Még ha nem is vagytok művészetbuzik, akkor is erősen javallott megnézni. Mit veszíthettek? Semmit. A kiállítás látogatása ingyenes. Ha csak tíz percetek van rá, akkor is megéri. Ott van a 2-es, 4-6 villamosok megállóitól egy percre.

És hogy mit nyerhettek vele? Katarzist, áll-leesést, pénzügyi befektetési tervek újragondolását, színorgiát, sőt még a gyereket is le fogja kötni. Magángyűjteményekben lapuló kincsek vannak ugyanis kiállítva most vasárnap estig a Falk Miksa utcában, az egyik legnevesebb galériában. Úgyhogy gyorsan!

Ezen az elképesztő kiállításon a méltán népszerű ún. nagybányai iskola sztárfestői vannak összegyűjtve, ahogy a galéria weboldalán is olvasható: „PÁRIZS-NAGYBÁNYA 1904-1914, VADAK ÉS NEÓSOK. A Virág Judit Galéria idén ősszel megrendezésre kerülő kiállítása, a francia fauve festészet által inspirált, Párizsban és Nagybányán dolgozó fiatal, magyar festő generáció festészetét mutatja be.” Én most nem is mennék bele művészettörténeti boncolgatásokba, a tökéletes leírást a galéria szakemberei már megtették helyettem.

A nagy aukciósházak évente három aukciót szoktak rendezni: a tavaszit, az őszit és a télit, amit én csak szimplán karácsonyinak hívok, hiszen előtte van pár nappal. És ha ott elkél valami, azt büszkén lehet betenni a fa alá. Emlékszem, egyszer egy ilyen címmel volt egy cikk egy rekordösszegű Tihanyi Lajos leütésről. És hogy fokozzák a téli aukció presztízsét és a vásárlókedvet egyaránt, előtte szoktak rendezni egy ámulatba ejtő tárlatot. Mi is írtunk már róla itt.

Ezen a mostanin én kapásból felismertem három, az elmúlt két évben leütött festményt, többek közt a fent említett mindkét Tihanyit és a szerelmemet, Boromisza Tibort. Amikor először megláttam a Rőzsehordók a ligetben című festményt két éve, akkor földbe gyökerezett a lábam és azt mondtam az ott dolgozó nagyon kedves ismeretlen úrnak, hogy a másnapi aukción aki azt a képet megveszi, ahhoz én istenuccse hozzámegyek. Csak hogy láthassam minden nap - a képet. Ez azért elég bátor vállalás volt, valljuk be, igen válogatós vagyok. A frigyből ugyan nem lett semmi, de azóta is mágnesként vonz magához engem ez a kép. És most bárki megnézheti. Sőt: további Boromisza mesterműveket is. Meg a többieket.

Ha az én lelkesedésem nem lenne elég meggyőző, akkor talán beszéljenek helyettem a számok: a Rőzsehordókért 2016-ban 87 millió forintot (+20% jutalékot) fizetett ki az új tulajdonosa, a két Tihanyi Lajos féle Pont St. Michel képek pedig 170 és 220 millióért lettek leütve egymást utáni években. Plusz jutalék.

Ha van több időtök is, akkor a helyszínen vetített dokumentumfilmet is érdemes végignézni.

És ha valaki mégis lemarad erről a fantasztikus kiállításról, Párizs-Nagybánya címmel egy könyvet is kiadott a galéria, amelyben kiváló minőségű fotókon lehet újra és újra megcsodálni ezeket a festményeket, sőt még többet is. Tavaly ilyenkor a Párizs-Budapest kiállítástól voltam hanyatt vágódva, azóta is az arról készült hasonló könyvre vágyom.

Ezeket a képeket receptre kellene felírni, komolyan mondom. Nézzétek meg a kedvemért. Ha mégsem tetszik, visszaadom a belépőjegy árát

Én pedig addig megnézem az onnan pár lépésre található Kieselbach Galériában a Csábítás fegyvere című kiállítást, amiről már csupa jót hallottam, a kurátor Molnos Péter neve pedig garancia számomra.

Virág Judit Galéria
Cím: Budapest, Falk Miksa utca 30.

A kiállítás látogatható: 2018. november 18-ig, minden nap 10-18 között

Tényleg egészen jóféle gyrost adnak itt, és errefelé általában nagy kihívás finom falatokat találni. Úgyhogy, gondoltam, szólok nektek is. Az üzlet a Boráros tértől nem messze, a Haller utca bejáratánál található, a sarkon.

Valódi, jóféle, pirított pitatészta, kellemes tzatziki, és extra répás és zöldséges saláták.

A klasszikus gyros pitában itt süt krumplival érkezik, a hús szaftos, az egész élmény kellemes. Ráadásul mindent megtettek a tulajdonosok, hogy valami Görögországot varázsoljanak ide, a lágymányosi irodaház-fasor tövébe, a Soroksári út forgataga mellé.

