, ismételgettem magamban, 21 fogást kell túlélnünk bármi áron.

A szakácsot ismerem. Wangnál ettem már, igaz, a másik éttermében, a Telepy utcaiban, és élveztem a vacsora minden pillanatát: a kínai utazásom alatt sem ettem annál jobbakat, mint amilyet Wang készít, aki sok fűszerrel, a szecsuani konyha erős ízvilágával söpör félre mindent, amit Magyarországon a szokásos kínai kaja jelent: a rossz alapanyagokból készült íztelen bóvlit. Wang könyékig turkál a legjobb belsőségben, hozzáértéssel, bátran készíti el azokat az ízeket, amiket Kínában is csak kevesen képesek.

Az est rövid beszéddel kezdődött, aztán jöttek az előételek. Minden fogásról mutatok fotót, de csak arról írok hosszabban, amiről 12 óra elteltével a legerősebb emlékeim vannak.

Kezdjük a levessel.

Szecsuani stílusú erős-savanyú leves (nem hatott meg)

Utána jöttek az első fogások.

Kou shui feipian (ökörszív, nyelv, pacal, marha, zeller)

Első fogásnak elég izmos, van benne egy rakás belsőség, olyan alapanyag, amit néhány félreértés szerint nem illik étteremben felszolgálni, pedig a csúcskonyha, úgy értem, a Michelin-csillagos vonal is előszeretettel nyúl már ezekhez. Erős, ütős, ördögi kezdet.

100 napos tojás zöldpaprikával

Úgy készül, hogy a kacsatojást három hónapra egy faszénből, oltott mészből, sóból és vízből álló keverékbe helyezik. Ennek örömére a tojás külseje szélsőségesen visszataszítóvá, íze elképesztően izgalmassá válik. Wang semmivel sem rosszabb, mint a Kínában dolgozó mesterek.

Tavaszi tekercs

Édes savanyú oldalas (erről majdnem lemaradtam, a kép jobb szélén látható a maradék)

Wang féle csülök-roló

Finom lében úszó hússzeletek, amiket a mellé tálalt friss péksüteményekbe kell tömködni, létrehozva a csülökburgert. Igazi szecsuani fogás, mégsem a brutálisan erős fajtából, így az is megkóstolhatja, aki fél a túlságosan markáns ízektől.

Ízletes fafülgomba saláta

Ebből a fogásból akármikor akármennyit meg tudnék enni, a fafülgomba jellegzetes, de nem tolakodó ízű kínai fogás, ráadásul kezdőknek is ajánlott, mert rendkívül könnyű megfogni a pálcikával, ennek megfelelően olyan könnyen lapátoljuk a szánkba, mint gyerekkorunkban a tojásos nokedlit kanállal(!).

Étvágygerjesztő zeller

Házi húsos táska

Az első fogások után belestünk az ételek mögé, pontosabban a tésztakészítés titkaiba. Elmesélték, hogy a kínaiak már évezredekkel az olaszok előtt olyan ütemben gyártották a tésztát, mint a General Motors az autókat, hozzájuk képest az európaiak még csak ismerkednek azzal, hogy mit lehet kihozni némi lisztből meg vízből. Kaptunk egy rövid bemutatót is arról, hogy a level 6-os mesterek mire képesek a különösen nyúlós tésztával.

Második kör.

Szecsuáni omlós kacsa

Magától értetődő fogás, mégis remek, igaz, tegnap kissé túlsütöttnek tűnt, nemcsak a külső réteg volt ropogós, de beljebb is, a fűszerezés viszont remek, és a hús tényleg lehámlik a csontról, ilyen az akadálymentesített étkeztetés.

Sertés ’Shui Zhu’ módra (csípős paprika, zeller, szójababcsíra)

Brutális, eszeveszett, gasztronómiai szőnyegbombázás, zsírban úszó szélsőség, ez az étkeztetés André René Roussimoffja. Tényleg csak azok próbálják ki, akiket rettenthetetlennek hívnak a barátai, és ő se 11-ik fogásnak.

Csirkecomb-darabok illatos omlós kínai gombával

A második kör kedvence, olyan ízzel, amilyet Kínán kívül elképzelhetetlennek tart az ember, és ami az ország határain belül olyan jellemző. A gomba friss, ruganyos, a hús csak elfekszik a kalap és a pikáns szósz mellett.

Wang nagymama steak marhája

Az előző fogáshoz hasonlóan ez is markánsan kínai étel, nem biztos, hogy oda merném dugni olyan vendék orra alá, aki még csak most ismerkedik a konyhával, de aki már tett néhány bizonytalan lépést, annak remek továbblépési lehetőség ez az erőteljes, kicsit csípős, nagyon sötét étel.

Pekingi hagymás csirke

Édes savanyú sült rák

Volt szecsuani zöldbab, amiről nem készül jó fotó, meg édesburgunya, amiről viszont már de:

Lanzhoui piritott tészta

volt még piritott rizstészta és tojásos-zöldséges pirított rizs is, ezekről viszont már nem tudtam fotót készíteni, mert az életben maradásért küzdöttem, miközben a pincérek kitartóan hozták a fogásokat.

A desszert előtt újabb kegyelmet kaptunk, amikor egy magyarul kiválóan beszélő (és éneklő) kínai lány guzengen kezdett játszani nekünk. Ez a mi citeránkhoz hasonlító, 2500 éves pengetős hangszer a legtöbbeknek főleg a Hősből lehet ismerős, a teaházas harci jelenetben ennek a hangjára küzdött meg Névtelen és Repülő Hó.

Tegnap csak a saját emésztésünkkel küzdöttünk a dallamra, izgalmas befejezési lehetőségekkel. A dalok után elfogyasztott desszertet, a darált szezámmaggal töltött tésztagombócokat azonban lefotóztam, aki még nem evett ilyet, annak valami olyasmit kell elképzelnie, mintha egy mákkal tömött nyúlós tésztát venne a szájába.

Szuper este volt, a következő 24 órában azonban nem tervezek szilárd táplálékot magamhoz venni.