A málladozó budapesti tűzfalak lefestésével talán mindenki egyetért. Ez egy olyan dolog. Pedig ahogy a romkocsma-ellenzők általában vehemensen követelik a foghíjtelkek azonnali beépítését, úgy a tűzfalakra is mondhatnák: takarjuk el egy új építésű ház homlokzatával, és nincs probléma. Szerencsére tehetünk többet is, mint hogy a befektetői pénzeket követelünk, vagy csendben várunk ezekre.

Vannak ugyanis, akik egy idő után megelégelték a lehullott vakolat nézegetését, ecsetet vettek a kezükbe, és festettek. A Színes Város Csoport 2008 óta több, mint 13 ezer négyzetméter közfalat színesített ki. Aztán emlékezhetünk még, milyen jól esett a szemnek a Kazinczy utca elején lévő festett égbolt léggömbökkel, azóta pedig egyre több helyen látjuk a Neopaint csapat keze munkáját is. A Let's Colour pályázat is rendszeresen megrendezésre kerül. Úgy tűnik, hogy az alulról induló szerveződés megint teret nyert, és érdemes belevágni a hatalmas festmények elkészítésébe.

Most pont a Színes Város csoport fogott bele egy izgalmas projektbe. Pályázatot írtak ki, amiben ennek a falnak a díszítésére várnak ötleteket:

A Kertész utca és a Wesselényi utca találkozásánál található, 36 méter hosszú és 11 méter magas, vagyis összesen 400 négyzetméter. A téma: "Mi neked a magyar?", vagyis a magyarsággal kapcsolatos ötleteket várnak, annak a bemutatását, hogyan lehetne definiálni a saját nemzetiségünket. Egy előszűrés és a szakmai zsűri a garancia arra, hogy egészségesebb módon kerül feldolgozásra ez a téma, mint amit a közéletben tapasztaltunk az elmúlt években. A népcsoportra, nemre, felekezetre sértő pályamunkákat gyorsan kukázzák.

Mondjuk hozzáteszem, nehéz lenne bárkit megsérteni: csak nonfiguratív pályázatokat fogadnak el, vagyis senki ne várjon, és ne is tervezzen egy új Feszty-körképet. Hogy végül mit lehet megvalósítani arcok, testek, város/falu csendéletek, történelmi eseményekre való direkt utalás nélkül, arra én is kíváncsi leszek. Úgy gondolom, a képzőművészek lesznek leginkább előnyben, meg például Eyvind Earle tanítványai.

Alapvetően alkotók vagy alkotó csoportok jelentkezését várják, akiknek van már tapasztalata kültéri festések terén, de képzőművészek, graffitisek, urbanisták pályázatát is várják 2013. augusztus 16. éjfélig. Fontos, hogy olyan festményt küldjetek, ami 4-10 nap alatt megvalósítható.

A nyertes grafikát felfestik, valamint jár még az első díjhoz egy ötnapos berlini utazás (repülőjegy, és szállás), festék egy későbbi saját munkához, meg persze díszoklevél.

A teljes pályázati kiírás itt elérhető.

Sok remek felújítás történt Budapesten az elmúlt tíz évben, de mind közül a kedvencem az új főutca kialakítása, ami a Kálvintól a Szabadság térig tart. A közepét most épp vájják, folyik a Ferenciek terének átalakítása, hogy az is passzoljon a koncepcióba, ami alapvetően jó: világos, elegáns díszburkolat, többnyire egységes padok, lámpaoszlopok, időnként néhány jópofa térelem. Miközben az új főutca megtelt élettel, és most már egészen a Szabadság térig nyúlnak a jobbnál-jobb éttermek, és miközben az útba eső Erzsébet teret sikerült mostanra teljesen tönkretenni (ami viszont az utóbbi évek legszomorúbb és leggyalázatosabb fejleménye), nekikezdtek a kulturális városrész kialakításának.

Ez nem más, mint a Kecskeméti utcától délre található terület rekonstrukciója, sőt, átalakítása.

A munkálatokat márciusban jelentették be, és viszonylag szerény büdzsével vágtak neki a projektnek: 233 millióból városrész-átalakítást még Mogadishuban sem vállalnak, pedig az RPG olcsóbb, mint a magyar aszfalt. Ennek ellenére úgy tűnik, a beruházás a végéhez érkezik, én legalábbis sok munkát már nem láttam tegnap, pedig az átadást csak huszadikára tervezték. Tessék, ez történt a Bástya utca Veres Pálné és a Fejér György utca közti szakaszával, meg magával a Fejér Györggyel és a Bástya északi részével.

Egyébként erről a területről beszélünk:

View Larger Map

Itt is leváltotta a régi aszfaltot az új, világos, elegáns burkolat, lett szép zöld fű, meg néhány, az új főutca lámpáitól stílusban jó száz évvel lemaradó kandeláber. Gondolom egy művésznegyednek okvetlenül a századfordulót kell idéznie, vagy valami hasonló lehet az ok.

Merthogy ez a következő ütem: valahogy ideköltöztetik a művészeket, hogy itt alkossanak, működtessenek galériákat, színesítsék a környék kulturális életét. Fogalmam sincs, hogy hogyan történik, amikor nem szervesen, a várossal együtt fejlődve megy végbe egy ilyen változás, hanem a központi hatalom dönt róla (Művész úr? Önt deportáljuk az ötödik kerületbe!), egy-két éven belül kiderül, hogyan működik a koncepció. Mindenesetre a kis utcákat (Só, Szarka, Veres Pálné, Bástya, Fejér György) sorban felújítják, nemsokára mind így néz majd ki, a Királyi Pál utca 13/b-ben még a középkori városfalat is megtisztítják, hogy emlékezzünk a történelemre, aztán jöhet a bohém negyed kültéri kiállítótermekkel, mindenféle művészeti ággal, hasonlókkal.