A hely eléggé feminin, a pultnál két hölggyel találkoztam, viszont sehol sem láttam a klasszikus nyársat. Aztán észrevettem az eladó melletti kijelzőt:

Ez egy élő kapcsolatban volt a hátsó konyhával, ahol egy férfi vagdosta a húsokat a klasszikus nyársról. Én még ilyet az életben nem láttam, hogy a kasszás mellett élő konyha-valóságshow-ban menjen a szeletelés, valami különös igényesség szele csapott meg. A sok helyen az utca levegőjének és ezzel együtt minden egyébnek kitett gyros-hús nem az az “élőben közvetítem” típusú étel, nem?

Adnak egyébként több verzióban pitás és tálas megoldásokat. Ha például Poseidont kérsz, akkor sok egyéb mellett tutira tintahalkarikákat és hasonlókat kapsz. A fitt dolgokban görögsali van, lehet vega verziókat kérni, az utánam rendelők rendelése alapján a sajtgolyójuk ajánlott. Ennek megfelelően van náluk hibrid pita, amiben hús ÉS sajtgolyó is van, hogy mindent kipróbálhassanak az vállalkozó kedvűek.

Itt van ráadásnak egy átlag Halloween-nap:

Egyszerű, becsületes gyorskajálda, lelkes csapattagokkal, becsüljük meg.

Saloniki Gyros Taverna
Cím: 1096 Budapest Haller utca 2.

Vigyázat, csak hétköznap 10 és 15 óra között vannak nyitva, a déli irodaház-roham után érdemes érkezni

Látványosan halad a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga felújítása, olyannyira, hogy a belső munkák erőteljes kihallatszása mellett a külső homlokzat már teljes pompájában látható. Íme:

A képeket Ági, az Egy nap a városban céges túraszervezője készítette, akinek egyébként guide-ként egyik kedvenc szakterülete - nem fogjátok kitalálni -,

a zsinagógák.

Ezt a Dohány utcaitól egy kőhajításnyira lévő kistestvért nagyon szereti, szerette. Lássuk, miért:

Nagyon erős az arab díszítőelemek burjánzása, szinte mintha Granadában járnál.

Nekem egyik szemem sír, a másik nevet, hogy felújítják. Mivel ez a kedvenc zsinagógám, így persze, hogy örülök, hogy végre újra szép lesz, de egyben el is veszti azt a misztikumát, amely annak volt köszönhető, hogy felújítás nélkül - pontosabban félig felújítva, de félig romosan is - lehetett sétálgatni a romok között, az eredeti tóraszekrény ajtaja mellett, leszakadt lámpák, eredeti padlómozaikok – és kóbor macsekok között.

Sokan, még guide-ok is azt mondják erről a zsinagógáról, hogy a status quo ante - akik a zsidó egyházszakadás előtti állapotot szerették volna visszaállítani - zsidó vallási irányzat egyik zsinagógája. De ez nem igaz, ez neológok konzervatív szárnyának zsinagógája. Magyarra fordítva és rendkívül leegyszerűsítve: akik a Dohány utcai zsinagóga 1859-es átadásakor kiakadtak annak legmegosztóbb elemén, az orgonán, és úgy érezték, hogy „na, ez azért már tényleg túlzás”, azok kaptak egy ígéretet, hogy nektek is építünk egy másikat.

Mi viszont már nagyon kíváncsian várjuk, hogy az végül milyen funkciókkal lesz újranyitva.

Egyébként ez a “neológ B-tervként” felhúzott épület Otto Wagner munkája, aki a bécsi szecesszió egyik legnagyobb alakja lett. Persze jóval ezelőtt járt Budapesten, mindössze 28 éves volt, amikor a zsinagóga terveit elkészítette.

kép: 1895 körül Fortepan / Budapest Főváros Levéltára

A zsinagóga felújításának történetét nem mesélném el (itt egy részletes leírás róla), kézről kézre adták az épületet, korábban már majdnem kész lett, de aztán mégsem, az Ági által említett félkész állapot pár száz forintos belépő ellenében volt látogatható évekig. Alig valaki tudott erről a lehetőségről egyáltalán, az épület épp úgy festett, mint amiben pontosan nulla darab ember található. Végül idén októberre volt meghirdetve az átadás, és úgy tűnik, jövő év elejére akár kész is lehet.

Korábban készült képeink a zsinagógáról:

Szeretnél velünk csapatépítőre jönni? Keressetek meg minket, és egy garantáltan felejthetetlen Budapest-túra keretében érezhetitek istenien magatokat, Ági pedig minden óhajotokat lesi majd.

Pedig milyen nagy jövőt jósoltunk neki, milyen sok potenciál van benne. Sokan sétálnak arra, nap mint nap, lehetne ott egy jól működő, pörgős kínálati piac. Arra jártam a minap, és megnéztem, megvannak-e még a megszokott üzleteim, és üzlet alatt itt leginkább vendéglátóegységet értek, tudniillik éhes voltam. De nem, nem voltak meg.

