Korábban már írtam a modenai Osteria Francescana nevű étteremről. 2008. októberében jártam ott, akkor még fogalom nélküli fogyasztóként, aki evett már néhány jobban sikerült rántott húst az életében, de akinek a csúcskonyháról lövése sem volt. Nem különösebben hatott meg, amikor kiderült, hogy egy színvonalas étterembe megyünk vacsorázni (tudnak ott gordon blőt csinálni?), sem az, hogy a chefnek, Massimo Botturának már akkor is két Michelin-csillaga volt, mert nem érdekelt az autógumigyártás.

Aztán odabent valami örökre megváltozott, más ember jött ki, mint aki bement.

De ne rohanjunk ennyire előre, vagyis hátra, maradjunk a jelennél: a Restaurant Magazine nyolcszáz szakértő bevonásával megrendezett versenyén az Osteria Francescana lett a világ negyedik legjobb étterme.

Első a dán Noma lett, második a gironai El Celler de Can Roca, harmadik a San Sebastian-i Mugarizt, és rögtön ezek után befutott a modenai Osteria Francescana is.

Nem esem hasra a díjaktól, helyükön tudom kezelni őket, de nagyon örülök az elismerésnek, méghozzá magam miatt is: a Restaurant Magazine szavazása előtt is tisztában voltam azzal, hogy Bottura vacsorája valami fokozhatatlan magasságot jelent a gasztronómiában, most viszont már papírom is van arról, hogy olyat ettem, aminél nehéz jobbat csinálni.

Pár pillanatot felidéznék megint az estéből. Degusztációs menüt ettünk, a fogások egymás után következtek az asztalon, és sokáig a Parmigiano Reggiano újraértelmezése tűnt a meghaladhatatlan pillanatnak: Bottura öt különböző érettségi fokú (18, 24, 30, 36 és 40 hónapos) sajtot tálal fel öt állagban, más-más hőmérsékleten: felfújtként, ropogós lapként, szifonból kinyomott krémes habként, felvert levegős habként, parmezánmártással leöntve.

Ízre is remek volt a fogás, de még feltűnőbb volt az az erő, amivel Bottura uralta az ételeket, és megadásra kényszerítette őket.

De nem is ez volt a lényeg, hanem a borjúpofa. A Bűvös szakács leírása szerint a szaftos húsrészt barnamártással és sorrentói citromhéjjal ízesített lágy burgonyapürével tálalják fel.

Akkor még nem tudtam ízeket találni az összetett mártásokban, de azzal tökéletesen tisztában voltam, hogy valami meghaladhatatlannal szembesültem: az addig jókedvűen trécselő asztaltársaság az első falat megkóstolása után elhallgatott, és csaknem néma csöndben fogyasztotta el a tökéletes, leírhatatlan borjút. Nem úgy volt finom ez az étel, mint egy ügyesen összerakott rántott hús, amit két pofára zabál az ember, vagy mint egy nagyadag túrós tészta, Bottura főfogása egészen más dimenzióban mozgott: határtalan örömöt és meghatottságot éreztünk belül, miközben fogyasztottuk, körülbelül úgy, mint a Parfüm című filmben/könyvben, amikor a tökéletes parfüm illatának megérzése után orgiába kezdenek az emberek, olyan felszabadító erővel hat rájuk a hibátlanság.

Jól jellemzi a kapcsolatomat azzal az estével, hogy közel három évvel később sem érzem úgy, hogy képes lennék megfelelően átadni az élményt, az élvezetet, azért nem is írtam eddig hosszabb posztot az estéről.

Pedig a vacsora mellett volt még egy óriási élmény: maga Bottura, aki már akkor is jóideje igazi sztárchefnek számított, mégsem elvonulva, a vendégeken lenézve ücsörgött a konyhájában, hanem az ökörpofa felszolgálása után szinte észrevétlenül kijött a vendégtérbe, és a kezét tördelve nézte, hogy ízlik-e nekünk, amit készített. Ilyen az, amikor az elhivatottság akkor sem csökken, amikor már mindent elért az ember. 

Nem tudom, hol van a Syriana 1, Ádám állítólag már látta, én csak ezt ismerem, a kilencedik kerületben, a Kinizsi utca és a Knézich sarkán, és kissé elfogult vagyok a hellyel, mert az szerintem a kicsit szakadt-amatőr-vonalon az egyik legjobb gyrosos Budapesten.

Az étteremben egy hatvanas éveiben járó muszlim bácsi dolgozik, aki nem ritkán a Koránt olvassa, amikor benyitok hozzá: maga a megtestesült béke, ráérős, nyugodt mozdulatokkal állítja össze a gyrost. Ami egyébként önmagában, szigorúan a pontokat összeadva biztosan nem a legjobb Budapesten. A hús például inkább csat átlagos ízesítésű (3 pont), a zöldségek meg nem a legfrissebbek, bár baj sincs velük (3 pont). A pita semmi különös (3 pont), viszont amit ez a három együtt művel a többi kiegészítővel együtt, az egészen kivételesen ehető.

