A Kossuth Lajos utca és Rákóczi út sorsáról már többször írtunk, láthattunk látványterveket, hivatalos és nemhivatalos forrásokból, de sosem lehettünk egészen biztosak abban, végül mi valósul meg. Főleg azért, mert a Belváros Új Főutcája projekt következő ütemére viszonylag sokat kellett várni, és több lehetséges verzió is felmerült.

Nemrég leszűkítették az Erzsébet híd felől érkező forgalmat egy sávra, és most kiderült, ez egyáltalán nem átmeneti. A Szeretem Budapestet Mozgalom levelére a BKK-tól érkezett ez a válasz:

Tisztelt Levélíró!

Engedje meg, hogy a Tarlós István főpolgármester úr részére érkezett megkeresésére illetékességből az alábbi választ adjuk.

Levelüket olvasva örömünket fejezzük ki, hogy a Kossuth Lajos utca – Rákóczi út tengely előzetes látványtervein szereplő koncepció alapvetően elnyerte a Szeretem Budapestet Mozgalom tetszését. Már régóta létező igény megtalálni a megoldást a Kossuth – Rákóczi tengely elnéptelenedésére, illetve az útvonal újjáéledését ellehetetlenítő hatalmas átmenő forgalom és az általa okozott összes káros következmény problémájára.

A Rákóczi út és Kossuth Lajos utca jelenleg Budapest egyik legforgalmasabb útvonala (Budáról az Astoria irányában csúcsidőszakban több mint 2000 jármű halad itt át óránként), mely a Budapestet keresztülszelő Kelet-Nyugati tranzit útvonal is egyben. A jelentős környezetszennyezéssel járó, autópályaszerű forgalom teljesen kettévágja a belvárost. Parkolási és rakodási lehetőség hiányában az útvonal mentén elhelyezkedő irodák, kereskedelmi és vendéglátó létesítmények ellehetetlenültek, üresen tátongó bérlemények egész sora jellemzi az egész útvonalat. A főbb csomópontok egyikében sem lehet a felszínen átkelni az utca egyik feléről a másikra, így a gyalogosok az aluljáróba, ezáltal lépcsőzésre kényszerülnek, az akadálymentesítés sehol sincs megoldva. A kerékpározás számára nincs kijelölt kerékpáros útvonal, a tömött, szűk és kipufogógázzal erősen szennyezett forgalmi sávokban, valamint a buszsávban a kerékpározás életveszélyes. Halaszthatatlan tehát a Kossuth Lajos utca és Rákóczi út komplex közlekedésszakmai és városépítészeti újragondolása.

Az új koncepció alapja a hatalmas tranzit forgalom visszaszorítása, valamint a közösségi közlekedés feltételeinek javítása és szerepének erősítése. Ennek érdekében a jelenleg szélső sávban elhelyezkedő buszsávok középre kerülnének. Alapvető elvárás azonban a közúti célforgalom javítása is, lehetőség szerint balra nagyíves kanyarodási kapcsolatok megteremtésével, parkoló- és rakodóhelyek kialakításával. Fontos szempont továbbá a gyalogos és kerékpáros közlekedés elősegítése, akadálymentes kapcsolatok kialakítása, valamint a gyalogos- és zöldfelületek növelése, lehetőség szerint új fasorok telepítésével. Ezt véleményünk szerint a jelenlegi két forgalmi sávról egy forgalmi sávra való csökkentéssel, a buszsávok középre helyezésével, valamint irányhelyes kerékpársávokkal és kiszélesített gyalogos felületekkel lehet elérni.

Társaságunk elhivatott az útvonal mielőbbi rekonstrukciója és középen vezetett buszsávok mielőbbi továbbvezetése iránt, valamint a jelenleg autópályaként működő Kossuth – Rákóczi tengely forgalomcsillapításában. Ezért jelenleg folyamatban van egy átfogó, a közeljövőben várható és a tengelyre kiható közlekedésfejlesztési beruházásait is figyelembe vevő, mikro- és makroszintű modellezést is tartalmazó hatástanulmány készítése. Reményeink szerint még a 2013. évben elkészülhetnek a Kossuth Lajos utca és a Rákóczi út faltól-falig történő teljes átalakításának, valamint a középre helyezett buszsávok engedélyezési tervei.

