A blogon nem szeretnénk kitérni a trafikügy részleteire, viszont most nyilvánosságra hoztak egy dokumentumot, ami minket is érdekel. Egy 169 oldalas kézikönyvet lehet letölteni a nemzetidohany.hu-ról, amiből kiderül, hogy fognak festeni a Nemzeti Dohányboltok. Próbáljunk megbarátkozni vele, mert úgy tűnik, ez a városkép része lesz, nincs apelláta:

Jóindulattal azt mondhatjuk, hogy retró, frissnek mindenesetre semmiképp sem mondanám. A kézikönyv részletesen szabályoz minden arculati elemet, mutat példát trafiképületekre is:

A homlokzati elemek elhelyezésére is mutat módszereket:

A boltok belülről így néznek ki, de ezt az egyszerű városjáró nem fogja látni, hacsak nem akar szívni vagy nyalni:

Kinek hogy tetszik?

Van néhány alapvetése az éttermek tesztjének. Az egyik, hogy ne akkor menj, amikor hívnak. Volt olyan sajtóesemény, amire mi másfél órával korábban érkeztünk, és a la carte rendeltünk valamit, aztán meg kifizettük. Így mehetünk csak biztosra.

Valójában még így sem. A legrosszabb ugyanis nem az, amikor egy hely állandóan magas, vagy állandóan alacsony minőséget kínál. Az viszonylag egyszerű helyzet, hálásak lehetünk érte. Az ingadozó minőség azonban minden tesztelő legnagyobb félelme: ha szerencsés napon érkezek, és a mennybe küldöm az éttermet, majd másnap nektek már nem ugyanazt teszik a tányérra, az gáz. Nekem is kellemetlen. És pont ez a leggyakoribb jelenség, igazából Michelin-csillag alatt bárhol benne van a pakliban.

Hasonlóan jártam most a Yiddishe Mamma Mia étteremmel. Nemrég Bónusz Brigád kedvezménnyel látogattam el a helyre, 2990 forintért zsidó vagy olasz menüsor közül lehetett választani. A zsidótojás-maceszgombócleves-sólet-flódni négyese a bruschetta-toszkán bableves-Tagliatelle della Mamma-tiramisu fogata ellen. Évi olaszra ugrott, én a zsidóra szavaztam.

A maceszgombócleves jellegtelenségét még elnéztem, mert a sólet annyira remekre sikerült, hogy az államat kerestem a földön. Iszonyú izmos, súlyos, mégis alig tudod abbahagyni, libacombbal, töltött libanyakkal, füstölt marhanyelvvel és persze főtt tojással, a felét alig bírtam megenni. Még ennél is jobban ízlett Évi Tagliatelle della Mammája, ami az étterem egyik tipikus fogása: ötvözi a zsidó és az olasz konyhát, a "tépett libasültet" és a könnyű, mégis tartalmas pastát szárított paradicsommal és fűszerekkel. Zseniálisnak éreztük a főételeket.

Szombaton első alkalommal szervezték meg a Central Passage-ban az egyébként is új kezdeményezést, a Közös Piacot. Ennek hallatlanul örültem, mert a Király utca elején található szellemutca minden, csak nem kihasznált. Mintha csak a Váci utcai zombiplázához tartozna, az építtetők képesek voltak egy nyüzsgő, élettel teli környéken egy kihalt üzlettemetőt létrehozni. A Bazilika felé néha szoktam erre rövidíteni, kissé félve, emlékeim szerint egy borkereskedésnek, valami utazási irodának és az új Gödör Klubnak sikerült odabent kaktuszként megmaradni, bár utóbbi annak ellenére lett minden más klubnál undergroundabb a passzázson, hogy pont a föld alól mászott ki az idejutásért.

Na de most itt a Közös Piac, ami legalább havonta egyszer életet lehel a környezetbe. Őstermelők, kis manufaktúrák hozzák el az ellenőrzött forrásból származó termékeiket, terményeiket, hasonlóan a Szimpla Kertes dologhoz, csak ez a Gödör klub nevét használva.

Gondoltam, ha már piacozok, be is vásárolok, Évit megkérdeztem, mi nincs itthon. Hibáztam. Az alábbi listára volt feltétlenül szükség:

cukkini
eper
krumpli
paradicsom
vöröshagyma
szalonna
szalámi
sajt
tejföl
spárga
narancs
citrom
alma (ne olyan mint legutóbb, mert az nem volt jó)

Mondtam, hogy megpróbálom, de fogalmam sincs, mit találok. A piac szó hallatán ugyan a szemem előtt zöldséges-gyümölcsös standok képe bukkant fel, roskadásig megrakott hentes-halas pultok, és szinte éreztem, ahogy a levegőben terjeng a savanyúkáposzta-szag, az idénytermények árával kapcsolatban pedig vérre menő csata zajlik, mégis sejtettem, hogy itt másról lesz szó. Azért persze kipróbáltam.

A listát a kezemben szorongatva bevetettem magam a Central Passage-ba, ahol persze rögtön elvonta a figyelmem a jobb oldalról érkező sültkolbász-illat.

Korábban már írtunk arról, hogy egy pályázaton fiatal várostervezők ötleteit várták a Madách tér lehetséges rekonstrukciójával kapcsolatban. Be is érkezett vagy egy tucat pályamű, ezek közül a legjobbakat értékelték és nyilvánosságra is hozták, majd a lakosság szavazhatott arról, hogy milyen irányba menjenek tovább a dolgok.

A tér rekonstrukciója még nem kezdődött meg, de az 1937-1938-ban épített Madách téri bérházon már elkezdtek dolgozni:

Sok információ nem áll rendelkezésre a tisztításról, de érdemes lesz majd nézni egy előtte-utána állapotot, amikor a munka első részével végeznek és leszedik az állványokat.

Mai feladványunkat egy belógó zászló könnyíti meg. Egyébként egy épülő szállodát látunk, ahol a lebontott ház homlokzatát megtartották, minden mást legyalultak és elszállítottak. Még mindig megdöbbenek, amikor ilyet látok.

Nehézség: 4/5

A poszt este frissül a válasszal.

Megfejtés: Eötvös utca 12., ahol már évek óta egy négycsillagos szálloda nyílik. Egy Hg.hu-n talált cikk arról tanúskodik, hogy már 2009-ben is gáz volt az éktelenkedő fal, így 2013-ra azonban kifogytunk a jelzőből. A képbe belógó zászló Azerbajdzsáné, de szemben egy másik nagykövetség, a Spanyol Királyságé is megtalálható az utcában.