Talán mert a nyugodt mozdulatokkal dolgozó mester nem jól elkülönült tömböket alkot a zöldségekből és a húsból, hanem ezeket ügyesen elkeverve egy jófajta ragut hoz létre (5 pont). Vagy mert a tzatziki tök jól fogja egybe a koncepciót, amire egyébként fokhagymás tejföl is kerül (5 pont), meg szépen adagolva, bár inkább csak felülre kenve dolgozik a csípős (4 pont).

Az adagra sem lehet panaszunk, igaz, inkább csak átlagos mennyiséget kapunk (3 pont), és az ár sem alacsony, a szuperszószos gyros 700 forintba kerül (3 pont).

Összességében 29 pontot kapott a Syriana 2 a 40-ből, és bár a hely gourmet-értelemben nem tud sok érdemet felmutatni, a "menet közben bedobok egy gyrost, mert csak"-versenyszámban viszont kiválóan megállja a helyét.

Ha tudni akarod, hol vannak a legjobb budapesti gyrosok, vagy hogy mit érdemes felkeresni, milyen programra érdemes elmenni a városban ahhoz, hogy jobban szeresd Budapestet, csatlakozz a facebookos csoporthoz, ahonnan minden új írásról értesülsz!

View Syriana 2 in a larger map

Erdélyi Szabolcsot még az Olasz Intézet kávézójából ismerem, tudjátok, ott készül a város legjobb kávéja, és a vendégeknek, a személyzetnek, meg a hely hangulatának köszönhetően kicsit olyan érzés betérni hozzájuk, mintha egy igazi olasz étterembe lépnél.

Szabolcs azonban az étterem mellett sok egyébbel is foglalkozik, érdekelt volt a reklámszakmában, mostanában meg főleg a kortárs művészet támogatásával köti le magát, ezekben a napokban konkrétan az Artmoments by Hybridart levezénylésével.

Az egész Budapestet behálózó rendezvénysorozat most a második fordulónál tart: tavaly ősszel már volt egy nagyszabású kortárs kiállításmegnyitó-láncreakció a városban, amikor Budapest számtalan pontján mutattak be napról napra fiatal művészeket a látogatóknak. A legsikeresebb művek azóta Európa több nagyvárosát is megjárták, mi meg megkaptuk a második fordulót, amiben április 12. és május 1. között hetven, leírom még egyszer, HETVEN kiállítás nyílik Budapest különböző pontjain, amiken száz művész nyolcszáz alkotását lehet megtekinteni.

Alig tudunk tehát olyan galériába, kávézóba, művészeti központba, étterembe lépni, ahol nem mutatkozik be épp egy fiatal művész. Én ott is voltam múlt kedden az egyik első megnyitón, a Fugában, ahol Dés Márton képeit mutatták be. Ő persze már nem annyira fiatal, de a művei kétségkívül kortárs alkotások:

Nem is ez a lényeg, hanem a választék. Az Artmoments oldalán átnézhetitek, hogy hol, mi nyílik a következő napokban és lehetőségetek nyílik arra, hogy némi aktív kulturális életet élve elmerüljetek az általában láthatatlan kortárs művészek között. Az ilyen megnyitók ugyanis nemcsak arra alkalmasak, hogy megnézzük a képeket, de esély nyílik némi kötetlen beszélgetésre, a kiállítás után közös borozásra, opcionálisan lerészegedésre és/vagy orgiákban való részvételre, legalábbis a partvonalról nézve bizonyára sokan ilyennek képzelik a művészvilágot.

Komolyra fordítva, a rendezvénysorozat egyértelműen támogatható, nektek meg ajánlom, hogy nézzétek át, milyen kiállítások nyílnak a következő napokban, és ha megtetszik valamelyiknek a leírása, feltétlenül nézzetek el rá, érdemes. Hátha felfedeztek egy igazán zseniális alkotót, akinek most fillérekért megveszitek a képeit, harminc év múlva meg azokból vesztek nyugdíjas éveitekre házat Tahitin.

update: a Magic Burger elköltözött a XI. kerületbe. Az új helyről itt írtunk egy rövid véleményt.

A nagy sikerű őszi hamburgersorozatunk után most a gyrosokkal térünk vissza, ami ekkora dózisban kész öngyilkosság: a profik szerint még burgerből sem lehet normálisat kapni Budapesten, aminek szerencsére sikerült bizonyítanunk az ellenkezőjét, azt viszont a legbátrabbak sem mernék kijelenteni, hogy a gyrosfelhozatal megüti akárcsak a dögkutak szintjét. Sőt, egy görög barátom szerint (aki kiváló gyrost tud készíteni) nincs egyetlen olyan hely sem Magyarországon, ahol ehető lenne az ilyesmi.