Mindezek által a fő célkitűzés, hogy Budapest egyik legforgalmasabb sugárútja ismét élettel teljen meg, hosszú távon pedig megteremteni a lehetőséget a Rákóczi úti villamos visszaállítására is.

Kérjük tájékoztatásunk szíves elfogadását, állunk a jövőben is rendelkezésére.

Budapest, 2013. március 4.

Megvalósul tehát az a verzió, amit Csabával autósként is egyhangúan támogattunk itt a blogon: egy szerethető, hangulatos Kossuth – Rákóczi tengely az eddigi élhetetlen autópálya helyett. Kétszer egy sáv, középen buszsávok, amik úgy kerülnek kialakításra, hogy felkészüljenek az út villamosítására/visszavillamosítására, a Blahától a Döbrentei térig (akár).

Egyébként úgy érezzük, hogy egyre kevesebb az ellenállás az ötlettel szemben. Egy éve, amikor először írtunk a zöldebb, élhetőbb, autósoknak viszont nem nagyon kedvező Kossuth – Rákóczi vonalról, a kommentek között túlnyomórészt aggódó vagy elutasító hangokat találtunk, a témában felhozott új írásunk viszont meglepően sok támogató véleményt eredményezett.

Úgyhogy most megkérdezzük tőletek egy egyszerű, eldöntendő kérdéssel:

Egy izgalmas kísérletbe kezd egy csapat, a májusi Placc fesztiválon szeretnék egész Budapestet egy nagy színpaddá változtatni. Most jött ki a videó egy előzetes munkabemutatóról, egész érdekes dolgok is kisülhetnek belőle:

A rendező az a Boross Martin, akinek a legkülönlegesebb színházi élményemet köszönhetem. Ő volt ugyanis, aki a Pamlényi Pál Postás Panoptikumot kitalálta: akkor egy pesti bérházat változtattak színpaddá, és neked a darab részeseként kellett felgöngyölíteni egy elveszett csomag hollétét. Az írásom erről itt olvasható.

A bemutatót a május 25-i Placcc fesztiválra tervezik, áprilisban önkénteseket is toboroznak majd, akik szereplőként is bekerülhetnek a pszeudo-reality előadásba. A Facebookos oldalunkon majd közzétesszük, ha már lehet jelentkezni, ha van kedvetek csatlakozni, csak figyeljétek az ottani posztjainkat is.

A posztsorozat támogatója az "Uniós Fejlesztések nyílt napja – séta a kulisszák mögött" programsorozat.

Ahogy ígértük, szombaton mi is részt vettünk az Uniós fejlesztések nyílt napján, három helyszínre koncentrálva: először a Zeneakadémia új, Wesselényi utcai épületébe látogattunk el, majd a Várkert Bazár bejárásán vettünk részt, végül a 4-es metró Tétényi úti megállójába ereszkedtünk le.

Liszt Ferenc Zeneakadémia, Wesselényi utca

A tíz órai kezdéskor fúvósok köszöntötték a látogatókat, majd a sajtósok és a lakossági látogatók kétfelé váltak - én természetesen nem a sajtótájékoztatóra mentem, arra voltam kíváncsi, mivel készültek a nem-hivatalból érdeklődőknek.

Először Mányi István építész, a Wesselényi utcai épület tervezője tartott előadást. Kicsit talán lassan magyarázott, ami annak lehet köszönhető, hogy semmi nem tudott a hallgatóságról, nem érezte, milyen mélységben kell magyarázni az egyes pontokat.

Kiderült, hogy a Wesselényi utca 52. eredetileg Feszl Frigyes tervei alapján készült, ami Mányi Istvánt is meglepte. Noha helyi védelem alatt nem állt a ház, Mányi úgy gondolta, hogy a tervezésnél mindenképpen az ismeretlen Feszl-alkotás elgondolását veszi majd alapul. Természetesen a belső terek kialakítása nem volt megfelelő a Zeneakadémia funkcióinak, a hagyományos, folyosóról nyíló tantermek egymásutánját meg kellett törni több ponton.

