Még ha nem is vagytok művészetbuzik, akkor is erősen javallott megnézni. Mit veszíthettek? Semmit. A kiállítás látogatása ingyenes. Ha csak tíz percetek van rá, akkor is megéri. Ott van a 2-es, 4-6 villamosok megállóitól egy percre.

És hogy mit nyerhettek vele? Katarzist, áll-leesést, pénzügyi befektetési tervek újragondolását, színorgiát, sőt még a gyereket is le fogja kötni. Magángyűjteményekben lapuló kincsek vannak ugyanis kiállítva most vasárnap estig a Falk Miksa utcában, az egyik legnevesebb galériában. Úgyhogy gyorsan!

Ezen az elképesztő kiállításon a méltán népszerű ún. nagybányai iskola sztárfestői vannak összegyűjtve, ahogy a galéria weboldalán is olvasható: „PÁRIZS-NAGYBÁNYA 1904-1914, VADAK ÉS NEÓSOK. A Virág Judit Galéria idén ősszel megrendezésre kerülő kiállítása, a francia fauve festészet által inspirált, Párizsban és Nagybányán dolgozó fiatal, magyar festő generáció festészetét mutatja be.” Én most nem is mennék bele művészettörténeti boncolgatásokba, a tökéletes leírást a galéria szakemberei már megtették helyettem.

A nagy aukciósházak évente három aukciót szoktak rendezni: a tavaszit, az őszit és a télit, amit én csak szimplán karácsonyinak hívok, hiszen előtte van pár nappal. És ha ott elkél valami, azt büszkén lehet betenni a fa alá. Emlékszem, egyszer egy ilyen címmel volt egy cikk egy rekordösszegű Tihanyi Lajos leütésről. És hogy fokozzák a téli aukció presztízsét és a vásárlókedvet egyaránt, előtte szoktak rendezni egy ámulatba ejtő tárlatot. Mi is írtunk már róla itt.

Ezen a mostanin én kapásból felismertem három, az elmúlt két évben leütött festményt, többek közt a fent említett mindkét Tihanyit és a szerelmemet, Boromisza Tibort. Amikor először megláttam a Rőzsehordók a ligetben című festményt két éve, akkor földbe gyökerezett a lábam és azt mondtam az ott dolgozó nagyon kedves ismeretlen úrnak, hogy a másnapi aukción aki azt a képet megveszi, ahhoz én istenuccse hozzámegyek. Csak hogy láthassam minden nap - a képet. Ez azért elég bátor vállalás volt, valljuk be, igen válogatós vagyok. A frigyből ugyan nem lett semmi, de azóta is mágnesként vonz magához engem ez a kép. És most bárki megnézheti. Sőt: további Boromisza mesterműveket is. Meg a többieket.

Ha az én lelkesedésem nem lenne elég meggyőző, akkor talán beszéljenek helyettem a számok: a Rőzsehordókért 2016-ban 87 millió forintot (+20% jutalékot) fizetett ki az új tulajdonosa, a két Tihanyi Lajos féle Pont St. Michel képek pedig 170 és 220 millióért lettek leütve egymást utáni években. Plusz jutalék.

Ha van több időtök is, akkor a helyszínen vetített dokumentumfilmet is érdemes végignézni.

És ha valaki mégis lemarad erről a fantasztikus kiállításról, Párizs-Nagybánya címmel egy könyvet is kiadott a galéria, amelyben kiváló minőségű fotókon lehet újra és újra megcsodálni ezeket a festményeket, sőt még többet is. Tavaly ilyenkor a Párizs-Budapest kiállítástól voltam hanyatt vágódva, azóta is az arról készült hasonló könyvre vágyom.

Ezeket a képeket receptre kellene felírni, komolyan mondom. Nézzétek meg a kedvemért. Ha mégsem tetszik, visszaadom a belépőjegy árát

Én pedig addig megnézem az onnan pár lépésre található Kieselbach Galériában a Csábítás fegyvere című kiállítást, amiről már csupa jót hallottam, a kurátor Molnos Péter neve pedig garancia számomra.

Virág Judit Galéria
Cím: Budapest, Falk Miksa utca 30.

A kiállítás látogatható: 2018. november 18-ig, minden nap 10-18 között