Megpróbáljuk ezt cáfolni. Ádámmal nyakunkba vesszük a várost, és két hétig kóstolunk, amiből következik, hogy a következő 14 napban minden nap megjelenik egy gyrosteszt itt az Egy nap a városban blogon. Mivel nem vagyunk gasztronsznobok, nem teszünk különbséget gyros és döner, pita és laffa közt, ami kábé úgy néz ki, és az íze is olyasmi, az indulhat a sorozatban.

Reméljük, két hét múlva megtudjuk, hogy hová érdemes beugrani, ha gyrosra vágyunk.

A sorozatot egy spéci hellyel kezdjük, ami némi magyarázatra szorul. Bizonyára mindenki ismeri a mondást, hogy akkor fogadj el gyorst egy magyartól, amikor héber melegklubbot nyit a muszlim terrorista, de a Magic Burger kivételt jelent: hiába nem közel-keleti a személyzet, a hamburgerteszten olyan kiemelkedő helyezést értek el és annyi jót lehet hallani róluk, hogy muszáj volt ellátogatni hozzájuk.

Gyrosból valamivel kisebb a választék, mint burgerből, van sima, fűszeres pitás és óriás, ráadásul mindháromból van csak húsos kivitel, ennek azonban nincs sok értelme, mert a vegyes gyrosba is elég komoly állatmennyiséget vágnak bele, nem is nagyon találkoztunk hasonló adaggal máshol (5 pont). A hús fűszerezése nekem egy kicsit direktnek tűnik, ráadásul túl is sütötték (3 pont) és további baj, hogy ezek élesen elkülönülnek a zöldségektől (2 pont), amik egyébként szintén kiválók, jóízűek, nagyjából az egész szezonban (5 pont).

A joghurtos mártást a hússal ellentétben túlságosan visszafogottnak éreztem (3 pont), a csípősből meg az összeset a gyros tetejére kenték, amit nem is nagyon értek (2 pont). Talán az volt a koncepció, hogy az első harapásra szétégetem a számat, és akkortól minden falat csípősnek fog tűnni. A pita, amibe beletöltötték a sok cuccot, lehet normál meg fűszeres is, nekem az utóbbi nem igazán ízlett, előbbi viszont a jobbak közé tartozik (4 pont).

Összességében az van, hogy ha kicsit figyelmesebben állítanák össze, egész finom gyros készülhetne a többnyire jóminőségű és bőséges hozzávalókból, aminek 600 forintos ára is jó (5 pont) így viszont 40-ből csak 29 pontot sikerült elérni, persze a budapesti mezőnyben ez is elég jónak számít.

Ha tudni akarod, hol vannak a legjobb budapesti gyrosok, vagy hogy mit érdemes felkeresni, milyen programra érdemes elmenni a városban ahhoz, hogy jobban szeresd Budapestet, csatlakozz a facebookos csoporthoz, ahonnan minden új írásról értesülsz!

View Magic Burger in a larger map

Korábban már írtam arról, hogy vasárnap sem áll le az élet Budapesten, mert a Gozsdu udvarban minden héten kézműves piac van: vicces pólók, jópofa ékszerek, régi dísztárgyak, zenészek, előadók lepik el a hétköznap tetszhalott passzázst.

Akkor még nem mondtam, de van más esély is a dögunalmas vasárnapok túlélésére: a Wamp. Ez a dizájnpiac ugyan télen szünetel, vagy olyan helyszíneken nyit meg, mint a Millenáris, tavasztól őszig viszont állandó jelleggel, havi egyszer szétpakolnak az Erzsébet téren és árulni kezdik a portékát.

Érdemes ellátogatni, mert nem sima piacról van itt szó, a Wampon többnyire kiemelkedő magyar dizájnerek, művészek, galériák bukkannak fel, ahogy azt a három alapító, Matheidesz Réka, Mosshammer Kinga és Mátrai Krisztina annak idején kitalálta.

A Wamp hangulata ennek megfelelően óriási: színvonalas tarka-barka zsibvásár ez, ahol a legelborultabb ötletektől kezdve az igazán szépen kivitelezett képzőművészeti bakugrásokig minden megtalálható. Legutóbb ősszel látogattam el hozzájuk, amikor a piac a legjobb formáját mutatta. Volt ékszer, kesztyű, táska:

Lámpa, óra, ruhafogas:

Festmény, sakkozó urak meg DJ-k:

Ráadásul egy százéves ingerenciáknak engedve meg lehet nézni az öltöző csajok BOKÁJÁT:

A Wamp idén április 17-én kezd az Erzsébet téren.