Az egyemeletes népiskolára utólag került rá egy plusz szint, ezért a mostani tervezésnél fel sem merült, hogy ráerőszakoljanak még egy emeletet a Feszl-épületre. A feladat az volt, hogy a Zeneakadémia épületének közelébe egy műhelyházat építsenek, ami tehermentesíti a Liszt Ferenc téri palotát, és ennek elég volt a három szint.

Nem fekszik nekem ez a mexikói kaja, hiába próbálom, mindig arra jutok, hogy máshol kellett volna elköltenem a pénzem. Végső soron tehát, mivel a Burrita Bar burritója ízlett, könnyen lehet, hogy mexikóinak pocsék, amit adnak.

Az igazság viszont valószínűleg máshol van: a Burrita mögött szerintem ugyanaz a csapat, koncepció, alapelv áll, mint a szomszédos Padthai wokbarban (vannak erre utaló jelek, például a szégyenérzet nélkül átmászkáló padhai-os szakács), ami tökéletesen ehető ázsiai kaját ad, és ezt már nem fogalom nélkül mondom: nincs olyan thaiföldi régió, aminek ne ettem volna a műanyagszékes utcai kifőzdéiben. Szóval ha a Burrita ugyanaz, mint a Padthai, csak mexikóiban, akkor elképzelhető, hogy szeretem a mexikói kaját, csak eddig rossz helyen próbáltam.

Persze ahogy a Padthai is csak egy domesztikált, lefojtott, összezagyvált, de elfogadható megfelelője a thaiföldi kajáldáknak, úgy a Burrita is túlságosan rendezett, kulturált, szabályozott ahhoz, hogy valódi mexikóinak nézzük. És a forgalom sem akkora, hogy mindig a legfrissebb alapanyagokat kapd odabent, este tíz körül legalábbis már alaposan át kellett forgatni a tégelyben a fava babot ahhoz, hogy ne csak a megszáradt felső kéregből jusson a burritómra.

Általában viszont nem lehet panasz arra, ami belekerül. Lehet kérni vega, sertés, csirkés és marhaburritót (1290, 1490, 1490 és 1590 forint), mindenből bőven kerül a tortillába és alapvetően rendben is van, amit adnak: jó a fűszerezés, kellően bátor is, de ha megkérdezik, hogy csípősen kéritek-e, nyugodtan mondjatok egy nagy kövér IGENT. Én gyáva voltam, közepesen csípősen kértem, de a Burrita közepese a Pándzsáb Tandoriban például legfeljebb desszert lehetne, vagy semleges köret.

Lényeg: kellemes, jól kitalált környezetben kapsz megfizethető áron egy HATALMAS adag, jól megtömött és finom burritót, ami tök jól jön, ha már ráuntál a szomszédban a thaiföldi kajára. Ajánlott.

Burrita Bar
Budapest, Október 6. utca 6.
Nyitva: 11:00-23:00

Mikor először hallottam a Suttogó Piano Bárról, elhatároztam, hogy egyszer ellátogatok ide. Az állítások: kis pince a föld alatt Pesten, a Hajós utcában, kényelmes kanapék, sejtelmes fények és minden este egy jazz-zongorista, aki csak annak a néhány kivételezett embernek játszik, aki befér a kis helyre.

Egyik nap Csabával meg is látogattuk a helyet. Azt képzeltem, hogy alig férünk majd be, a pultnál iszogatunk majd, miközben hallgatjuk a halk nevetéseket valami Diana Krall kísérettel a háttérben. Aztán lejutva a föld alá pontosan azzal találtuk szembe magunkat, mint amit a hely weboldalán lévő fotókon is láthatunk.

fotó: suttogopianobar.hu

Zona deserta. Egyetlen lélek sem volt a felszolgáló lányon és a zongoristán kívül, utóbbi érkezésünkre máris a billentyűk mögé ugrott, és minket kérdezett, mit játsszon. Mi meg leültünk a félhomályba, kényelmesen hátradőltünk, és elégedetten konstatáltuk, hogy a BeerCo után ismét találtunk egy teljesen elhagyatott helyet, ami azért többre érdemes. Bár itt nem éreztük annak a veszélyét, hogy a vécében egy szundikáló, szakállas biztonsági őrt kell megkerülni.

