E heti versenyzőnk igazán menő helyen található, az V. kerületi, felújított Egyetem téren, az Egyetemi templommal szemben, igazi kis európai hangulatsziget közepén. Külön érdekesség, hogy a Véndiák étterembe pont aznap tértem be tesztelni, amikor Csaba a Centrálban evett: eredetileg oda indultam, de kiderült, hogy sikerült mindenféle megbeszélés nélkül ugyanarra az időpontra betervezni a kávéházas tesztet, így míg Csaba az év pincérével küzdött, én átcsoszogtam az egészen más hangulatú helyre, ahol semmi nyoma a századfordulónak.

Folytatódik a sorozat, nem állunk meg egy percre sem. Ezúttal véletlenül bukkantam rá egy gyöngyszemre. Meghívást kaptam egy üzlet megnyitójára az Andrássy útra múlt héten, és ahogy beléptem, tudtam, hogy a sorozatunk újabb tagjához van szerencsém.

A lépcsőház szépen felújított, még egy sprinklerfejet (automata locsolófej tűz esetére) is felfedeztem az egyik kupolában, szóval a biztonságra is figyeltek, legalábbis úgy tűnik. Gondos sötétség védte azokat a sarkokat, amiket nem sikerült felújítani, de bevakuzva ide kiderült a turpisság.

Az Egy nap a városban blogon már többször hírt adtam tehetséges utcazenészekről, először Ferencet ismerhettétek meg, majd a népzene két fenegyerekét láthattátok. Most, azt hiszem, megtaláltam a legjobbak után a legrosszabb utcazenészt. Aki egyébként abszolút szerethető.

Hangolatlan gitár, erős kappanhang, és a dallam teljes újraértelmezése. Barátunkkal tegnap találkoztam az Europark előtt, ő lehetett az ott játszó indián zenészek előzenekara, mert amíg azok elmentek felfrissíteni magukat, ő lelkesen játszott a Stratón.

A lelkesedés amúgy olyannyira megvolt, hogy miután elsétáltam, mintegy száz méterről is tisztán lehetett hallani a muzsikát, ekkorra ugyanis már üvöltötte, hogy szárítjajaszél.

Bizonyára sokan próbáltátok, még többen olvastatok róla: pár napja próbajáratra indult a 86-os vonalán az új budapesti szuperbusz, kinek neve MAN Lion's City GL. Ötajtós, áttetsző csuklóval felszerelt monstrum, modern információs rendszerrel, 10 518 köbcentis, 320 lóerős motorral, klímával. Az ajtók előtt egy pirossal áthúzott lábnyom mutatja, érzékelők akadályozzák meg, hogy odacsukják a laptopunkat vagy hasonló borzalom történjen.

Ezt tudtuk eddig, az indexen egyszemélyes teszt is megjelent, de az életben minden kicsit másképp történik. Az igazi éles teszt az utazóközönség kiváltsága, és Anikó nevű olvasónk csak az Egy nap a városban blog kedvéért (köszönjük) utazott végig vele az első napon Óbudára, és szerzett benyomásokat a buszról. Az ő véleménye után kommentben ti is írjátok meg, mit tapasztaltatok.

"Az LCD kijelzőn a következő állomás neve és sorban az összes látható, és a EBSF - European bus system of the future feliratot is lefordították: ez a jövő busza.

A busz egyébként igen halk, nem nyikorgott az egyenetlen utakon, és a lengéscsillapítás is jó volt. Noha sokszor annyian voltunk, hogy még kapaszkodni sem igen tudtunk, nem is nagyon kellett. Az utastérbe kihelyezett monitorokon kívül a sofőrnek is van egy a vezetőfülkében, amin látja az útvonalat.

Az ajtó csak úgy záródik be, ha 4 másodpercig senki nem nyúl oda, lóg bele az előtte található térbe, nem lépnek a sárga csíkozott részre - ez nem ment az embereknek, és elindult egy öngerjesztő folyamat: egyre nagyobb késést halmoztunk fel a folytonos ajtókinyílások és be nem csukódások miatt, így egyre többen lettek a megállókban a várakozás miatt, és persze a buszon is. Szinte mindig belelógott valaki.

A buszsofőr minden megállóban láthatóan a haját tépte volna legszívesebben, de azért illedelmesen elmagyarázta, hogy nem szabad a sárgára állni, mert akkor nem csukódik be az ajtó. A buszon már forradalmi volt a hangulat amiért egy megálló elhagyása 4 percig is eltartott, az idősebbek az Ikaruszokat követelték vissza fennhangon.

Délután is ez a busz jött, felszálltam, de a feszültség változatlanul nagy volt. A Clark Ádám térnél leszálltam, és megvártam a következőt, amivel elég hamar megelőztük a jövő autóbuszát."

Ti is próbáltátok az új szuperbuszt? Gördülékenyebb lett a dolog a második napra?

Pontosabban a Liszt Ferenc Budapest Nemzetközi reptéren, vagy Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi reptéren, vagy a Liszt Nemzetközi Ferenc Budapest reptéren, most hirtelenjében nem is tudom, hogy hívják. Nem is ez a lényeg, hanem hogy hétvégén megvolt az új váró, a SkyCourt nyitóbulija, ami egyébként vasárnaptól kezdi meg a szolgálatot.

Így nézett ki, amikor pár hónapja, már többé-kevésbé kész állapotban láttuk:

És így a vasárnapi nyitópartin, padorjan képein: