A környékünkön van, úgyhogy folyamatában látom, hogyan kerül egyre közelebb a befejezettség kényelmes állapotához Budapest egyik legizgalmasabb épülete, a CET. A Kas Oosterhuis tervezte organikus állatszörny eszeveszett jól fog kinézni, ha elkészül, nagyjából erre kell számítani a tavaszi átadó után:

Külföldön, legutóbb épp Londonban, méghozzá egy Tescóban néztem irigykedve az önkiszolgáló sorokat: ezekben nincsen eladó, csak egy vonalkódos automata, az előtt kell elhúzni az árut, aztán már szabad is vagy. Két okból tetszett nagyon a rendszer: egyrészt, mert egy olyan társadalom rajzolódott ki előttem, amelyik nem próbálja meg a fenekében kicsempészni a fagyasztott csirkét, tehát megbízható, másrészt meg a kütyübuzi is megszólalt bennem, aki élvezettel húzogatja a kódokat a lézer előtt. Azt hittem, az ilyesmire még évekig kell várni nálunk, erre ma kaptam egy sajtóközleményt, amiből kiderül, hogy már át is adták az első önkiszolgáló pénztárakat a vásárlóknak, méghozzá a fóti Tescóban.

Egyelőre négy pénztárral üzemel a rendszer, vonalkód leolvasás, aztán fizetés készpénzzel vagy kártyával, ez minden. Ha cashsel fizetünk, és a szükségesnél többet tömünk az automatába, az visszaad, de szerintem a kártyás fizetés az adekvát egy ilyen környezetben.

Éljen.

Azért kíváncsi vagyok, hány autógumit próbálnak majd kicsempészni az eladó nélküli pénztárak mellett.

Valahogy kifutottam az őszből, na. A világ biztos tele van olyan emberekkel, akik a holnap problémáival foglalkoznak, én többnyire a ma kérdéseire keresem a válaszokat. Így nem eszem, amikor nem vagyok éhes, nem alszom, amikor nem vagyok fáradt, és nem veszek téli ruhát, amíg be nem fagy a seggem.

Nem akkor kell sapka, amikor leesik az első falevél, vagy amikor a bevásárlóközpontokat elkezdik karácsonyi ünneplőbe öltöztetni október közepén, és főleg nem akkor, amikor a divatházak augusztus végén behozzák a téi kollekciót. Nem, csak akkor, amikor már van értelme felvenni, amikor már elkezdek fázni.

Idén erre december közepén került sor. Volt ugyan sapkám, meg kesztyűm is, de nem nagyon szerettem már őket, és néhány használat után rájöttem arra, hogy váltanom kell, újat akarok mindkettőből.

És akkor elindultam egy plázába.

Aki arra számít, hogy úgy általában kikelek a fogyasztói társadalom ellen, az téved: nincs nekem bajom a vásárlással, jól tud esni néha egy új ruha, elektronikai berendezés, meg az is örömöt okoz, ha megtömhetem a hűtőt mindenféle klassz dologgal.

Amire azonban nem voltam felkészülve, talán mert mégis a a fogyasztói társadalom nemecsek ernője vagyok, így, csupa kisbetűvel, az a sapkák és kesztyűk teljes hiánya a szakadó decemberi hóesésben.

(A kép címe: Téli kollekció 1.)

Az év ebben a szakaszában felbukkanó adventi vásárok közül kiemelkedik a Vörösmarty téri vásár, és nemcsak azért, mert a Sunday Times 2008-ban Európa legjobb adventi vásárának választotta. A környezet festői, a Gerbeaud Ház ablakai világító kalendáriumként funkcionálnak, érdekes kézműves dolgokat baszkurálhatunk, és ami a legfontosabb: rengeteg a kaja. Szóval Csaba bevásárlással kapcsolatos dilemmájára jó megoldásnak tűnik ez: vigyük a nőt az üvegpalota aljában található ruhaboltokba válogatni, mi pedig adjuk át magunkat a féktelen forraltborozás és zabálásnak.

A vásár fele ugyanis ételes bódékból áll, és noha a kézműves termékek is bizonyíthatóan és certifikáltan minőségiek, az emberek láthatóan a sülő kilós csülkök mellett sorakoznak.

Szóval aki azt hitte, hogy langallóval és töki pompossal megússza, annak összeállítottam egy fotósorozatot, miket lehet enni. Tényleg óriási a választék, a 900 forintos tócsni avagy lapcsánkától (avagy cicege, görhöny, beré, bramborák, burgonyalepény és még sorolhatnám) kezdve a férfias méretű, 5000 forint per kilós főtt-sült csülökig mindent lehet kapni, van itt mangalicakolbász, mangalicahurka, jérce, töltött káposzta, rablóhús, dödölle, ízes gombóc, lasagna, minden, na. Kérdés, hogy ennyiért megéri-e ez a minőség.

Töltött káposzta:

Az előző színházi évadban sokat voltam a Vígszínházban, mégsem tűnt fel, hogy elkezdték szétbontani mellette a Ditrói Mór utcán. Szét kellett, mert szép szóval nem lehet csökkentett forgalmú területet kialakítani a szükre aszfaltból. A megújult utcát elvileg októberben adtak át a gyalogosoknak, nekem viszont csak a napokban tűnt fel, hogy minden megváltozott. Először csak a meleg színű díszburkolatot vettem észre, ami már önmagában nagyon sokat dob a Ditrói Mór hangulatán.