Épp lépcsőháztúrán voltam Anitával, a Checkmybudapest bloggerével (hamarosan zseniális lépcsőházakat mutatunk be nektek), amikor elhaladtunk a Rumbach utcai zsinagóga mellett. Bennünk maradt a kapualjakba sandítás ösztöne, a nyitott ajtók keresése, ezért észrevettük, hogy az elhagyatottnak tűnő épület bejárata tárva-nyitva. Biztos mindig is így volt, de most tűnt fel először, eddig a deszkákkal keresztbe vert boltíves árkádoknál nem álltam meg nézelődni. Egy sebtében felállított bádogdobozban egy biztonsági őr mondta, hogy be lehet menni, 500 forintért.

Az ajtón túl csak a sötétség látszott, itt-ott derengő fények. "Van bent valami kiállítás?". "Az alsó szintet meg lehet nézni. Már ha ezt kiállításnak lehet nevezni". Nem hozta meg a kedvet. Már sétáltunk tovább, amikor visszafordultam. Missziómnak éreztem, hogy bemenjek, és megnézzem helyettetek, mit veszítenék, ha az eszemre hallgatnék.

Meg hát mégiscsak izgalmas gondolat bemenni egy tényleg magára hagyott, sötét épületbe, legálisan (a rossz képek tőlem, a jók Anitától vannak, a sötétség miatt persze mindegyik zajos).

Bent ahogy hozzászokott a szemünk, egyre több szép részlet látszott a falak színes sdíszeiből, az oszlopok aranyozásából, az üvegablakok kidolgozásából. A földön helyre nem állított régi darabok az épületből, tervrajzok nekidöntve az ottmaradt építési elemeknek. Igazi kis Hubauer Sándor emlékkiállítás ez, amikor sebtében összedobunk valamit abból, amit a zsebünkben találunk. Kivilágítani nem kell, mert úgysem érdekel senkit.

De nem bántam meg, mert láthattam belülről ezt az épületet is, ami - mint rövid kutatás után kiderült - 2005 óta látogatható hasonló módon, nyilván hasonló állapotban. Utoljára 1988-ban gondolták úgy, hogy az épület jobb sorsra érdemes, akkor az Alba Regia építőipari vállalat tulajdonába került a zsinagóga, ők vették meg a MaZsiHiSz-től. Ők rendezvénytermet és irodaházat akartak varázsolni az épületből, és neki is láttak: felújították a homlokzatot és a felső szinteket. Aztán csődbe mentek, és az alsó szint befejezetlen maradt. Ezt lehet most látogatni, már ha ti értitek a logikát. Én nem.

Aztán az épület a tartozások fejében az államhoz került, majd 2005-ben vissza a MaZsiHiSz-hoz. Ők, úgy tűnik, most újabb befektetőre várnak, akinek újra eladhatják az épületet, és akik remélhetőleg nem mennek újra csődbe. És akkor megmenekülne a kis zsinagóga, ami ugyan pompában nem ér a Dohány utcai nyomába, de van olyan fontos történelmi emlék.

Egyébként Anita remek Budapest-fotói meg is vásárolhatóak művészi nyomat formájában, részletek itt.