Kezdjük a legnagyobb gyomron vágásokkal, majd haladjunk a kisebb veszteségek irányába.

A Zazzi helyén már nem a Zazzit találtuk. A Zazzi megszűnt, teljesen, a weboldalukon egy rövid, indoklásokat alig tartalmazó üzenettel búcsúznak. Nem tudtak annyi energiát szánni rá, félgőzzel meg nem akarták. A Zazzi helyén a Málna pastry shopot találjuk, nagyon hasonlónak tűnő kínálattal, a francia jellegű, bár ahhoz képest kissé túlméretezett édességekkel. Nem kóstoltam.

Az Okuyama no sushi sem volt nyitva. A világon majdnem egyedi módon a föld alatt található szusi-étterem (Hironak a tokiói metróban van az üzlete, ahol a világ legjobb szusiját adják sokak szerint) bejáratán egy távolról is aggasztó fehér papírlap. Súlyos betegség miatt meghatározhatatlan ideig zárva. (Azóta újra nyitva az étterem, Okuyama San újra egészséges, hurrá)

Mihajlo Kolodko vagy Kolodko Mihály kárpátaljai, anyai ágon magyar származású szobrászművésznek, miután Budapesthez közel költözött 2017-ben, sorra jelentek meg művei a magyar fővárosban. Na nem mintha a művész eredeti szakmai érdeklődése, a monumentális szobrászat gyakorló mestere lenne, és egymás után öntené magából a lovasszobrokat meg a pálmafaágat tartó nőalakokat a városba. Tudtommal a legnagyobb szobra a Dunakorzón látható, Roskovics Ignácot ábrázolja. Ugyanez a szobra Ungváron is látható egyébként.

A többi budapesti köztéri szobra apró. Kicsike. Szinte gyűszűnyi. Néhány gyűszűnyi.

Fotó: Katie G., kozterkep.hu

Ki ne látta volna már a Főkukacot, a Bem rakpart 15. előtt? Tudtátok, hogy annyira szeretjük A nagy ho-ho-ho horgász csalijából készült alkotást, hogy télen sapkát és sálat kötünk rá?

És a Szabadság tér 10. előtti Breki megvan? A városligeti Vajdahunyad vára melletti piszoár? Liszt Ferenc, a reptéren 2A Terminál felé sétálva? Halott mókus a Columbo szobor mögött? Bem rakpart 27 előtti orosz tank, Ruszkik haza felirattal? Na jó, az nincs, azt ellopták.

Ezt biztos nem láttátok még, a legújabb:

Ez a Dohány utcai Zsinagóga előtt, egy oszlopra applikálva látható.

Kolodko Mihály, a monumentális szobrász elérte, hogy az anyagspórolás elvének betartása mellett a lehető lagapróbb monumentális alkotásokat készíthesse. Ezzel egyrészt sikerült elérnie, hogy gerillaművészete nem tette tönkre anyagilag, másrészt relativizálta az a fogalmat, hogy “nagy”.

(Meg amúgy is, minden nagy szoborról készül ilyen apró másolat, terv, és mivel nagy szobrokra már nem nagyon van megrendelés, maradtak ezek. A legtöbb Ungváron, de Budapest is kezd felzárkózni.)

A művész szerint elmúltak már azok az idők, amikor a szobrok készítését központilag rendelik meg.

Alkotásai annyira megtetszettek mindenkinek, hogy több esetben is eltűnt több műve. Mekk Elekből már a második van kint a Széll Kálmán téren. Ha mondjuk 350 kilogramm bronzt használt volna a művész, minden bizonnyal egyet sem loptak volna el az évek során. Így azonban nagyon is.

A művész budapesti és ungvári munkái most egy helyen megtekinthetőek, a Kahan Art Space-ben. Ha jól emlékszem, ugyanitt korábban egy olyan kiállítótér volt, aminek az egyik termét - aminek utcára nyíló kirakata is volt - alvás céljából kibérelhette bárki. Nem sok embert láttam éjszakánként a kirakatban aludni, ez a művészeti performansz valószínűleg nem jött be, mert ezután vette át a helyet a Dr. Kahán Éva Alapítvány, az emberi jogok védelmezőjeként ismert jogász emlékét ápoló, művészetpártolással és hátrányos helyzetű fiatalok támogatásával is foglalkozó szervezet.

Az itt látható szobrok csak másolatok, az eredetik továbbra is Budapest utcáin, illetve magánszemélyek ágya melletti polcon, levélnehezékként kapnak helyet. A művész, úgy tűnik, fáradhatatlanul gyártja nekünk a titokban kihelyezett, mély üzenetektől mentes, de szerethető szobrait, amiket elsőként megtalálni egy új játék lehet a városban.