A projekt költségeinek a 75 százalékát az Unió állta.

Remek összeállítást közölt a Guardian, a kánikula közepén nem is kínozhatnád magadat annál jobban, minthogy a világ legjobb szabadtéri uszodáiról készített képeket nézegeted.

Ott van például a 137 méter hosszú vancouveri sós vizű medence:

A világ legnagyobb sós vizű medencéje Chilében, amiben még vitorlázni is tudsz: egy kilométer hosszú, kilenc Celsius fokkal melegebb, mint az óceán, és bár a parton van, saját homokos strandot építettek hozzá:

Ez az 1935-ös uszoda is elég meggyőző Plymouth-ban:

Vagy ez a Sao Paulo-i hotel tetején található horrormedence:

És akkor váratlanul beugrik a Margit-szigeti Palatinus, amit egy olvasó ajánlására rakott a listába a Guardian. A fő okok: sok medence, termálforrások a szigeten, hullámgép, és a gyerekek is jól érzik magukat.

Hát így.

Köszönjük Flórának a találatot!

Iszonyú idő van. Nem jutok szóhoz.

És ne mondjátok, hogy magamra vessek, amiért a rekordkánikula napjaiban, délben a Gellért-hegyre mászkálok felfelé; nektek akartam letesztelni egy érdekesnek mondott helyet (nemsokára arról is poszt lesz). Szóval közszolgálati szenvedéseim közepette éppen arra gondoltam, hogy a Dunába vetem magam, mert nem bírom.

Aztán eszembe jutott a Pagony. "A Gellért-fürdő gyermekmedencéje, az első zuhanyzós fürdőkocsma" - valami ilyesmi marketingszövegre emlékeztem. Víz! Irány a Gellért-fürdő, majd ott megkérdezem, hol is van ez pontosan.

Az egykori gyermekmedencék a Kemenes utcában, a Gellért fürdővel szemközti oldalon voltak, ide külön bejárat vezet (nem kell belépő).

Ezt vették birtokba az egykori Tilos az Á üzemeltetői, hogy olyat csináljanak, ami még nem volt: medencékbe pakoltak padokat, székeket, és kijelöltek egy olyan helyiséget, ahol bármikor, bárki félmeztelenre vagy fürdőruhára vetkőzve leveretheti magáról a kánikulát, két koedukált zuhanyrózsából.

Most lássuk az előző bekezdést egy másik megközelítésből.

Ezt vették birtokba az egykori Tilos az Á üzemeltetői, akik abból építkeztek, ami még megmaradt. Mivel a medencében nem volt víz, jobb híján beletették a padokat. Mivel a zuhanyrózsák nagy része elhasználódott, kettőt hagytak meg csak az utókornak, amiket még ma is használni lehet. Ami egykor mellékes volt csak, a strandbüfé, most központi szerepet kapott.

A vicc az, hogy mindkettő igaz, és ez nem baj.

Mert az igaz, hogy a csempék, járólapok magukon hordozzák a kor jeleit, görbék, töredezettek, szedett-vedettek. Pont olyan most is a hely, mint egy évtizedek óta érintetlenül hagyott, aztán rendesen kitakarított, itt-ott újrafestett fürdő a vízzel való feltöltés előtt. Másrészről a hangsúlyt a pult kapta, ami új életet lehelt a helybe: tök jó dolgokat lehet kapni.

Csapolt cseh söröket, Postřižinské márka (nem merném kiejteni), Bohumil Hrabal regényének szereplőiről elnevezve, például. Plusz Fóti plusz Rizmajer. Megkóstoltam a cseheket, kitűnő csapolt cuccok, a magyarokat már ismerem, a fótiakat szoktam kérni máshol is.

Van egy pont ide való borlapjuk is. Csupa olyan palackot bontanak, amiket ilyen kánikulában inni akarsz: savas rizlingeket, Lolipop elnevezésű gyöngyöző borokat, laza, modern furmintot, ultrapopuláris tutti-frutti Sauska rozét, de akár proseccót is kérhetünk, meg persze vörösborokat is árulnak, de arra most gondolni sem tudok.

Mert egyébként most is itt ülök, már másodszor mentem ki lezuhanyozni a fejem, meg lassan a laptopot is viszem, mert kezd túlmelegedni a posztírástól.

Kijött a Camembert burger, amiről a Tripadvisoron egy "Best hamburger in town" felhasználói értékelést olvasok épp. Ezt hozták:

Az Astoria melletti kocsmában délután négyig nem szolgálnak fel italt, mert napközben egyetemi kávézóként üzemel a hely. Este is főleg egyetemistákkal, friss diplomásokkal van tele, meg könyvekkel, amik a plafonból lógnak ki: sokat javított ez az ötlet a nem különösebben gazdag dizájnon.

Az italárak alacsonyak, gyakran vannak akciók, és egy felerészt-negyedrészt fedettnek nevezhető dohányzó is van a Könyvtár Klub előtt.

A programok változatosak, vannak itt érdekes előadások, bulik meg Kareoke-partik is, amikor legutóbb ott jártunk, épp egy jó hangú csaj vette el a kedvünket attól, hogy bármi hasonlóval megpróbálkozzunk. Még jó, hogy gyakran van akciós pia, amitől meg persze könnyen megtáltosodik az ember.

Könyvtár Klub
1088 Budapest,, Múzeum körút 4.
0036 30 509 0189
H-Sz: 08:00-01:30
Cs-P: 08:00-03:30
Sz: 18:00-03:30
V: zárva