A hely ugyanis tök jól ki van találva. A föld alatti, rejtett kis italmérő jazz-klub, élő zenével, süppedős karosszékekkel az amerikai maffia-világot juttatja eszembe, és az itallapról gyorsan kiderül, hogy a tulajdonosoknak pontosan ez volt a szándéka. Egy nagyon olvasmányos, jól megírt kis szösszenetet tettek ugyanis be a szesztilalomról, az ekkor szerveződő gengsztervilágról, a korrupcióról és arról, hogy az új rend hogyan adott munkát a zenészeknek. Hogy "suttogóknak" nevezték az illegális szeszmérő helyeket, ahol a Kanadában 5 dollárért vásárolt söröshordókat, amikért a tulajdonos már 55 dollárt fizetett, még sokkal drágábban mérték a korsókba, feketén. Hogy Owney Madden például a Harlem Cotton Club tulajaként első fellépési lehetőséget adott a kor nagy zenészeinek, Duke Ellintonnak, Billie Holidaynek, meg ilyenek.

Az asztalokon elhelyezett, aranyozott fegyvereket mintázó lámpák is ezt a hangulatot erősítik, bár ezt egyértelműen túlzásnak éreztük már Csabával. Ráadásul gagyinak tűntek, mintha valaki a búcsúban lőtt volna pár aranyszínű festékkel befújt műanyag játékpisztolyt, és azokra technokolozta volna rá a burákat.

fotó: suttogopianobar.hu

Aztán mikor rábukkansz a neten, hogy Philippe Starck dizájnernek egyetlen ilyen fegyver-lámpája 3300 dollár (750 ezer forint), akkor megakad a torkodon a viszki. De mint a Szép Házak egyik interjújából kiderült, ezek a lámpák utánzatok, nyilván a dizájner ár töredékéért legyártotta valaki, keleten. Bár nem hiszem, hogy Starck lámpái is olcsó benyomást keltenek első ránézésre, de hát az utánzatoknak mindig megvan ez a veszélye.

Szóval ott ülünk Csabával a műbőr fotelekben, a műanyag, világító játékpityuk között, tökegyedül, a háttérben többnyire Chris Rea szólt, Csaba a telefonján nézegette az elszabadult Django zöld kabátját, és elmondta, Tarantino mennyire figyelt a ruha kiválasztásánál, és hogy ezzel is egy korábbi kultuszfilmre (Bonanza) emlékezett meg. Meg hogy neki is kell egy ilyen zöld cucc. Rágcsáltuk az elénk kirakott sós izéket, amiket nem is kértünk, mégis életet mentettek.

Megkérdeztem a pincérlányt, mikor várható, hogy beindul a buli. A válaszból azt sejtettem, hogy ma konkrétan mi vagyunk a buli, és ha mi nem maradunk a nyitvatartás szerinti hajnali ötig, akkor nem feltétlenül várják meg a műszak végét. De hétvégenként, pénteken állítólag nagy itt a nyüzsgés, megy a tánc meg az ereszd el a hajam gengszter-jazz-aranypuska módra. Félek visszanézni hétvégén, mert lehet hogy akkor is rám várna a feladat, hogy rázzam a Josephine-re, de azt leshetik.

fotó: suttogopianobar.hu

Csabának nagyon bejött a hely, alapvetően nekem is tetszett, valami ilyesmire számítottam. Nem olcsók az italok, ha egy fapados kocsmához viszonyítjuk, de ha az ingyenes élő zenét is hozzávesszük, nem kapok szívrohamot az 500-600 forintos boros deciáraktól (Dúzsi-Sauska-Légli vonal), meg a 0.33-as sörökért sem sajnálom a 700 forintot, ha egyébként jó hangulatban telik az este. Csak legyenek már emberek rajtam kívül is.

Hazafelé a Nagymező utcában egy kábé száz emberből álló sort láttam az utcán kígyózni, a Peaches and Cream klub előtt. Éjfél körül járt az idő, őszintén nem is számítottam erre, én pár perccel korábban még Al Capone szellemével iszogattam egy álomszerű helyen, most meg kiderül, hogy akár órákig sorba is állhattam volna a Pesti Broadway-n zimánylindázni, pár utcával arrébb.

Budapest éjszaka is pont olyan változatos, mint nappal.

Suttogó Piano Bár
1065 Budapest, Hajós u. 27.
Nyitva tartás: Kedd - Szombat 19-05